Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.
Ülésnapok - 1901-439
í-39. országos ülés 1904- június 15-én, szerdán. 207 Ha ezen költségvetéseket vizsgálódás tárgyává teszszük, azt fogjuk látni, hogy a magyar költségvetésnek közösügyi szükséglete 1870-ben 12-5°/ 0-ot, 1880-ban 13 0 / 0-ot, 1890-ben 8'3°/o ot, 1900-ban 7°/ 0-ot tett ki. Ebből láthatjuk, hogy évtizedről - évtizedre csökkent az az arányszám, mely a magyar pénzügyeknek a közös költségvetés általi megterheltetését mutatja. De ha tovább részletezzük a kérdést és azt vizsgáljuk, hogy milyen arányban áll a katonai terhek emelkedése a magyar állam és a magyar nemzet intézményeinek fejlődései által okozott kiadások emelkedésével, akkor a következő eredményhez jutunk.' (Halljuk ! Halljuk !) A magyar állami költségvetésből a közös kiadásokkal szemben a kiadások két csoportját állítottam össze. Vettem először azokat, a melyek a belügyi, igazságügyi és közoktatásügyi tárczánál, másodszor azokat, a melyek a földmivelésügyi és kereskedelemügyi tárczánál mutatkoznak. Hogy azonban a helyzet színezésével ne vádoltassam, kihagytam a földmivelésügyi és kereskedelemügyi tárczánál azon nagy üzemekkel összefüggő kiadásokat, a hol a kiadások bevételek által is ellen súlyozta tnak, a hol tehát nem lett volna helyes a kiadásokat magukat venni tekintetbe. Kihagytam ennélfogva a vasutat, postát, vasműveket, továbbá a földmivelésügyi tárczánál az állami erdőket és a ménesi birtokokat, tehát a lótenyésztési kiadások gazdasági természetű részét. Ha pedig ezen csoportokat hasonlítjuk össze, azt látjuk, hogy a közös kiadások 1870-ben 23'8 milliót, 1880-ban 33'8 milliót, 1890-ben 30'4 milliót, 1900-ban 37'8 milliót tettek ki, tehát 30 év alatt az emelkedés valamivel több, mint 50%. A közoktatásügyi, belügyi és igazságügyi kiadások 1870-ben 135 milliót, 1880-ban 21'8 milliót, 1890-ben 31'9 milliót és 1900-ban 53'1 milliót tettek, minélfogva ezek emelkedtek 13 millióról 53 millióra, A földmivelésügyi és kereskedelemügyi tárczánál felvett kiadások ellenben 1870-ben 47, 1880-ban 8 m 2, 1890-ben 115, 1900-ban 21'5 millió forintot tettek ki, emelkedtek tehát 47-ről 21'5 millióra. Ha most összefoglaljuk a kiadások ezen két csoportját és a két végösszeget veszszük tekintetbe, ugy azt látjuk, hogy a magyar állami és nemzeti fejlődés czéljaira áldoztunk 1870-ben 18'2 millió, 1900-ban 74'6 millió forintot, tehát a míg a katonai kiadások 50°/ 0-kal, addig a magyar nemzeti és állami kiadások 400%-kal emelkedtek. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Nagy zaj és mozgás a bal- és a szélsöbaloldalon.) Polónyi Géza: Benne van a honvédség ebben a számításban? Gr. Tisza István miniszterelnök: A képviselő urak tüntetőleg jelentik ki mindig, hogy szívesen megszavaznak mindent a honvédségnek. (Nagy zaj és felkiáltások a szélsöbaloldalon: Most már vem, vége van !) Kubik Béla: Mióta ilyen kapitányok vannak benne, azóta nem szavazunk meg semmit! Olay Lajos: Megszűnt már az magyar lenni! Épen olyan osztrák az, mint a közös hadsereg. (Folytonos zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Rákosi Viktor: Ilyen statisztika alapján lehet még 400 milliót kérni. (Folytonos nagy zaj a szélsöbaloldalon. Elnök csenget.) Kubik Béla: Biztatja az osztrákokat, hogy igényeiket még jobban hajtsák fel! (Folytonos zaj a bál- és a szélsöbaloldalon. Elnök csenget.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Méltóztassék a honvédséget hozzáadni, az talán valamivel növeli az arányt a kiadásoknál, de akkor is állani fog az igazság, hogy sokszorosan nagyobb arányban növekedtek a beligazgatási és magyar nemzeti czélokra tett kiadások, mint a katonaiak. (Helyeslés a jobboldalon. Nagy zaj a bal és a szélsöbaloldalon. Elnök ismétélten csenget.) Én ebből nem azt a következtetést vonom le, hogy a katonai terheket szabad kicsinyelni, hogy a katonai terhek emelkedésénél könnyelműnek kell lenni. A világért sem! De mégis azt hiszem, teljes joggal vonhatom le azt a konzekvencziát, hogy az igazságnak meg nem felel az az állítás, mintha a mi pénzügyi terheinknek ilyen nagy arányú fejlődése a militarizmus túltengésének volna a következménye. (Ugy van! jobbfelöl.) Eitner Zsigmond: Ez pedig ugy van! Gr. Tisza István miniszterelnök; A mig kétszer kettő négy marad, addig nincsen ugy; ha ez egyszer megváltozik, akkor meglehet, hogy ugy lesz. (Derültség a jobboldalon.) Az igaz, hogy a delegáczíonális ülésszak elé tett előterjesztések kapcsán előadatott, nem az előterjesztésekben, mert akkor a delegáczió túllépte volna hatáskörét, de a kormány terveinek megmagyarázása gyanánt, egy olyan kombinácziő, mely a közös hadseregnél és a haditengerészetnél különböző czélokra mintegy 450 millió koronányi szükségletet ölel íel és vesz össze. Az én t. barátom, Komjáthy Béla, ezzel a ténynyel szemben két kijelentést teäz. Az egyik az, hogy hiszen 6, a ki ezekkel a dolgokkal igen alaposan foglalkozik, már régen, még az 1902. évben beterjesztett 1903. évi eredeti ujonczjavaslat tárgyalása alkalmával rámutatott mindezekre a nagy szükségletekre és arra, hogy ilyen költségtöbbletek fognak beállani, de akkor ezt nem akarta senki elhinni; másodszor pedig azt állítja, hogy ezzel a 450 milliós uj teherrel megleptük magát a kormánypártot is, mert erről senkinek sejtelme sem volt. (Zaj és felkiáltások a szélsöbaloldalon: A kormánypártot nem ! Azt nem lepi meg semmi!) Itt azonban két tévedés van. Először is téved az én t. barátom az ő saját előrelátására vonatkozó nyilatkozatában, mert azok a tehertöbbletek, a melyekről ő beszélt, a létszámszaporitással járó évi tehertöbbletre vonatkoztak.
