Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-436

154 436'. országos ülés 1904 június 11-én, szombaton. ződni, hogy az igaz, a mit én mondok, a mit egyébként a körülmények is igazolnak, Hogy nem lehet máskép és akkor, azt hiszem, majd szíves lesz ezt a rágalom szót is expiálni és ezt a nyilatkozatát akár Udvaryval szemben, akár velem szemben visszavonni. Ha azonban elzárkózik a t. miniszter ur az elől, a mit én mondok és a mire én kérem, akkor én nem vagyok az oka annak, ha az igazság továbbra is véka alatt, sötétségben marad, és akkor azt hiszem, hogy a t. miniszter ur, a mint beszédem elején mondottam, a pártpolitikának hibájába esett, és azért nem meri és nem akarja az igazságot kutatni, hanem ezzel szemben ilyen eljárás mellett még arra vesz bátorságot, hogy azt, a ki igazat mond, rágalmazónak bélyegezze. Én, t. ház, igazságomnak teljes tudatában vagyok és érezem azt, hogy legszentebb meggyőződésem mindaz, a mit mondottam, mert én tanulmányoztam ezt a kérdést lélektanilag, tanulmányoztam a bizonyítékokat és a mit mondtam, az kétségtelen igazság, mert a tények, a mellékkörülmények mind segítségemre szolgálnak annak megállapitásában, hogy csak az az egy lehet igaz, a mit én mondok. Ezért kérem a t. házat, ne méltóztassék a választ tudomásul venni, s egyúttal ismételve kérem a t. miniszter urat, méltóztatnék talán kijelenteni, hogy e válasz nem végleges, hanem a most előadottak alapján kegyeskedik majd egy uj vizsgálatot elrendelni. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: A honvédelmi miniszter ur kíván nyilatkozni. Nyíri Sándor honvédelmi miniszter: T. képviselőház ! Bocsánatot kérek, hogy egészen röviden válaszolhassak Darányi t. képviselő urnak viszonválaszára, mert hiszen egynéhány állítását végtére is szó nélkül hagyni nem lehet. Mindenekelőtt azt állítja, hogy én pártpolitikai szempontból vizsgálom a dolgot. Bocsánatot kérek, sokkal ujabb politikus vagyok és erre abszolúte súlyt nem fektetek, hanem csak egy tanulságot vonok le politikailag, hogy igazán elszomorító dolog, hogy Magyarországon egy képviselőválasztásnál a két ellenfél a szenvedélytől annyira el hagyja magát vakítani, hogy annál a kérdésnél: vájjon ez vagy az legyen a képviselő, — a kik mindketten igen tiszteletreméltók, akármilyen jó hazafiak és akármilyen tudósok lehetnek is, — annyira megfeledkezik magáról és a szenvedély által annyira el hagyja magát ragadtatni, hogy egymás életére tör, megfeledkezvén arról, hogy fődolog a magyar ügyet szolgálni; úgyis kevesen vagyunk, hát ne tegyünk egymásban kárt. (Helyeslés a jobboldalon.) Darányi Ferencz: Csak a csendőr tört az emberek életére! Nyiri Sándor honvédelmi miniszter: Akkor ne méltóztassék pártpolitikáról beszélni! Hiszen ha pártpolitikáról beszél a képviselő ur: itt a szabadelvű párt van, és annak én is híve vagyok, ott pedig egy függetlenségi és egy néppárti állott egymással szemben, az pedig mind a kettő igen tisztelt ellenzéki, hát akkor mi érdekem van nekem pártpolitikát követni ? (Ugy van! Ugy van! a jobbóldalon.) Teljesen pártatlanul, ugy, a mint egyszerű nyilt katonához illik, a ki politikával nem is foglalkozott, tisztán az igazBág érdekében jártam el. Miből győződhettem meg a tényállásról? Azt hiszem: azokból az iratokból, a melyeket a független biró az összes tanukkal szemben felvett. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Hát van-e okmány, a mely még irányadóbb lehet arra nézve, hogy valaminek az igazságáról meggyőződjünk ? (Ugy van ! Ugy van! a jobboldalon.) Én tisztelem a t. képviselő urnak a meggyőződését is, hanem engedelmet kérek — nem akarom állítani — de talán inkább közelfekvő, hogy a képviselő ur nézi a dolgot pártszemüvegen keresztül. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Darányi Ferencz: Az kivan zárva. (Derültség.) Nyiri Sándor honvédelmi miniszter: Hisz én előadtam, hogy itt mit állítanak és megmondottam, hogy a t. képviselő ur Beberics kir. aljárásbiró vallomására fekteti a fősúlyt. Jól van, elfogadom. Hát mit mond ő ? Azt mondja, hogy »a mikor a veszedelem már nagy volt, és a dzsidások még sem tettek semmit.« Hát mit involvál ez ? Ha a veszedelem nagy volt, akkor nem volt-e ok arra, hogy a csendőrök fegyverüket használják? Hisz épen az indokolta, hogy használják, mert a veszedelem már nagy volt. Ez a koronatanuja a t. képviselő urnak. És én azt el nem fogadhatom, a mit a t. képviselő ur mondani méltóztatik, hogy az összes tanúvallomásokból egy szó sem igaz, hanem csak az igaz, a mit a t. képviselő ur mond. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.,'j Hiszen bíróság hallgatta ki ezeket a tanukat; mi legyen igaz, ha az nem, a mit egy független biró vesz fel jegyzőkönyvbe? (Elénh helyeslés a jobboldalon.) Azt méltóztatik továbbá kérdezni: hogy hol vannak azok a néppárti választók, a kik megsérültek ? Darányi Ferencz: Csendőrök által! Nyiri Sándor honvédelmi miniszter: Igen, a csendőrök által. Mindjárt leszek bátor felolvasni, hogy hol vannak. A Szüts pártiak közül nyolczan ugy vallottak mint a csendőrök, tehát ezeknek a vallomását megerősítették. Nem akarom a t. házat valamennyinek felsorolásával untatni, csak azon Szüts-pártiakat emelem ki, a kik megsebesültek és a csendőrökkel egyértelműen vallottak, nevezetesen ilyenek voltak: Horváth József napszámos, azután Kövecses G-ellért napszámos, Balog József földmives és Gödé József főldmives. Szüts-pártiak voltak, ismétlem, megsebesültek a csendőrök által és mégis a csendőrök mellett vallottak. Gondolom, hogy ez is elég bizonyíték, (Helyeslés a jobbóldalon. Egy