Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-439

Í39. országos ülés 19( eredménye, egy békekötés eredménye, a mely a nemzet számára jogokat biztosit,' biztosítja nekünk azt a jogot, hogy a jövendőre ki van zárva, hogy a kereskedelmi szerződések más lejáratúak lehessenek, mint a vámszövetség, ha ilyen köttetik. Ezen törvénynek 4. §-a világosan rendeli, hogyha az 1903-ik évig a szövetség létre nem jön, a kereskedelmi szerződések csak 1907-ig köthetők, azonkívül kereskedelmi szerződésekre vonatkozó tárgyalások mindaddig, míg az uj autonóm tarifa megállapítva nincs, meg nem kezdhetők, 'A hány szava van ennek a törvénynek, annyit szegett meg a kormány. (Igaz! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) Még ha untatnám is a t. házat, kötelességemnek tartom, erre vonatkozólag kegyes figyelmét felhívni. (Halljuk! Halljuk!) Nemcsak arról van itt szó, hogy a kormány vonakodik egy magyar autonóm vámtarifát előterjeszteni, a minek természetszerű folyománya az, hogy ha a szerződéseket megkötni nem tudjuk, akkor abba a helyzetbe jutunk, hogy nemcsak szerződéses vámpolitikát nem folytathatunk, de nem folytathatunk vámháborut sem, mert törvénynyel megállapított tarifánk nincs. Az, hogy vámszövetség nincs, nem szükséges a t. miniszterelnök urnak bizonyítanom, vámszövetség hiányában nem lehet közös autonóm vámtarifa, igy tehát abba a helyzetbe juttatták Magyarországot, hogy auf Gnade und TJngnade kénytelen Németországgal, Olaszországgal szerződni, mert az az eshetőség fenyeget, hogy ha nem szerződünk, nem tudunk autonóm tarifával ellenük védekezni. Soha jobbkor, soha erősebben nem lehetett bebizonyítani az önálló vámterületre való átmenetel sürgős szükségességét, mint most. (Igaz! TJgy van! a szélsöbalóldalon.) Miről van szó? Arról, hogy a Németországgal folytatott törvénytelen alkudozások alkalmával Magyarország ki van szolgáltatva annak, hogy mint a kétfenekü dobot, ugy verjék el a nemzetközi piaczon, két bőrt húzzanak le Magyarországról a mi szerencsétlen közös vámterületünk alapján és okából. Miként? Ugy áll ez a dolog, hogy eddig fennállott szerződésünk alapján is holmi állategészségügyi intézmények czégére és czime alatt Németországból a túlságos magas vámmal már úgyis kiszorítják búzánkat. Exportállam mi Németország felé nem vagyunk, csupán a sörárpa-, maláta-, azután a baromfi- és tojáskereskedés terén. Egyetlenegy ága az exportnak virágzott még nálunk: a szarvasmarha és a sertéskivitel. Azonban a viszonyok legújabban ugy alakultak, hogy disznókereskedésünk nemcsak a sertésvész okából, hanem különösen az állategészségügyi vexácziók okából jóformán teljesen a nullára redukálódott. (TJgy van! a szélsöbalóldalon.) Maga szarvafímarhakivitelünk is ijesztő mértékben csökkenésnek van kitéve. Ha pedig a minimális vámtarifák életbelépnek és különösen hogy ha a sörárpára vonatkozólag fentartott bifurkáczió bekövetkezik, akkor meg4 június 15-én, szerdán. 223 történik az, hogy Magyarországnak Németország felé való egész Őstermény kivitele teljesen koczkára van téve, sőt bátran merem állítani, hogy oda ugyan eleven ember exportálni semmiféle agrárterméket nem fog. Ezzel szemben mi a védekezés? Azt hallom és olvasom, hogy ezzel szemben retorziv vámok fenyegetésével állanak elő. Hol ? A textilipar területén és egyéb iparok területén? Hát, t. uraim, önök jobb nemzetgazdák nálam, de az elemi fogalmak területe csak tiszta éa világos. Ha ezek a vámok behozatnak, elveszítjük azt a réven is, a mit elveszítünk a vámon. T. i. kiszorulnak Magyarországnak agrártermékei a felemelt minimális vámok folytán és retorzió aikalmaztaíik az iparvámok felemelésével, vagyis azon iparvámok felemelésével, a melyek az osztrák ipar védelmében nekünk, mint iparfogyasztóknak ezeket az osztrák iparczikkeket drágább áron biztosítják, illetőleg a piaczot számukra drágább áron tartják fenn. (TJgy van! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) Ilyen politikát csak az őrültek házában folytathatnak. Hogy ezért a hármasszövetségi barátságért mi itten koldusbotra juttassuk a nemzetet holmi 450 milliós katonai beruházásokkal, mi erre kaphatók nem leszünk, t. miniszterelnök ur. (Ugy van! a szélsöbalóldalon.) De a miniszterelnök ur ne gondolja azt, hogy csak ugy levegőbe beszélek. Tessék megnézni, hiszen nem saját adataim, hanem csak egy közlemény alapján röviden összeállítom a következő tételeket. Szarvasmarha kivitelünk volt 1894-ben — csak három évről fogom összeállítani — 228.467 drb., ennek 84'l°/

0-a ment Németországba; sertéskivitelünk volt 1894-ben 489,286 drb, és ennek 89%-a Németországba exportáltatott. Megjegyzem, t. képviselőtársaim, talán mondanom is felesleges, hogy ezek közös vámterületi adatok, de ezekben az áruczikkekben köztudomású dolog, hogy tulajdonképen Magyarország az exportáló állam, 1897-ben már csak 106,371 marhát vittünk ki, a melynek 89 4°;o-a ment Németországba. Ugyancsak 1897-ben sertéskivitelünk 2400 darabra redukálódott és ennek is csak 8'5°/o-a ment Németországba. 1893-ban akivitel volt 277,403 marha, ennek 94°/o-a ment Németországba, a sertéskivitel állott 8049 darabból, melynek csupán 5°/o-a, tehát mintegy 400 drb. sertés ment Magyarországból Németországba. Ezen számadatok által igazolva van, t. képviselőház, egy másik tény is, az, hogy az 1904-iki I. negyedben már ismét 4274 darabbal csökkent szarvasmarhakivitelünk Németországba, április végéig számítva pedig 2403 darabbal kevesebb szarvasmarhát szállítottunk Németországba, mint az eddigi években. Ezzel, t. képviselőház, csak azt akartam kimutatni, hogy nemcsak a vámmal, hanem az állategészségügyi törvények kérlelhetetlen végrehajtásával is elérhető, hogy a magyar ember