Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-437

4.37. országos ülés 1904 június 13-án, hétfőn. 169 Akkor, mikor ez a nemzet nemcsak hogy anyagi áldozatokat hozott, mert arra most nem akarok kiterjeszkedni .... Thaly Kálmán: Megcsonkította területét! Komjáthy Béla: . . . . tökéletesen osztom ezt, de én csak az 1868 : XXX. t.-cz. alapján áll?a, konstatálom, hogy mikor lépésrőHépésre eltűrtük és megengedtük azt, hogy a politikai jogok terén is mindig előbbre menjenek, hogy a magyar állam ellen nyíltan állást foglaljanak, hiszen köreteléseik egy jó része odairányul, hogy miképen lehessen a magyar államot meggyengíteni: akkor az igen t. miniszterelnök ur beköszöntő beszédében hivatkozik arra, hogy nézzük meg az utóbbi 30 évben történt haladást, és az őt megnyugtatja. Hát én nem tudom, hogyan nyugtathatja meg az a miniszterelnököt, a ki ugyancsak beszédének egy másik részében azt mondotta, hogy: »igaz, hogy nem aludt ki még a régi gyűlölség mindeneknek a lelkéből.« Én, a nélkül, hogy most a horvát kérdésnek mélyebb taglalásába belebocsátkoznám, mert nem tartom azt helyénvalónak, — de különben is a háznak ma megnyilvánult bizalma folytán ugy is lesz alkalmam ezzel részletesebben foglalkozni, — csak annyit mondok, hogy ha a magyar nemzet Ausztriával szemben annyi jogot tudna a maga részére biztosítani, mint a mennyit mi Horvátországnak adtunk, akkor Magyarország megelégedhetnék. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Elvetette a sulykot! Komjáthy Béla : Ha parancsolja a miniszterelnök ur, nagyon szívesen felveszem e részben most is a vitát és hajlandó vagyok — de mondom, nem tartom helyénvalónak — mindazokat a pontokat, a melyeknek alapján ezen kijelentést tettem, részletesebben fejtegetni. Megmutatnám, hogy a magyar országgyűlés és a magyar országos bizottság lépésről-lépésre miképen hátrált meg jogtalan és a kiegyezéssel ellentétben álló követelések előtt. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Olay Lajos: Bécs ugy akarja! Komjáthy Béla: Ezek a dolgok mind azt mutatják, hogy az igen t. miniszterelnök ur és kabinetje nem halad azon az utón, a melyen a magyar alkotmány alapjainak megerősítéséhez jutunk. Nézzük meg csak pl. kormányzatunknak pénzügyi oldalát és tekintsünk bele egy kissé az eredményekbe. Azt mondja a t. miniszterelnök ur, hogy állami gépezetünk feltartózhatatlanul tolatott mind nagyobb irányban a terpeszkedés felé. És ugyanakkor, a mikor ezt a kifejezést használja, hogy terpeszkedés, ugyanakkor azt mondja, hogy a társadalom és minden párt kö vetélésekkel lépett fel a kormánynyal szemben és ezen nyomás alól a kormány kibújni nem tudott. A miniszterelnök urnak ez a kijelentése — bocsánatot kérek, csak a magam nézetét fejezem KÉPVH. NAPLÓ. 19Ö1 1906. XXV. KÖTET. ki — részben igaz, részben nem igaz. Abban tökéletesen igaza van a miniszterelnök urnak, hogy igen sokan ugy a képviselők közül, mint a társadalmi téren nagy igényekkel léptek fel a kormányzattal szemben. Én azonban azokat az igényeket sohasem tartottam túlzottaknak vagy igazságtalanoknak, én csak a kormányzat által megteremtett pénzügyi helyzetre vonatkozólag mondtam, hogy ezen vágyak és kívánságok kielégítésére az ország kellő anyagi erővel nem fog rendelkezni. Ha olyan nagy volt a terpeszkedés, mint a miniszterelnök ur mondja, akkor mégis, ha megnézzük költségvetésünket, arra az eredményre kell jutni, hogy nem mi voltunk azok, a kik terpeszkedtünk. Rákosi Viktor: Pitreich terpeszkedett! (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Komjáthy Béla: Nem mi terpeszkedtünk, t. képviselőház, hanem terpeszkedni parancsolt egy harmadik faktor, mert a mi állami költségvetésünk nagy része, nagy százaléka idegen érdekeket és nem az állam érdekeit szolgálja. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hiszen, t, képviselőház, az előbb, mikor azt mondottam, hogy ha mi annyi jogot tudnánk magunknak biztosítani azon harmadik faktorral szemben, mint Magyarország a horvátoknak biztosit, a miniszterelnök olyformán mosolygott, mintha ez nem volna igaz. T. képviselőház, nem volnánk mi megelégedve, hogy ha egy tollvonással megtörténnék az, hogy Magyarország jövedelmének 44°/

0-át költheti el belügyeire, a mint azt megengedtük Horvátországnak ? (Igaz! Ugy van ! a szäsobaloldalon.) De én, t. képviselőház, nagyon megfigyeltem az igen t. miniszterelnök urnak minden kijelentését, mert ugy véletlenül arra is gondoltam, hogy nyelvészeti szempontból mit jelent ez a terpeszkedés ? Az nem jelenthet mást, mint mértéken túl való gondozását valamely ügynek, vagy vágynak, vagy törekvésnek. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Hát álljon fel akárki ebben a képviselőházban és mondja meg nekem, hogy a kereskedelemügyi minisztérium szakkörébe tartozó minden dolognak a fejlesztésére mi annyi pénzt költöttünk-e el, hogy azt terpeszkedésnek lehetne-e nevezni ? (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Vagy tessék végignézni a népnevelés és népoktatás terén vagy a földmivelésügyi minisztérium szakkörébe tartozó ügyek egész sorozatán. Hiszen vágyainknak, törekvéseinknek, megélhetésünknek alapjait nem tudjuk lerakni épen azért, mert anyagi erőnk nincsen. És miért? Mert terpeszkedett azon harmadik faktor és mert idegen érdeket szolgáltunk eddig mindig. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Hogy egyebet ne mondjak, t. képviselőház, csak hivatkozom arra, hogy micsoda követelésekkel állott elő megint az a harmadik faktor. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Hiszen a miniszterelnök ur azt mondta, hogy azon terpeszkedési törekvés nagyon jogosult és ha valamelyik kormány elő nem segiti, a haza ellen 22