Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-436

kW. országos ülés l'JÜb hang a néppárton: Beszegek voltak a csendőrök, azt mondják!) Engedelmet kérek, ha a csendőrök részegek lettek volna, akkor azon tömérdek tanú közül, a kiket kihallgattak, csak akadt volna egy, a ki erről említést tett volna. De ilyen nem volt egyetlenegy sem. A mi pedig azt a bizonyos pofozkodási jelenetet illeti, én abban a szerény véleményben vagyok, hogy az az illető földmives, vagy nem tudom ki volt, a ki ezt állította, egyszerűen csak henczegett. Egy szó sem igaz ebből, mert hogy abban a csendőrben, a ki az ő elhatározottságában kész arra, hogy fegyvert használjon a tömeggel szemben, a mely ugy az ő, mint a rája bízottak testi épségét veszélyezteti, ne legyen annyi erély, hogy a mikor őt pofonütik, a fegyverét használja, az teljesen ki van zárva. (Igaz! Ugy van! a jobbóldalon.) Végre még csak azt vagyok bátor határozottan kijelenteni, hogy nekem eszemágában sem volt Udvary Ferencz t. képviselő urat rágalmazással gyanúsítani. Én ugy értettem a dolgot, hogy a kósza híreket, a melyek a rágalmat képezik, megvizsgálás nélkül emiitette itt fel. Azt azonban egyáltalában nem állítottam, hogy akár Darányi, akár üdvary Ferencz t. képviselő urak rágalmaztak volna; ez a kijelentésem ő rájuk abszolúte nem vonatkozik. Ezek után, hogy egyszer már végett veäsünk ennek az ügynek, miután teljesen objektív meggyőződéssel adtam elő a tényállást a bírói kihallgatási jegyzőkönyvekből: ismételten kérem a t, házat, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Udvary Ferencz: T, képviselőház ! Személyes kérdésben kérek szót. (Felkiáltások a jobbolda- . Ion: Szavazzunk !) Zboray Miklós: Szavazhatnak majd máskor, nem kell ugy sietni vele! (Derültség a jobboldalon.) Ej dé vidámak! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, t. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Udvary Ferencz: A t. honvédelmi miniszter ur szó szerint a következőleg nyilatkozott előbbeni beszédében. (Olvassa): »Fenforgott tehát az az eset, hogy egy kifogástalan ténykedés megjutalnaaztassék, a mint hogy kitüntetést érdemel az a csendőr, a ki zendülésben, vagy lázadásban, vagy életmentés közben vitézséget és bátorságot tanusit. Ezek voltak a kitüntetés okai. Midőn a t. képviselőházat kérem, méltóztassék ezen válaszomat tudomásul venni, nem hagyhatom szó nélkül Udvary Ferencz t. képviselő urnak a ház f. évi január 19-ikén tartott ülésén elmondott beszédének azt a részét, a mely erre az ügyre vonatkozik. A t. képviselő ur a többek között felemiitette, hogy miképen tanúsítson a magyar nép szimpátiát a hadsereg iránt, mikor a csendőrség három tagját kitüntették a^ért, mert a pinczehelyi választásnál — a mint ő gúnyosan megjegyezte — ez a kisded csapat, június ll-én, szombalon. 155 a melyet egy tanitó kommandirozott, éles patronokkal a tánczoló gyermekek közé lőtt, a kik közül 7 meghalt és 15 megsebesült. Ok és czél nélküli szószaporítás lenne, hogy az interpelláczióra adott válaszom után még azt akarnám bizonyítani, hogy ezen rágalmak merőben a légből kapottak. Erről, remélem, a t. ház amugyis meg lesz győződve. Udvary t. képviselő ur tendencziózus híresztelések alapján és a nélkül, hogy megkísérelte volna a való tényállásról meggyőződni, az ország szine előtt súlyos vádakkal illette a magyar kir. csendőrséget, a mely eljárás oly férfiaknál, a kiknek szava sulylyal kellene, hogy bírjon, mindenesetre perhorreskálandó.« T. képviselőház! Habár nekem, mint magánembernek megnyugvásul szolgál a miniszter urnak az a határozott kijelentése, hogy sem engem, sem azt a forrást, a honnan azt az értesülést vettem, a melyre ő hivatkozott, nem kívánta rágalmazással gyanúsítani: mégis, mint országgyűlési képviselő szükségesnek látom a következő kijelentést tenni. Én sohasem szoktam légből kapott híreszteléseket egyszerűen szabadjára bocsátani, s most is leutaztam ahhoz az ügyvédhez Pécsre, a ki ezt az ügyet alapjában ismerte. (Derültséf/.) Csak nem mehetek egy nyolczadik falubeli fiskálishoz! (Derültség.) És az aktákból meggyőződtünk az illető felek vallomásairól. Én tehát nem rágalmakon felépült tendencziózus híreket kívántam felemlíteni, de ezt nem is tettem, hanem olyan dolgokat mondottam el, a melyekről meggyőződtem. Már pedig, hogy az olyan eljárás, a mit ott a csendőrök részéről tapasztaltam, és a mire alapítva, a t. miniszter ur által aposztrofált 1904. január havi beszédemben hivatkoztam, valami ömlengő szimpátiát nem kelthet a népnél, azt mindenki beláthatja. Ehhez még csak azt említem meg, hogy saját magamnak vannak tapasztalataim arra vonatkozólag, hogy mit jelent annak a hivatalos vizsgálatnak az értéke, a mikor a t. miniszter ur a piros bársonyszékből az alantasainál az iránt tudakozódik, hogy mi törtónt? Tudjuk, hogy a tényállá.s milyen megváltoztatott formában jut ilyenkor a miniszter ur elé. Például a zirczi választás után, a mikor a csernyei választókat kihallgatták, a vizsgálat adatai szerint a csendőrök nem voltak szolgálatban, mégis, habár ott semmi keresni valójuk nem volt nekik, mint magánemberek jelen voltak az eljárásnál. A csendőrök jelenlétét azonban az egyszerű gazdaember, a mikor éjnek idején az ágyából hurczolják ki, mégis hivatalos csendőri asszisztencziának veszi. Hogyha például ebből a dologból is vizsgálat lenne, a miniszter ur semmiesetre sem ugy tudná meg a dolgot, a mint az tényleg történt, holott Csernyében és a vidékén mindenki ugy állítja azt, a mint ón most mondottam. Én tehát egészen öntudatosan, az igazság meg90*