Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-437

1?Ö Í37. országos ülés 190b június 13-án, hétfon. cselekszik. Ez megint a katonai terhek emelése. Érdekes, hogy a miniszter ur előre sejtette, hogy a katonaság terhét emelni kell, mert beköszöntő beszédében megmondotta. De, t. kormánypárt, önök is tudták ezt? Önöknek, ne vegyék rossz néven, sejtelmük sem volt arról, hogy milyen kiadással fogunk találkozni. (Ugy van! a szélsőhaloldalon,) A mikor a katonai javaslatokat tárgyaltuk, igyekeztem a pénzügyi bizottságban szerény tehetségemhez mérten — ne vegyék dicsekvésnek — nagyobb tanulmány alapján rámutatni, hogy milyen költséggel fognak ezek járni: kinevettek, gúnyolódtak. Pedig akkor megmondtam, hogy száz millióba fog kerülni, kiszámítottam a költséget a hadsereg minden egyes részén. A szabadelvű párt akkor roppant eíoge-zsal fogadta a honvédelmi miniszter nyilatkozatait, a melyek elsőbben azt mondták, hogy az egész semmibe sem kerül, másnap húsz milliót emlegettek; igy ment tovább ez a terpeszkedés, a mely megöli ezt a nemzetet, ha útját nem állják. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A mint beszédem elején is kijelentettem, nem akarok katonai vitát provokálni, de kötelességem a tárgyilagos bírálatnál fogva, amely akarom, hogy sajátom maradjon mindenkoron, kijelenteni, hogy az ország védelme biztonságának, de magának az alkotmánynak megőrzése szempontjából is ez a párt, bár szereti a takarékosságot az államháztartásban is, a katonaság megerősítésére soha nem volna fösvény. Legyenek meggyőződve, hogy ha a haza veszélyben lesz — sőt ma is, ha olyan hadsereget engednek felállítani, amely magyar, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) amelynek lelkében azok a vágyak és törekvések élnek, amelyek a mi lelkünkben és a nemzet lelkében — akkor ez a párt nagyon sok jogosult vágyát képes alárendelni, hogy azon követelésnek eleget tegyen, mert nekünk nemcsak frázisban, de valóban is első a haza. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Azt mondja a miniszterelnök ur beköszöntő beszédében, ha jól tudom, épen Polónyi t. képviselőtársam közbeszólására válaszolva, hogy nem spórol az irányelvekkel, de sj)órol a jelszavakkal. Irányelve van a t. miniszterelnök urnak elég, de azok legnagyobb részét mégis csak frázisnak tekinti, mert egyetlen ténykedése sincs, amely azoknak' keresztülvitelére engedne komolyan következtetni. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Azt mondja, hogy a közgazdászati téren —ez is egyik irányelve volt — helyes közgazdászati politikát kell követni. Nem akarok nagy vitát felidézni az önálló és a közös vámterület közt, csak rámutatok arra a tényre, hogy Magyarországon minden számottevő közgazdászati tényező azt állítja, hogy az önálló vámterület van a nemzet érdekében. De tovább megyek, a nemzetnek egy része, a mely a közös vámterület mellett van, — mert olyanok is vannak — azt mondja, hogy csak olyan kiegyezésbe mehetünk bele, a mely a nemzet érdekének megfelel. Már most ezt a kettőt együvé véve, az egész nemzetnek mi a gondolkozása? Az, hogy semmi esetre sem szabad oly kiegyezést elfogadni, a mely a nemzet érdekeire hátrányos, tehát mihelyt ezt fölteszszük, már megvan a lehetőség, hogy olyan követelésekkel fogunk szemben állani, a melyeket ennek a nemzetnek könnyelműen elfogadnia nem lehet és ha ez igy van, akkor nem frázis a miniszterelnök urnak az a mondása, mikor azt mondta, hogy helyes közgazdasági politikát csinál, mikor a lehetőségét is megakasztja annak, hogy az önálló berendezkedés beálljon, (Ugy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) és kiszolgáltat bennünket annak, hogy akármit fognak követelni, nekünk azt el kell fogadnunk, hacsak nem akarunk olyan állapotot teremteni a közgazdaság terén, a mely a nemzet megsemmisülését idézheti elő? Mert, t. képviselőház, itt csak egy tényre hívom fel a t, ház és a t. miniszterelnök ur figyelmét, hogy az 1899 : XXX. t.-cz., a mely kitolta a közösséget 1907-re,ezt egy feltétel alatt tette, a viszonosság felétele alatt. Helyes közgazdasági politikát csinált és komoly politikát folytat a nemzet akarata, törekvése és követelései értelmében az a kormány, a mely nyíltan eltűri, hogy a másik részen a viszonosság minden lépten-nyomon megsértessék ? (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Hiszen a napokban én a pénzügyi bizottság egyik ülésén kérdést intéztem a miniszter urakhoz, ott volt a miniszterelnök ur is, hogy vájjon a magyar lisztnek a közös vámterület egy részéről való kitiltása nem a viszonosság megsértése - e ? Bármilyen logikája legyen valakinek, de ha lelkében az igazságot engedi csak érvényre jutni, lehetetlenség, hogy észre ne vegye, hogy az a viszonosság megsértése. (Ugy van! ugy van! a szélsőbaloldalon.) És a miniszterelnök ur azt felelte: ne féljek, az ugy fog végződni, hogy nem lesz a viszonosság megsértve. A tényt tehát maga sem tagadhatja, mert az itt van előttünk. És ha a magyar nemzet eltűri, hogy vele igy bánjanak, hogy egyáltalán véve azt tegyen a szomszéd állam vele, a mit akar, mert tudja, hogy kormányunk egy harmadik faktornak a szolgája, annak a parancsait várja: (Hosszantartó élénk helyeslés a szélsöbaloldalon) akkor annak a nemzetnek jövője nem lehet. Számos tényt hozhatnék még fel, a melyek mind azt bizonyítják, hogy e párt megnyugvással nem adhatja meg az eszközöket a kormány részére a további kormányzásra. De máshol is lesz alkalmunk ezt elmondani, é8 azért engedje meg a t. képviselőház, hogy csak röviden befejezzem beszédemet és ismét csak magára gróf Tisza István miniszterelnökre hivatkozva, illetőleg az 1903-dik évi november 3-án elmondott beköszöntő beszédére. Akkor azt mondotta a miniszterelnök ur: ne feledjük, hogy mindannyian ma-