Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-437

166 Í37. országos ülés 1904 június 13-án, hétfőn. benyújtotta ezen törvényjavaslatot, melyben az indemnitásnak augusztus végéig való kiterjesztését kéri. Én ezen törvényjavaslatot sem politikai, sem bizalmi szempontból nem tárgyalom, hanem tekintem egyszerűen a ház munkarendjének, (Halljuk! Halljuk!) a ház idejének és a számviteli törvénynek szempontjából és ezekre való hivatkozással tisztelettel kérem a házat, hogy a javaslatot elfogadni méltóztassék. (Helyeslés jobbfelöl) Sturman György jegyző: Komjáthy Béla! Komjáthy Béla: T. képviselőház! Én sem óhajtom feleleveníteni azt a vitát, hogy vájjon a meghatalmazási törvény megszavazása a bizalom kérdésének tekintessék-e, vagy sem. Ezúttal ezt én különben feleslegesnek is tartom, mert az én felfogásom szerint elég elvi és tárgyi okok vannak arra, hogy ezt a pártot, amelyhez tartozom, arra indítsák, hogy a felhatalmazási törvényt a kormány részére meg ne szavazza. Én egyszerűen csak annak kijelentésére szorítkozom, hogy azért nem fogadjuk el a törvényjavaslatot, mert mi az ország érdekében állónak tartjuk azt, hogy ez a kormány a kormányzást tovább ne vihesse. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elvi és közjogi szempontokat felhozni feleslegesnek tartom, és pedig azért, mert a háznak minden tagja ismeri e pártnak állásfoglalását, ezt már több alkalommal kifejtettük itt és tényleg ezeknek az igazságoknak újból való előhozatala által azt a törekvést, amelyet mi képviselünk, előbbrevinni úgysem tudnók. Azt hiszem tehát, hogy egészen eleget teszek az elvi szempontoknak, ha kijelentem a párt megbízásából és nevében, hogy nemcsak ennek a kormánynak, hanem egyáltalában egy kormánynak sem fogjuk megadni az eszközöket a kormányzásra, mely a 67-es alapon áll. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldálon.) De én ezúttal tárgyi okokat óhajtanék felhozni, amelyek, eltekintve az elvi szempontoktól is, ezen pártot ezen állásfoglalásra jogosítják, sőt kötelezik is. Azt hiszem, hogy ebből a szempontból bírálat tárgyává kell tennünk a Tiszakabinetnek politikai irányát. A miniszterelnök urnak 1893 november 6-án tartott beszámoló-beszédéből ismerjük ezt az irányt; akkor mondotta ugyanis Tisza István miniszterelnök ur ezeket (olvassa): »A mi választóink mindnyájunkat azzal a megbízással küldtek ide, hogy ne engedjük megrendíteni, de megerősíteni a magyar alkotmány épületét.« Hát, t. ház, én ehhez a kijelentéshez nemcsak a magam nevében, de egész pártom nevében minden hátsó gondolat nélkül hozzájárulok. Ezt tökéletesen igaznak tartjuk és a mennyiben hiszem és tudom, hogy Tisza István gróf miniszterelnök ur a frázisoknak nem embere, mint ezt maga több izben hangoztatta, joggal felteszem, hogy ezt a kijelentést nem frázisból mondta, hanem erős meggyőződésének alapján és jól meggondolva. hogy ez alatt mit akar érteni. És sajátságos az, hogy mikor gróf Tisza István miniszterelnök ur ezt mondta, én épen ezen kijelentése alapján tartom ezt a pártot kötelezettnek arra, hogy ennek a kormánynak az eszközöket a további kormányzásra meg ne adja. Mert az ón felfogásom szerint és mindnyájunk felfogása szerint az a politikai irány, melyet a miniszterelnök ur és kabinetje követ, nem halad a magyar állam és a magyar alkotmány épülete megerősítésének utján. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldálon,) Mielőtt ezt bebizonyítani megkísérelném, állapítsuk meg azt, t. ház, mert Magyarországon, fájdalom, erre is szükség van, hogy mi hát voltaképen ez a magyar, alkotmány, a melynek épületét erősíteni kell. És ha ezt megállapítjuk, állapítsuk meg azt is, mit kell az alatt érteni, midőn valaki ezen alkotmány épületének megerősítésére törekszik. Hát az alkotmány minden monachikus államformában, és igy nálunk is Magyarországon, a nemzet jogainak, a közszabadságoknak, a nemzeti jólétnek erős vára. Nem a monarchák találták fel, hanem a nép alkotta. Azért midőn valaki azt mondja, hogy az alkotmány megerősítésére kell törekedni, akkor senkisem gondolhat arra, hogy a nemzeti jogok megcsorbittassanak, a közszabadság megnyirbáltassék és a jólétnek akadályai öregbittessenek. (Ugy van! a szélsöbaloldálon.) Sőt tovább megyek. A kik politikai értelemben az u. n. konzervatív elemhez tartoznak, még azok is, a kik egy alkotmány fejlesztésével a jogok mezejét nem akarják kibővíteni : midőn az alkotmány épületének megerősítéséről szólnak, mindig legalább azt gondolják, nem is gondolhatnak egyebet, mint hogy a létező jogokat meg kell erősíteni, fenn kell tartani.(Ugy van! a szélsöbaloldálon.) Azt hiszem, hogy ebben velem mindenki, egyetért. És itt közbevetőleg megjegyzem, hogy a mi alkotmányunk különbözik minden más nemzet alkotmányától; különbözik pedig azért, mert ez a mi alkotmányunk nem a monarchiától kierőszakolt és kikunyorált alkotmány. Ezt a nemzet egyeteme alkotta meg; mert ezen alkotmányon épült fel a monarchia és valahány királyunk az uralkodásra jut, azt mindig csak ezen alkotmány alapján hatalmazzuk fel, hogy az uralkodást vigye. Hiszen még abban is különbözik a mi alkotmányunk a másokétól, hogy mig mások alkotmányában a felségjogok közé tartozik mindaz, a mit az alkotmány el nem vett az addig gyakorlott felségjogokból, addig nálunk csak az a felségjog, a mit alkotmányunk mint ilyent külön, megjelöl. (Ugy van! a szélsöbaloldálon.) Én ezeket a dolgokat nem ok nélkül hozom fel. Most már visszamegyek ezeknek tisztázása után gr. Tisza István miniszterelnök urnak beszédében mondott kijelentésére, illetőleg visszatérek arra, hogy micsoda körülmény juttatta gr. Tisza István miniszterelnök urat a kormány élére és teremtette meg ennek az egész kabinet-