Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-435

130 Í35. országos ülés 1904 június 10-én, pénteken. borkereskedő jogos érdekeit ebben a kérdésben mielőbb rendezi a kormány, az országgyűlés. Ennek pedig egyetlen módja, ez kétség tárgyát nem képezi, az, hogy a kedvezményes vámtétel eltöröltetik és a felemelt vámtételt nem ideiglenesen, a mint azt vigaszul felhozzák, hanem véglegesen beállítjuk. (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ez a mostani tárgyalás furcsa benyomást tesz rám. Annak idején, a mikor a magyar vezényszóért küzdöttünk, a kormánypárt mindig azzal akart letorkolni, hogy elsősorban gazdasági kérdéseket tárgyaljunk, tegyük gazdaggá a nemzetet. Igaza van, mondjuk, mert ez fontos kérdés. Most gazdasági kérdést tárgyalunk és ime a t. miniszter ur most nem azt mondja, hogy gazdaggá tegyük a magyar nemzetet, hanem azt, hogy törekedjünk arra, hogy gazdaggá tegyük az olaszt. (Derültség a jobboldalon.) Kubik Béía: Eredményében az ! Darányi Ferencz: Ez a logika lehet erős, de nem nemzeti, nem magyar, nem nekünk jó. (Ellenmondás a jobboldalon.) Az egész bujkálásnak magyarázatát ismét abban a molochban találom, a mely megemésztett bennünket az obstrukczionális küzdelmünkben, a militarizmusban. Még a borvám kérdésének alapja is ezzel függ össze. A militarizmus az alapja annak, hogy nem mer a kormány kellően kilépni a sikra, mert a hármasszövetség a militarizmus egyik fő kérdése, a mely miatt a kormány nem mer mozdulni, daczára annak, hogy érzi ennek szükségét, érzi kötelességét a kormány, hogy a nemzet ezen gazdasági érdekét megvédeni volna hivatva és kötelezve. De tiltja őt ettől ugyanaz a militarizmus, a mely akadályozta annak idején azt, hogy nemzeti jogaink érvényesüljenek. Ezért én tisztelettel kérem, hogy Szederkényinek határozati javaslatát fogadja el a ház, (Helyeslés balfelöl.) Udvary Ferencz: T. képviselőház! Nagyon természetes, hogy a bortermelők érdekében mindenki, a ki csak teheti és az ügygyei foglalkozott, szót emel, különösen ha figyelembe veszszük, hogy mily óriási nagy a számaránya azoknak a szegény embereknek, a kik egy pár hordócska borból kénytelenek megélni és a kik máról holnapra reménykednek, aggályok közt vannak és egyáltalában nem tudják elképzelni, hogy mi lesz az ő exisztencziájukkal. Egy ilyen országban, mint Magyarország, az adózó közönség akkora rétegét, a melynek nincs módja más kereseti forrást a maga számára szerezni, a kormánynak kötelessége volna a lehető legmelegebben támogatni, keblére ölelni és exisztencziáját biztosítani. Tudjuk, hogy Olaszországban az olasz kormány adózó polgárairól milyen édes atyai szeretettel gondoskodott, mikor már 2—3 esztendővel ezelőtt czirkulárékat bocsátott ki hivatalosan és nem hivatalosan, figyelmeztetvén a bortermelőket arra, hogy ha majd esetleg a magyar kormány a sok millió magyar ember tiltakozása folytán mégis eltörölné a borvámklauzulát, gondoskodjanak arról, hogy kellő mennyiségű bor legyen oly helyen plaszirozva, a honnan azt a vámfelemelés daczára a megszerzett jog folytán a magyar határon mégis átvihessék. Gondoskodtak arról, hogy az adózó polgároknak a garancziát megszerezzék az iránt, hogy a miért egész éven át dolgoznak, azt a kellő nyereséggel eladhassák. Nálunk mi történik? Nem akarok visszapillantást vetni az ezzel összefüggő más kérdésekre, hiszen nyilvánvaló a lapokból, a sok millió embernek feljajdulásából, hogy ugy a bortermelők, mint a borkereskedők, a kik kisebb tőkével kénytelenek dolgozni, milyen keserves helyzetben vannak. A mi t. kormányunk annak idején fejleszteni kivánta ezt az ágát is a nemzetgazdaságnak, s mint mindenben, ugy ebben is mindenféle óvintézkedéseknek látszó tényeket kívánt konstruálni. Az agrárkölcsönöket is miért alapította? Ugy-e bizony azért, hogy a bortermelőnek módja legyen a hitelt igénybevenni, a mikor esetleg rosszabb bortermés volna, magát kisegítse, a szőlőit felújítsa, amerikai vesszőket szerezhessen be nagy, fontos, bölcs és okos hivatalos ellenőrzés mellett ? De olyan szives kormány még Magyarországon sincs, hogy az adósságot egyszerűen a szép szem kedveért elengedje, ezt vissza is kell fizetni, sőt ennek a kölcsönnek jogi természetét törvényhozásilag ugy garantirozta a törvényhozás, hogy minden egyéb más kölcsönnel szemben prioritása van. Annak a szőlőgazdának, a kinek szőlőjét ily természetű kölcsön terheli és egy évi rossz termése van. vagy tegyük fel, ha nincs is rossz termése, azonban ezen szerencsétlen borárak mellett és konkurrenczia mellett nem képes borát a piaezra bocsátani, annak szüksége volna esetleg egy másodfokú hitelre is. Már most, hol találkoznék olyan ember, vagy intézmény, a ki, vagy a mely olyan erősen megkötött jogi prioritások után kölcsönt merészelne adni, mikor tudja, hogy ezen kölcsön ipso facto megelőz minden egyebet, az adóval egyenrangú és egyenjogú. De, ha igy is [van; mikor a kisember létérdeke forog a koczkán, a kormánynak bátorsággal kellett fellépnie az olasz állammal szemben, félretéve minden hármasszövetségi. kérdést, és azon merev álláspontra helyezkednie, hogy az adózó polgárok exisztencziáját megvédje. Ennek első kelléke a védvám, a külföldről beözönlő borral szemben, hogy igy szőlőgazdáink boraikat a piaezra vihessék. Hiszen ez oly jogos követelése a magyar nép ezen részének és oly szükséges, mint a levegő a megélhetéshez. Ezt nem kunyerálni kellene, ezt követelni, volna joga. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) A kormány is az adóbehajtásnál egyszerűen a jog alapján követeli az adófizetést, tehát ezek a bortermelő kisgazdák is követelhetik, hogy meg legyen a módja az exisztencziájuknak. (Igaz! Ugy van!)