Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-438

438. országos ülés 190t helytelen és megengedhetetlen dolog, hogy mikor a törvénynek semmiféle része, betűje meg nem engedi, hogy az állampolgárok bármelyik része berendeltessék katonai szolgálatra, akkor a kormány ezt mégis meg meri tenni. Ennek további konzekvencziái vannak. Akkor velem vagy mással az fog történni, hogy be fognak bennünket rendelni ügyvédi szolgálatra, mint katonákat. (Derültség.) Polónyi Géza: Mameluk szolgálatra, az jobb lesz! Várady Károly: Előfordulhat, hogy hasonlóképen berendelik a gazdákat. Végig lehet menni a mérnökökön, lelkészeken, — bár a lelkész a maga hivatását teljesiti ott, — a társadalomnak minden osztályán. És akkor be lehetne rendelni a susztereket, hogy csizmákat készítsenek, a szabókat, hogy nadrágot csináljanak, és igy tovább. T. képviselőház! Nem tudom megrovás nélkül hagyni azt sem, a mi a legutóbbi delegáczióban történt, a mely a magyar kormány asszisztálása mellett 450 millió koronát szavazott meg katonai czélokra. Megszavaztatott pedig ebből az összegből 222 millió ágyukra, 67 millió felszerelésekre, 121 millió a haditengerészet czéljaira, 41 millió pedig az uj véderő törvény esetleges végrehajtására. Mielőtt ez a kérdés előttünk feküdnék abból a czéiból, hogy hozzászóljunk, én már most is tiltakozom ezen óriási katonai teher ellen, mert mindazon indokokon kivül, a melyeket már elmondtak és még elmondani fogunk, még ha indokolható és bebizonyítható volna is, hogy Magyarország védképessége szempontjából erre a kiadásra szükség van, Magyarország a reá eső részt még akkor sem szavazhatná meg, mert egy tisztán mezőgazdasági állam, a melynek ipara, kereskedelme nincs, tehát a mely úgyszólván a vért nélkülözi a maga életében, teljesen képtelen olyan hadügyi kiadások elviselésére, a melyeket talán egy ipari állam elviselhet. Hiszen, ha végigtekintünk az egész művelt világon, látjuk, hogy az ipari államok, Németország, Francziaország, talán részben Olaszország is megbirhatják az ilyen exorbitans hadi terheket, de azok ipari államok, a melyeknek ipara teljesen ki van fejlődve, a melyeknek gazdasági élete önálló, holott Magyarországnak csak mezőgazdasága van, ipari állam nem is lehet, mert önök útját állják. De, t. ház, kénytelen vagyok néhány megjegyzést tenni arra is, miként ajánlották meg a delegáczióban, hogyan fogják ezt az összeget visszafizetni. Azt mondották, hogy ez tulajdonképen nem is olyan nagy dolog, igen egyszerű lesz annak a visszafizetése, hiszen a hadsereg rendkívüli költségeiből 5 milliót lekötünk 25 esztendőre, a haditengerészetből pedig 22 milliót, ez a 27 millió talált pénz, és ezzel igen szépen, minden külön megterheltetés nélkül vissza lehet KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XXV. KÖTET. június ik-én, kedden. 201 fizetni ezt az óriási összeget. Ez teljesen szemfényvesztés, mert hiszen ha igy, vagy bármely más pénzügyi modalitással vissza akarják fizetni, akkor is csak a hadügyi rendkívüli kiadásoknak lisztájában benne kell lenni évenkint az 5 milliónak, hasonlóképen a haditengerészet kiadásaiban benne kell lenni évenkint a 22 milliónak. Ez tehát semmi nagy művészetet nem jelent, és ha a kormány ezt az óriási kiadást ezzel igyekezett megmagyarázni, csak szemfényvesztést követett el, de senkit meg nem téveszt. Ha egyszer az adósság meglesz, ha sikerült azt önöknek az ország nyakába varrni, azt egyszer mégis csak vissza kell fizetni, és a visszafizetési kötelességen semmiféle modalitás nem fog segíteni. T, képviselőház! Én azt is kifogásolom, a mit a kormány a fizetósrendezésre vonatkozólag kijelentett; mert habár én a magam részéről is helyeslem — a mint programmbeszédem alkalmával ki is jelentettem, — a hivatalnokok fizetésrendezését minden tekintetben, mégis, t. képviselőház, nem tudok elzárkózni azon felfogás elől, hogy a kormány azzal a nagy sietséggel, a melylyel a megyei hivatalnokok és községi jegyzők fizetésrendezéséről szóló törvényjavaslatot benyújtotta és letárgyaltatta, nagy mértékben kortespolitikát akart csinálni, f Ugy van! a baloldalon) Ez talán — de igen csekély részben — sikerült is. Nekem azonban az a hitem, t. képviselőház, hogy bármikor is következzék el egy választás, lesz annyi belátása a magyar vármegyei hivatalnoki és jegyzői karnak, hogy át fogja látni, hogy erre a kormány hiába igyekezett, ezt a fizetést nekik nem a minisztérium, hanem az ország adja, az országtól kapják ezt a fizetésjavitást és nem fog megfeledkezni az ország iránti kötelességeiről, nem lesz olyan nyomorult szolga, a ki azért, mert neki az ország fizetését megjavította, a kormánynak egy esetleges bármikori választásnál szolgájává szegődjék. Legalább is rendkívül megrónánk azt a hivatalnoki kart, a mely ezen fizetésjavitásért a kormánynak szolgájává szegődnék. T. képviselőház! Én hibául rovom fel azt is, a mit a kormány Rákóczi hamvainak hazaszállítása érdekében olyan időben tett, a mikor tenni nem lett volna szabad. Mert én megint nem tudok elzárkózni azon feltevés elől, hogy a kormány Rákóczi hamvainak hazaszállítását azért hozta szóba, hogy azt az exorbitans nagy katonai terhet népszerűvé vagy lehetővé tegye. T. képviselőház! Harminczhét esztendeig mindig szó volt arról, hogy Rákóczi dicső fejedelmünk hamvai hazaszállittassanak, magyar földbe helyeztessenek, de soha nem volt kapható a bécsi udvar arra, hogy ezt megtegye. És ha, t. képviselőház, ma beleegyezett, hogy a nemzetnek ezen kívánsága teljesüljön, a mennyire ismerjük Bécsnek gondolkodását, világosan azt a tendencziát kell belőle következtetnünk, hogy az tisztán csak azért történt, hogy az 26