Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-439

208 439. országos ülés 190b június 15-én, szerdán. Ez tehát egy egészen más dűlőre tartozik. Ez a kérdéseknek egy olyan csoportja, a melyet magának a létszám felemelésének kérdésével együtt annak idején a véderőtörvény revíziójára vonatkozó javaslat megvitatása alkalmával kell tisztába hoznunk és eldöntenünk. Ezen kérdések mind a hadsereg már folyamatba tett beruházási szükségleteinek betetőzését képezik. Épen így téved az én t. barátom, a mikor azt mondja, hogy itt uj teherrel állunk szemben, a melyről sejtelme sem lehetett a kormánypártnak. Ugy látom, hogy az én t. barátomnak volt ugyan, de egészen téves sejtelme erről a dologról ; mert egészen más dolgokkal keveri össze a kérdést. Azt azonban határozottan merem állítani, hogy ezekről a szükségletekről mindenkinek, a ki a hadügyi költségvetésekkel csak némileg is foglalkozik, nemcsak sejtelme, de meglehetős tudomása lehetett, mert ezen 450 milliónyi összegnek túlnyomóan nagyobb része egyáltalában nem uj szükségletekből áll, hanem olyan szükségletekből, a melyek a költségvetések keretében kielégítést találtak apróbb részletekben és az egész kérdésnél uj csak azon körülmény volt, hogy most ezen összes kiadások— a melyek közül a kisebbek az eddigi költségvetési keretben évek hosszú sora alatt lettek volna kielégíthetők, az uj ágyukra vonatkozó óriási kiadás pedig csak egy tehertöbblet gyanánt lett volna kielégíthető — mondom, ezek most összefoglaltattak egy nagy pénzügyi művelet körébe, a mi által elérhető lett az, hogy ezek a szükségletek kielégíthetők legyenek a nélkül, hogy ezen a czimen a közös költségvetés emelése vált volna szükségessé. Nem uj kiadásokkal állunk tehát szemben, hanem a már túlnyomó részben ismert szükségleteknek egy olyan csoportosításával és egy olyan kombináczióban való megoldásával, a mely lehetővé tette az ágyuk beszerzését a nélkül, hogy ezen a czimen tehertöbblet hárult volna a magyar adófizető közönségre. (Zaj a baloldalon.) Ez egyszerű tény és én azt hiszem, hogy ebben ismét nem uj nagy szükségleteknek jelét kell látnunk, de igenis jelét annak, hogy a kormány a maga részéről mindent elkövet, hogy a katonailag valóban nélkülözhetetlen szükségletek az ország, pénzügyi erejének lehető kímélete mellett elégíttessenek ki. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezzel végeztem volna a pénzügyekre vonatkozó megjegyzésekkel, legfeljebb egy körülményre legyen szabad még röviden kiterjeszkednem. (Halljuk! Halljuk!) Sághy Gyula t. barátom szintén támadta a kormányt pénzügyi szempontokból, ellentétet látott a kormány takarékossági nyilatkozata és a gyakot latban mutatkozó pénzügyi politikája közt; ismételte azokat, a miket felvilágosítani és megczáfolni most iparkodtam, de kiterjeszkedett előadásában a- beruházási javaslatra is és felemlitte azt, hogy midőn mi takarékossági Bzempontból visszavontuk a beruházási javaslatot, rövid idővel rá beadtunk egy olyan javaslatot, a mely nagyobb összegre szól, mint az eredeti javaslat. Sub rosa jegyzem csak meg, hogy meglehetős liberálisan bánik t. barátom a számokkal, mert megemlíti azt, hogy egy második tüdőbeteg-szanatórium czéljaira fel volt véve — már maga sem emlékszik — ötven, vagy százezer korona és ezt a kormány törölte a beruházási javaslatból. Először is distingváljunk: nem tüdőbetegszanatórium számára, hanem tüdővészes betegek számára Budapesten felállítandó kórház részére volt felvéve nem 50 vagy 100, hanem 800 ezer korona, minélfogva itt a számokban némi csekély eltérés mutatkozik. Ezen tétel a költségvetésbői töröltetett és pedig különböző okokból. Töröltetett először azért, mert bármenn)ire óhajtom is a közegészségügy mentül nagyobb fellendülését ebben az országban, a közegészségügy terén az utóbbi három-négy évben mutatkozó jelenségek a kiadásoknak oly rohamos emelkedésével jártak, hogy engem abba a kényszerhelyzetbe juttattak, miszerint az extenzív fejlődés terén bizonyos óvatosságot kell tanúsítanom mindaddig, a míg nem sikerült ezen ügy kezelésében a legmesszebbmenő takarékosságot és czélszerűséget érvényesítenem, hogy a kiadások ezen igazán megdöbbentő emelkedésének gátat vessek. Ezen kérdésre nézve annak idején a költségvetés tárgyalása alkalmával nagyon szívesen fogok részletesebb felvilágosításokat adni. Gabányi Miklós: Tehát a tüdőbeteg haljon meg? (Nagy derültség jobbfelol.) Eitner Zsigmond: A betegápolási pótadót miért vetették ki ? (Zaj. Elnök csenget.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Ezek, azt hiszem, meg fogják győzni a házat arról, hogy a kormány másként nem járhatott el. Másik oka a törlésnek az. hogy a tüdővészesek számára egy kórháznak a fővárosban való felállítását magában véve az ügy érdekében nem tartom czélszerűnek. (Elénk Jielyeslés jobbfelöl.) Harmadik oka annak, hogy e tétel kihagyatott, az a körülmény, hogy a fővárosban a kultuszminiszter ur tárczája körén belül 5 millió korona költséggel egy nagyszabású, óriási kórháztelep állíttatik fel, és ennélfogva nem találtam volna helyesnek és indokoltnak, hogy ugyancsak a fővárosban még egy kórház felállítására ekkora költség fordíttassák. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) A mi magának a beruházási javaslatnak kérdését illeti, azon kormányprogrammban, a melyet a kormány bemutatkozásakor a főrendiház november 4-iki ülésén elmondani szerencsém volt, a beruházási javaslatra nézve a következőket mondtam (olvassa): »E törvényjavaslatot visszavonni szándékozunk, de abból a czélból, hogy a-tt lehető rövid idő alatt ismét beterjeszszük a képviselőház elé módosított alakban, t. i. akként, hogy abból kihagyjuk a kevésbbé sürgős és kevésbbé produktív kiadásokat, és