Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-436

156 436. országos ülés 190b győződésével voltam bátor akkori beszédemhez, a melyre a t. miniszter ur hivatkozott, azt az illusztrácziót fűzni. Megemlítem még azt, hogy a miniszter ur előbbi kijelentése engem, mint magánembert kielégített. Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. {Szünet után) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Rákosi Viktor jegyző: Darányi Ferencz! Darányi Ferencz: T. képviselőház! Szíves engedelmükkel leszek bátor a t. miniszter ur viszon válaszára néhány szóval felelni. Különösen kiemelendőnek tartom e kérdésben a miniszter ur beszédének azon részét, melyben a miniszter ur szives volt az én legnagyobb megnyugvásomra is kijelenteni, hogy ő pártpolitikát e kérdésben nem folytatott, és már csak azért sem folytathatott, mert hiszen két ellenzéki párt kérdéséről van itt szó. A mi a miniszter ur azon kijelentését illeti, hogy e kérdésben pártpolitikát nem akart folytatni, azt köszönettel veszem tudomásul és sietek kijelenteni, hogy erről meg is voltam győződve. De épen abból, hogy azt mondja, hogy hiszen két ellenzéki pártról volt szó, abból látszik, a mit előbb hangsúlyoztam, hogy ebben a kérdésben pártpolitika posványába sülyed minden, és a miniszter ur akaratlanul nekem adott igazat. Ezt mondtam és ezt ma is fentartom. Azt mondja a miniszter ur, hogy két ellenzéki pártról van szó. Engedelmet kérek, ez nagy tévedés. Hiszen már tévedés azt állítani rólam, hogy én a Rátkay-pártot okolnám ebben a kérdésben. Eszem ágában sem volt. Nem okolom én a Rátkay-pártiakat, de viszont szót emelek azért, hogy senkise okolja ok nélkül a néppártiakat. Mert abban van a hiba, hogy minden jogos ok nélkül a néppártot, mint ilyet, tolják oda bűnbakul, pedig csak a csendőrség a hibás és Nagy Ferencz. T. képviselőház! Hogy e kérdésben mennyire benne van a pártpolitika, arra nézve kénytelen vagyok a t. háznak megmagyarázni, hogyan értem én azt. A választáson ugyanis a megyei hatóság, a mely már rendszerint, legalább Tolnamegyében különösen kormánypárti, — nem mondom szabadelvüpárti, mindig csak kormánypárti, akármilyen kormány ül a bársonyszékben, olyan a megyei hatóság Tolnában, ott ez az észjárás, — mondom, ez a kormánypárti megyei hatóság épen a pinczehelyi választás alkalmából erősen angazsálta magát a Rátkay-párt mellett a néppárt ellen. Miért, miért nem, ez az 6 titkuk és dolguk, nekem semmi közöm hozzá, de tényleg ott a megyei hatóság erősen angazsálta magát, — a mint az köztudomású — a Rátkay-párt győzelme javára és talán sok tekintetben ez volt előoka a bekövetkezett eseményeknek. június il-én, szombaton. Nem akartam ugyan belevonni a vitába a főbírót, de az ő viselkedése egész napon át olyan volt, amely nem felel meg sem annak az állásnak és annak a szerepnek, amelyet neki be kell töltenie, sem a törvény szellemének és rendelkezéseinek, mert egyszerűen politikai ,korteskedést folytatott a Rátkay-párt javára. O adta ki az utasítást Nagy Ferencznek, hogy a csendőröket vezesse és ezek vezették aztán a Rátkay-pártiakat a tilos utón. Hogy miért, azt ő tudja, én nem tudom. Az egész megye egy volt abban, hogy ebben a kérdésben pártpolitikát folytattak. A t. miniszter ur most már a nem jogerős birói Ítéletre támaszkodik és úgyszólván azzal akar takarózni. Akkor, 1901. október 24 én, nem volt még ítélet, amikor az alispán a megyei közgyűléshez a következő írásos jelentést intézte: Elmondja, hogy Pinczehelyen maga is kiszállott és azután így szólt: A pótválasztás egy-két jelentéktelen inczidens leszámításával rendben folyt le. Azután folytatja, — kérem ez a lényeg, itt a pártpolitika, mert akkor még nem volt birói ítélet, — »de ezt korántsem annak tudom be, mintha a néppárt az előző választás alkalmával tanúsított magatartásának következményein okult volna«. Micsoda ez, ha nem politika? Egyszerűen Ítéletet mond, pedig a törvényszék még nem hozta meg az elsőbirósági ítéletet. Ezt mondja október 24-én a megyei közgyűlésben. Ezzel illusztrálom és bizonyítom be, hogy nem alapnélküli, hiábavaló beszéd volt az, midőn én pártpolitikáról beszéltem, mert ott a választáson ez a bizonyos nyomás uralkodott, sőt a megyei főjegyző másnap kiszállt a vizsgálatra és már akkor másnap beszélték, hogy a csend, őrök ki lesznek tüntetve, a mi a néppártiakat nagyon felbosszantotta, haragra lobbantotta; nagyon megdühösödtek ezért, mert tudták, hogy a csendőrök az okai minden bajnak és mégis kitünteti őket a kormány. A pártpolitikának erős nyomását láttuk és látom ma is, csak azt sajnálom, hogy a t. miniszter ur egyénileg meg akart szabadulni a pártpolitika bakóiból és mégis benne van és nem tud szabadulni, Ez az, a miért neheztelek, mert ha szabadulni tudna, akkor az én kérésemnek helyt adni szíveskednék. Azt mondja a t. miniszter ur, hogy a bűnperben kihallgatott tanuk vallomását nem dobhatja el, a bíróság azokat elfogadta, arra alapította ítéletét. Én ismételve kénytelen vagyok a t. miniszter ur figyelmét felhívni — nem kitanitáskép — arra, hogy felebbezésnek is van ám helye és ha az az elsőbirósági ítélet meg van felebbezve, meg vagyok győződve, hogy a felsőbíróság ezt az ítéletet meg fogja változtatni. Münnich Aurél: Hát ezért hogy lehet jót állani ? Darányi Ferencz: Legalább is ne tessék tehát még erre a birói felfogásra hivatkozni. Ez az ítélet még nem jogerős, arra tehát mint