Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-436

16Ö 436. országos ülés 1904 június li-én, szombaton. teltek tőle, azt mondta, hogy ez sötétbe való ugrás lenne. Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter: Akkor igaza volt! Madarász József: JSTem volt igaza! A nemzet vagyona ellen soha sincsen igazsága senkinek! Szatmári Mór: Hát, t. kereskedelemügyi miniszter ur, hiszen épen abban van a nagy veszedelem, liogy önök csalhatatlanságot vindikálnak maguknak és a mikor ott áll az egész ország, a melyet az élet megtanított, a mikor ott áll a nemzet, a melyben az események után szerzett tapasztalások megjegeczesitették a meggyőződést: akkor önök azt mondják, hogy az egész országnak nincs igaza, az egész ország bolond, az egész ország könnyelmű, tudatlan, csak önök a tudósok, önök a bölcsek, csak önök tudják azt, hogy mi áll az ország érdekében. De mi rámutatunk az eseményekre; rámutatunk arra a képre, a mely előttünk vau és hangsúlyozzuk, hogy az önök bölcsesége, az önök tudása mellett ez az ország anyagilag elpusztul. (Igaz! ügy van! Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Gabányi Miklós: Ausztriát szolgálja a mi kormányunk mindig! Pedig drága magyar pénzen fizetjük! Ausztriának a hű szolgái, nem Magyarországnak! (Elnök csenget.) Szatmári Mór: Dehát, t. képviselőház, önök azt mondják, hogy az önálló vámterület megvalósítása sötétbe való ugrás lenne. Hát az Isten szerelméért, mit tettek önök a végből, hogy ez ne legyen a sötétbe való ugrás? Hiszen az önök egész politikai rendszere arra vall, hogy önök továbbra is ebbe a frázisba akarnak kapaszkodni, s azért nem csinálunk semmit, hogy mindig odavághassák a nemzet szemébe azt, hogy a sötétbe ugrás veszedelmével nem lehet játszani. (Ugy van I Ugy van! Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) A t. kereskedelemügyi miniszter ur a minap a pénzügyi bizottságban, mikor a függetlenségi párt bizottsági tagjai szóvá tették az önálló vámterület kérdését, még e kérdés aktualitását is kétségbe vonta, azt mondván, hogy hiszen 1907-jg megvan a vámterület közössége, s így az önálló vámteriilet kérdése ma nem aktuális. Akkor mondja ezt a t. kereskedelmügyi miniszter ur, a mikor az egész ország meg van győződve arról, hogy ma ez a kérdés a legaktuálisabb, a melyet az ország jövendője és anyagi jólétének biztosítása érdekében meg kell oldani. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) És a mikor szóba hozták a bizottságban azt a perfid eljárást, a melyet az osztrákok a magyar liszttel szemben űznek, s a mely miatt a magyar malmok kétségbe vannak esve, mert hiszen legnagyobb mértékben károsittatnak általa, s a midőn hangsúlyozták, hogy ez a perfid eljárás leghatározottabban sérti a viszonosságot, a mely pedig az 1899: XXX. t.-cz. értelmében is feltétele az egész mai állapotnak: akkor a t. kereskedelemügyi miniszter ur azt mondja: ne bántsák ezt a kérdést, mert hiszen ez a kérdés tárgyalás alatt van; ők majd gondoskodni fognak arról, hogy a magyar állam érdekei megóvassanak. Hát, bocsánatot kérek, ilyen magatartás, ilyen eljárás mellett Magyarország gazdasági érdekeit megóvni nem lehet. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Mert mi lett volna a kötelessége a t. kormánynak ilyen perfid eljárással szemben? Az, hogy sarkára álljon, önérzetesen és erélyesen lépjen fel és vagy azt követelje az osztrák kormánytól, hogy azonnal hagyja félbe ezt az eljárást, vagy pedig azt kellett volna mondani: meg van sértve a recziproczitás; élek a,jogommal, rátérek az önálló vámterületre. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Várady Károly: Ugy tesznek, mint Weisz Berthold! Alusznak! Szatmári Mór: De, t. képviselőház, mit látunk mi a kormány egész gazdasági politikájában? Egy fanatikus ragaszkodást a közös vámterülethez, egy babonás ragaszkodást, a melynek az a deviseje, hogy a kiegyezést minden áron meg kell csinálni. T. képviselőház! Ebben politikailag egy fikarcznyi rezon sincs; (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) mert a t. kormány az ő álláspontja mellett a közös vámterület intézményének a keretében is csak akkor képes az állam érdekeit a lehetőséghez képest megvédeni, hanem tünteti fel a dolgot ugy, hogy a kormány nem akar és nem tud megállani a közös vámterület nélkül. Hiszen mit látunk ezzel szemben odaát Ausztriában? Azt, hogy a gazdasági kiegyezés kérdésének a parlament elé való kerülése még szóba sem jöhet. Mi meg vagyunk győződve arról, hogy az osztrákoknak igazán szükségük van a közös vámterületre. Hiszen ők csak hasznait élvezik ennek az intézménynek, ós mégis azt látjuk, hogy ők folytonosan azt dokumentálják, hogy nekik a kiegyezés ugy, a mint megvan, nem kell. Ez az ő álláspontjukat erősiti, ellenben mi, a mikor fanatikus ragaszkodással kötjük magunkat a közös vámterülethez és a gazdasági kiegyezéshez, a mikor mindig azt dokumentáltuk, hogy a magyar kormány mindenáron meg akarja kötai a kiegyezést, hiszen akkor mi kirúgjuk a lábunk alól legnagyobb erősségünket, mert nem léphetünk fel erélyesen, önérzetesen. Hiszen odaát Ausztriában szemünkre vethetik azt, hogy a ti kormányotok nem tud és nem akar kiegyezés nélkül boldogulni. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Mikor mi azt látjuk, hogy a magyar kormányzati rendszert a kiegyezéshez való babonás ragaszkodás arra viszi, hogy a legszembeszökőbb alkotmánysértést is képes lenne elkövetni; a mikor a t. miniszterelnök ur megkérdeztetvén az iránt, vájjon miként vélekedik arra az esetre,