Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.
Ülésnapok - 1901-437
U37. országos ülés 190í június 13-án, hétfőn. 171 gyarok vagyunk és mindannyiunkra nézve életfeltétel a magyar alkotmányosság fenségének és becsületének megóvása. Hát, t. miniszterelnök ur, mi ezt nem feledjük el. Mi igenis magyarok vagyunk és csak olyan kormánynak adunk kezébe eszközöket a kormányzásra, a mely magyar politikát csinál. (Ugy van! Ugy van! a hal- és a szélsőbaloldalon.) Mi ugyanis fenn akarjuk tartani az alkotmányosság fenségét, s ez abban áll, hogy minden jogainkat igyekszünk megóvni, sőt azon jogokat, a melyeket elkoboztak, vagy a melyekről könnyelműségből magunk lemondtunk, visszaszzrezni törekszünk. Ha akad egy kormány, a mely ez irányban haladni akar s az alkotmány épületét megerősíteni kivánja, ezt a pártot mindig ott fogja találni maga mellett ezen munka előmozdítására. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) De meg akarjuk menteni, t. képviselőház, a becsületet is; hogy azonban a magyar becsületet megszerezzük, olyan kormányra van szükségünk, a mely nem inog, nem hajtja meg fejét senki előtt, hanem hatályt szerez annak a régi mondásnak: ne bántsd a magyart! Nem fogadom el a javaslatot. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélsőbaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Sturman György jegyző : Simonyi Semadam Sándor! Simonyi-Semadam Sándor: T. ház! (Halljuh! Halljuk!) Pártom nevében nagyon rövid kijelentést fogok tenni. Nem fogadjuk el az indemnitási törvényjavaslatot. (Helyeslés a néppárton.) Nem fogadjuk el pártállásunkból kifolyólag, de azért sem, mert a jelenlegi kormánynak bizalmat semmi czimen nem előlegezünk. (Helyeslés a néppárton.) Minthogy az indemnitást nagyon rövid időre •— csak két hónapra — kéri a kormány s előttünk lesz nemsokára a költségvetés, lesz alkalmunk részletesen kiterjeszkedni a kormány minden intencziójára és a kritikát — a mint illik — gyakorolni is fogjuk. Most én kiválólag egy kérdést akarok intézni a t. miniszterelnök úrhoz: adjon munkaprogrammot. (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Mondja meg azt, hogv mit szándékozik és milyen sorrendben tárgyaltatni a házzal. Nagyon fontos tudnunk, hogy milyen sorrendben óhajtja a ház munkáját elvégeztetni, mert minden attól függ, hogy nem leszünk-e kitéve meglepetéseknek; nem szeretnők ugyanis, ha nyáron, a mikor köztudomásúlag az erők elernyednek és a képviselők nagy részét az otthoni gondok veszik igénybe, olyan meglepetéseknek tenne ki bennünket a t. miniszterelnök ur, hogy törvényjavaslatokat, a melyekről most szó sincs, a ház elé hozna, hogy mást ne említsek, a házszabály megváltoztatásának kérdésével meglepetés elé állítaná a házat. (Helyeslés a baloldalon.) Most még csupán egy pontjára kívánok reflektálni előttem szólott t. képviselőtársam beszédének és pedig ezt is csupán azért teszem, mert immár közkeletűvé vált az alkotmányt magát, mint ilyent egyedül egy faktor tulajdonának, egy faktorra alapitottnak minősíteni. Azt mondotta t. képviselőtársam, hogy az alkotmányt nem a monarchák hozták, az nem a monarchák kedvéért van, hanem alkotta a nép, a nemzet és specziálisan Magyarország alkotmánya — a mint igaz is — minden más alkotmánytól különbözik. Azonban, t. képviselőház, nagy hiba, ha azon nyargalunk és azt vitatjuk, hogy itt két ellentétes tényező van, mert szerintem az alkotmány nemcsak a nemzeté, hanem a koronás királyé is, és a milyen joga van a nemzetnek az alkotmányra, olyan nagy joga van arra a koronázott királynak is. Ezért én nem képzelek olyan alkotmányjogi felfogást, mely az alkotmány megállapításánál a nemzetet a korpmizott királylyal, vagy a koronázott királyt a nemzettel szembe helyezhetné. Az alkotmány mindkét tényezőnek együttes joga, egyforma érdeke; elválasztani mesterségesen nem szabad, nem lehet. Szatmári Mór: Nem itt választják el, hanem odaát! A história mutatja! Simonyi-Semadam Sándor: Én konczedálom azt, t. képviselőház, hogy peccantur extra et intra muros. (Zaj a szélsöbaloldvlon és felkiáltások: Utóbbi nem áll!) Bakonyi Samu: Ez igy nem áll! A nemzet nem vétkezett! Polónyi Géza: Hát a korona nem a nemzetért van ? Simonyi-Semadam Sándor: Fordítsuk meg a tételt. (Nagy zaj és nyugtalanság a szélső*baloldalon.) Nessi Pál: A nemzet a koronáért éljen ? Micsoda beszéd ez ? (Nagy zaj. Elnök csenget.) Több közjogot kérünk! Simonyi-Semadam Sándor: Én nem osztó zom azon felfogásban, hogy a királyság elsőrangú közjogi hivatal. (Zajos közbekiáltások a szélsőbaloldalon: Micsoda beszéd ez a magyar parlamentben ? A király első szolgája az országnak ! r Nagy zaj.) Én azt hiszem, hogy ezt a kérdést nem lehet ilyen közbeszólásokkal és gorombaságokkal elintézni. Ez az én privát véleményem és előrebocsátottam, hogy saját véleményemet mondom el ebben a kérdésben. Mindenkinek joga van véleményét elmondani, s én az enyémet nagyon szívesen meg fogom okolni. Én azt állítottam, hogy a király a nemzettel egyenrangú tényező. Am tessék megpróbálni törvényt alkotni a király nélkül. (Zajos felkiáltások a szélsöbaloldalon: Nem erről beszélt! Azt mondta, hogy a koronáért éljen a nemzet! Nagy zaj.) Mezőssy Béla: Pardon, nem azt mondotta! Azt mondta, hogy a nemzet is vétkezett! 22*
