Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-435

4-35. országos ülés 190í janias 10-én, pénteken. 129 tudom, hogy ki volt, midőn azt mondta, hogy ezt a kérdést ki kell venni az alkudozások köréből. Egészen helyesen jellemezte, ezen fordul meg a kérdés. A kormány nem azért ellenzi, pedig a leghatározottabban ellenzi a határozati javaslat felvételét, mert nem akarja megvédeni a magyar érdeket, hanem azért, mert oly kérdésben, mely a tárgyaló felek alkudozási titkát képezi, a kormány kezét elére megkötni, neki bizonyos marsrutát előírni, ez egyáltalában lehetetlenné teszi az eredményes tárgyalást. (Zaj halfelöl.) Mert engedelmet kérek, épen az alkudozások titkával lehet igenis eredményesen tárgyalni; de megkötött marsrutával tárgyalni nem lehet. Akkor álljunk egyszerűen arra az álláspontra, hogy nekünk nem kellenek kereskedelmi szerződések, mert az autonóm vámtarifa alapján állunk és az autonóm vámtarifát szuverén hatalmánál fogva a magyar törvényhozás meg fogja állapítani, kereskedelmi szerződésekre pedig szükségünk nincs. De hogy a magyar közgazdasággal, a melynek kiviteli chanceai és kiviteli lehetőségei csakugyan nagyon meg vannak szorítva minden oldalról, mert ebben Szederkényi t. képviselőtársamnak igaza van, hogy a magyar gazdasági érdekekkel akkor hova fogunk jutni, azt igazán nem tudom. Mert egyfelől hangoztatni mindig azt, hogy az országnak iparra van szüksége, az országnak gazdasági egyoldalú fejlődését meg kell szüntetni, az országnak sokféle munkaalkalmat kell biztosítani. s azután másfelől mindent megtenni arra nézve, hogy Magyarország a maga produktumainak kivitelében meg legyen akadályozva, vagy legalább, hogy az ne biztosíttassák, hát ezt én nem értem, ennek helyességét belátni nem tudom. (Helyeslés jobb felöl.) Hát, t. ház, én még egyszer ismétlem, hogy épen az, a mit a t. képviselő ur felhozott, önként bizonyítja azt a rendkívüli nagy fontosságot és nagy -érdeket, melylyel a bortermelés, a borkereskedés és szőlőgazdaságok iránt a kormány viseltetik; de másfelől nem fogadhatjuk el ezt a határozati javaslatot és kérnem kell a t. házat, hogy azt vesse el, mert eredményes tárgyalást ily megkötöttség mellett semmiféle állammal folytatni nem lehet. (Helyeslés jobbfelöl.) Rákosi Viktor jegyző : Darányi Ferencz ! Darányi Ferencz: T. ház! Én a Szederkényi t. képviselőtársam által előadott fejtegetést egészben helyeslem és magamévá teszem, álláspontját teljesen elfogadom és épen azért, mikor ezt teszem, kénytelen vagyok a miniszter ur felszólalásával szemben állást foglalni, a melyben válaszolt Szederkényi t, képviselőtársamnak. A minapában — a nélkül mondom, hogy személyeskedni akarnék — egy napilapban azt olvastam épen a t. kereskedelemügyi miniszter úrról, hogy ő igen erős logikájú férfiú. Hát én szívesen elismerem ezt, lojálisán hódolok neki; de KÉPYH. NAPLÓ. 1901 1906. XXV. KÖTET. ugy látom, hogy ő ezen erejének biztában minket meg nagyon gyenge logikájuaknak tart, a midőn ily filippikával akarta a t. házat megtéveszteni. Szederkényi t. képviselőtársam felszólalásának az volt az éle, az volt a gerincze, hogy ő ebben a mai borkérdésben bizonyos határozott, fix álláspontot szeretne már egyszer elérve látni és szeretné már a kormány nyilatkozatából tudni, hogy ez a bizonyos olasz bor vámkérdés egyszer már rendezve lesz-e véglegesen, avagy nem? Tehát a körül forog a kérdés, hogy ennek az olasz borvámnak a dolga véglegesen lesz-e és mikor rendezve? Mert akkor, midőn ezen ujabban felemelt borvám csak ideiglenes minőségben marad és van meg, addig igen természetes, hogy ezzel sem a bortermelők, sem a borkereskedők érdeke megvédve nincs. (Igaz! a bal- és a szélsőbaloldalon.} Ez közönséges fmánczkérdés lehet és finánczkérdés marad mindaddig, a mig ideiglenes, de a gazdáknak és kereskedőknek ez érdeke ezzel biztosítva és körülsánczolva nincs és nem lesz. Mert, a mint Szederkényi Nándor t. képviselőtársam igen helyesen példákkal illusztrálta, hiszen addig, a mig nem tudja a borkereskedő, vájjon véglegesen el fog-e töröltetni a kedvező vám, addig nagyobb vételekbe bocsátkozni nem mer, mert különben saját érdeke ellen vétene, addig tehát igen természetes, hogy a termelő sem jut abba a kedvező helyzetbe, hogy borát tisztességes áron eladhassa. Erre az alapvető kérdésre pedig a t. miniszter ur, egyébként szép beszédében, egy árva szóval sem felelt, hanem mindig azzal állott elő, hogy hiszen ideiglenesen fel van emelve a borvám. Ezt nagyon jól tudjuk, nem ez iránt provokáltuk a feleletet, nem arra nézve kértük a kormányt, hogy nyilatkozzék, vájjon ideiglenesen fel van-e emelve a borvám, hanem arra nyilatkozzék, mikor fogja véglegesen rendezni ezt az ügyet, mikor lesz a gazdasági berendezkedés ez által körülsánczolva a mi javunkra? Minthogy a t. miniszter ur azzal az erős okoskodással élt, hogy megtéveszsze a közvéleményt, egy másik nyilatkozatára is reflektálok, a melyben azt mondja, hogy a kormány nem nyilatkozhatik most ebben a kérdésben, IL ert hiszen ez az olaszokra nézve életkérdést képező dolog, a kormány tehát álláspontot a közvélemény előtt még nem foglalhat. T. képviselőház! Mióta hivatása, kötelessége és szerepe a magyar kormánynak, vagy a magyar törvényhozásnak az, hogy az olaszok életkérdésével foglalkozzék ? Hiszen ahhoz vajmi kevés közünk van mint törvényhozótestületnek, vagy a magyar kormánynak mint ilyennek, hogy az olaszok élnek-e és miből, (Igaz! a bal- és a szélsübaloldalon.) hanem az a kötelességünk, az az érdekünk, hogy igenis saját nemzetünk fentartása és ennek jogainak biztosítására gondoljunk. Ezt pedig csak ugy érhetjük el, ha a sok millióra menő bortermelő és sok százra menő 17