Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-438

200 45$. országos ülés Í90í június lí-én, kedden. szabadságjoga, a melyet semmiféle helyes irányban haladó kormány eddig még nem érintett és azért, mert abba belegázoltak, ez is egyik oka volt, hogy a lángok még magasabbra csaptak, és helytelen térre ment át az egész mozgalom. Én, t. 'ház, helytelenítem nyilvánosan és megrovom, hogy a t. kormány a vasutasok törekvésénél a gyülekezési jogot megsértette. Mi lenne annak a következése az országban, hogy ha a kormány minden ehhez hasonló alkalommal is oly vakmerő lenne, hogy a gyülekezési jogot elkobozná és abba merész lábbal beletaposna? Ez, t. képviselőház, annyira nagy, exorbitans joga Magyarországnak, hogy ennek megsértését sem egyesek, sem az állam, sem a hatóságok részéről nem tartanám helyesnek és ostoroznám és megrónám mindig a kormányt, a mint most teszem, a mikor a gyülekezési jognak elnyomásával igyekezett a vasúti sztrájkot megszüntetni. (Folytonos zaj.) Kubik Béla: Talán csak nem diskurálunk hangosan! (Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) Várady Károly: Egy másik helytelen lépés volt, t. ház, az egyéni szabadságnak lábbal tiprása. Világosan megmondják az ország törvényei, hogy ki a köztisztviselő. Megmondja nemcsak a büntetőtörvénykönyv 421. §-a, de megmondják egyéb törvények is, hogy csak az a köztisztviselő, a ki az állam igazságszolgáltatási, közigazgatási, törvényhatósági vagy községi teendőinek teljesítésével foglalkozik. Csak nem lehet józaneszü ember, — hogy ha akadt is egy törvényszék, de négy ugyebár ez ellen foglalt állást, t. miniszterelnök ur, — a ki a vasutasokra ráfogja, hogy azok, a kik embert és tárgyakat szállítanak, igazságszolgáltatási, imperiális közigazgatási, törvényhatósági vagy községi teendőket teljesítenek! Ezt így talán, valami nagy óriási csűrés-csavarással, kimondhatja ma esetleg a minisztérium, — kérdés, hogy sikerülni fog-e — de a mai állapotok között, t. miniszterelnök, ur ezt állítani nem lehet, és Magyarországnak minden törvénye, a mely e kérdéssel foglalkozik, ennek egyenesen ellene bizonyít. Mert ott van az 1892-iki vagy a legújabb hivatalnoki fizetésrendezésről szóló törvény is, a mely az állami tisztviselők sorából a vasutasokat kiveszi. Ez egész kétségtelenül bizonyítja, hogy a vasutasokat a közhivatalnokok közé sorczni Magyarország közjogával és törvényeivel össze nem fér. Hát szabad volt-e a t, miniszterelnök urnak belegázolni ezekbe az emberekbe, őket elfogatni, letartóztatni és törvény elé állítani? Nem volt szabad. Mert hogy ha a miniszterelnök hivatásának magaslatán állana, tudnia kellett volna, hogy milyen nagy az elkeseredés a vasutasok között és tudnia kellett volna olyan eszközt alkalmazni, a mely, a mint most már magtalálták, a méltányos útra terelte volna a dolgot, az elkeseredést megszüntette és eloszlatta volna. De belegázolni az emberekbe és felhasználni a magyar bíróságot ilyen helytelen lépésre, belegázolni az emberek szabadságába, tisztességébe és egyéniségébe: ezt, t. ház, helyeselni nem lehet. (Helyeslések a szélsőbaloldalon.) Érdekes jelenség, t. képviselőház, hogy a t. miniszterelnök ur azoknak a hátán, a kiket elfogatott, bebörtönöztetett, bíróság elé állíttatott, fegyelmi eljárás alá vont, áthelyezett jobbrabalra, azoknak a hátán igyekszik most az indemnitási vitából kimászni. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Ugyanis a múlt napokban megkérdeztem a miniszterelnök urat, hogy mikor kívánja a vasúti tisztviselők fizetésének rendezéséről szóló javaslatot tárgyalni. Erre a miniszterelnök ur hozzá illő ravasz választ adott, (Derültség jobbfelöl.) hogy igenis ő fogja a vasutasok fizetésének rendezéséről szóló javaslatot tárgyaltatni, hogyha az indemnitási vita e hét közepén véget ér, vagyis ha a hét második felében alkalmat adunk a vasúti tisztviselők fizetésének rendezéséről szóló javaslat tárgyalására. Erinek minden józaneszü ember előtt az az értelme, hogy, ha azt akarjátok, hogy a vasúti tisztviselők fizetésének rendezéséről szóló javaslat törvényerőre emelkedjék, ne sokat vitázzatok az indemni fásnál. (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) De ennek nemcsak ez az értelme, hanem más is, az t. i., hogy a miniszterelnök ur azoknak a hátán akar kapaszkodni, a kiket bebörtönöztetett, fegyelmi eljárás alá vont és a kik ellen mindenféle invektivákat elkövetett. Ezt én szintén a kormány egy nagy hibájának tartom és ez világosságot tár elénk, hogy a t. kormány milyen törvénytisztelő és hogy előtte az ország közjoga, törvényei milyen értékűek. Ha a kormányban több lenne a törvénytisztelet, mindent elkövethetett volna, csak azt az eljárást nem, a melyet a vasúti sztrájk alatt követett, mert minden egyébtől eltekintve — pedig alig lehet eltekinteni attól a sok helytelenségtől — de itt van az az állapot, hogy a vasúti alkalmazottakat berendelik vasúti szolgálatra, mint katonákat. Még ma is fennáll ez. Nem a legnagyobb törvénytelenség-e? A vasúti hivatalnokokat be lehet rendelni gyalogos-, huszár-, tüzér - szolgálatra, de vasúti szolgálatra berendelni a vasúti alkalmazottakat, teljesen világos törvénysértés; a véderőnek semmiféle atomja ehhez a minisztériumnak jogot nem ad, és ő Felsége teljesen félrevezettetett, mikor elrendelte, hogy^ vasúti szolgálatra rendeljék be a katonákat. Én, t. ház, ezt fel is említem: helytelennek tartom és kérem is a kormányt, hogy ezt szüntesse ba. Mert teljesen törvénytelen állapot, hogy a királyi rendelettel, handbillettel berendelik a vasúti alkalmazottakat katonai szolgálatra. Ha a kormány nem hallgatna a mi felszólalásunkra és kérelmünkre, akkor kénytelenek volnánk ezt napirend előtti felszólalások, a mi nem igen tetszik az elnököknek, vagy interpelláczió tárgyává tenni; mert