Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-436

436. országos ülés íyOí június ii-én, szombaton. 161 ha odaát Ausztriában a kiegyezést parlamentáris, alkotmányos utón megcsinálni nem lehet, hanem azt a 14 §-al akarják létrehozni, hogy minő álláspontja lesz ebben a tekintetben a kormánynak: akkor a magyar miniszterelnök erre olyan választ ad, a melyet itt is, odaát is félre lehet magyarázni. De sőt a helyzet olyan, hogy annak a kijelentésnek nem is lehet másnemű értelme, mint az, hogy abban az esetben, ha odaát a 14. §-al oktrojálják Ausztriára a kiegyezést, abba a magyar kormány belemegy. Pedig hát ugy már csakugyan nem tudja magyarázni az 1967-es kiegyezésnek semmiféle hive ennek a kiegyezésnek az intézkedéseit, senki sem képes ugy magyarázni az 1867; XII. törvényczikket, hogy az megengedhetné Magyarországnak a 14. §-al kötött kiegyezés elfogadását. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Mit bizonyít ez ? Ez azt bizonyitja, hogy a magyar kormány maga gyengíti az erősségét, hogy még a maga álláspontjából, a közös vámterület intézményének keretén belül sem lesz képes megóvni az állam és a nemzet érdekeit, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Mikor szemben állunk azzal a helyzettel, hogy a közös vámterület intézménye mellett ebben az országban a legjelentősebb gazdasági ágak elpusztulnak, elsenyvednek, akkor mit adhatnak és mit adnak az elégületleneknek ? Mi az,a mit nyújthatnak az országnak? Mi az, a mire hivatkozhatnak, mint olyanra, a mi vigasztalásul szolgálhat egy kétségbeesésben sinylő nemzetnek? Hivatkoznak az iparfejlesztésre. Én a legnagyobb tisztelettel hajlok meg az előtt a politikai törekvés előtt, a mely odairányul, hogy Magyarországon mesterséges eszközökkel ipart fejleszszenek, de azt hiszem, ez teljes képtelenség, mert ahhoz, hogy egyrészt a régi iparágakat, a melyek züllésben vannak, virágzásra 'juttassák, másrészt ahhoz, hogy itt uj iparágakat létesítsenek, oly óriási pénzösszegek kellenének, a melyek még akkor is túlságosak lennének, ha a t. kormánynak kormányzati rendszere az ország vagyonát nem pazarolná el katonai czélokra. (Igaz! a szélsőbaloldalon.) Azután pedig Ausztriának az ipar terén egy örökös nagy előnye van, mert hiszen már kifejlett iparral áll a verseny terén, és a mellett sokkal könnyebben hozzáférhetvén, sokkal jobban tudja hasznosítani a technika azon vívmányait, a melyek napról-napra ismétlődnek és a melyeket minden uj és régi iparnak fel kell használni. Az iparfejlesztésnek az a módszere, a melyet nálunk a kormányzati rendszei megragadott, egyáltalán nem alkalmas arra, hogy az ipar azon mezején, a melyen nem látunk egyebet, mint züllést, szenvedést, lendületet és virágzást idézhessen elő. Annyi bizonyos, hogy a mai helyzet rossz; azt mindenki belátja, hogy a mai állapotokon változtatni kell. Bolond az, a ki látván, hogy az ő helyzete tűrhetetlen, az ő helyzete rossz, BJÉPVH. NAPLÓ. 1901—1906. xxv. KÖTET. nem nyúl valamihez, nem tesz valami kísérletet arra, hogy helyzetén változtasson, javítson. De nálunk azt látjuk, hogy nem nyúlnak ahhoz az egyetlen módhoz, a mely alkalmas lenne ez ország közgazdasági állapotát fellendíteni. Vannak nagy kérdések a közgazdaságin kivül is, a melyek hozzáfüződnek e dologhoz. Itt van mindjárt a szocziálpolitika nagy kérdése. Hol van nálunk Magyarországon a munka joga ? A mikor az országban ezrek és ezrek nyújtogatják erős karjukat, kínálgatják munkájukat, képességüket, tetterejüket az ország és nemzet javára; kérnek, könyörögnek munkát és nem kapnak: hol van Magyarországon a munka joga, a melyre bízvást önérzetesen hivatkozhatik minden ember? Hiszen amikor Magyarországon a munkásember protekczió nélkül nem kap munkát, ez a legkétségbeejtőbb helyzet, a mely elképzelhető. (Elénk helyeslés a szélsobaloldalon.) Itt van azután a nemzeti szempont is, a mely hasonlóképen hozzáfüzó'dik ehhez a kérdéshez. Méltóztassék elhinni, hogy azoknak a munkátlanoknak is megvan a maguk filozófiája. Azok is, mikor éheznek és nyomorognak, mikor ott állnak és erős karjaikat munkára kínálják, de munkát nem kapnak, azok is elmélkednek, tanakodnak, és felmerül bennük az a kérdés : mikép lehetséges, hogy ők egy államnak, melynek polgárai, fiai, odakínálják munkájukat és ez az állam nem képes nekik munkát adni arra, hogy a kenyerüket megkeressék. Méltóztassanak elgondolni, hogy a kedélynek micsoda keserűsége és a gondolatoknak micsoda elvadultsága származik abból, ha a munkanélküli munkások . . . Belitska Béni: Elég! Szatmári Mór: Ne méltóztassanak türelmetlenkedni, hiszen az ebédhez még mindig lesz ideje t. képviselőtársamnak. Higyje meg t. képviselőtársam, hogy mikor éu a munkanélküli munkásokról beszélek, ezren és ezren vannak, a kik gondolnak ugyan az ebédre, de nincsen ebédjük. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) És méltóztassanak meggondolni, hogy mikor a munkanélküli munkások világában ezek a sötét gondolatok feltámadnak, akkor nem hiányoznak ott azok az elemek, a kik aztán felbujtogatják őket és odaviszik őket arra a mezőre, a melyen nem beszélnek többé hazafiságról, nemzeti érdekekről, hanem egy egészen más világ melynek a nemzeti gondolatokhoz semmi köze. Nagy kérdés ez, méltóztassék elhinni, hogy nagyobb mint a közjogi politika! Mert az még nincs eldöntve, hogy a közjogi kapcsolat nélkül ez az ország meg nem élhet, de az szent, valóságos bibliai igazság, hogy ha a nemzet zöméből a nemzeti gondolatok kivesznek, akkor ebben az országban sem önálló vámterülettel, sem közös vámterülettel a magyar nemzet meg nem állhat. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Mikor nyilvánvaló, hogy az ország közvéleménye szól ezekből a kérvényekből, melyek a ház előtt vannak, akkor mégis csak különös, 21