Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-435

120 435. országos ülés 190k június 10-én, pénteken. ha meggondoljuk, hogy Szabadka sz. kir. Taro­sának igen nagy állattenyésztése van. Ez az ügy többször fordalt már meg a törvényhozás előtt. Szabadka sz. kir. város kérelmezte a becsatolást 1874-ben, 1875-ben és 1888-ban részint a képviselőháznál, részint a belügyminisztériumnál. E kérelem teljesítése azonbaD mindannyiszor megtört Bács-Bodrog vármegyének és Sándor községének ellentállásán. A jelen törvényjavaslat ezt a jogosulatlan ellentállást figyelmen kivül hagyja, elismeri Sza­badka sz. kir. város jogos érdekét és indít­ványozza, illetőleg javaslatba hozza Sándor köz­ségének Szabadka sz. kir. városba való át­kebelezését. A vármegye felhozta, hogy elegendő lenne, ha Sándor község állatforgalmi szempontból csa­toltatnék Szabadka sz. kir. város területébe. Ez azonban teljesen lehetetlen a jó közigazgatás érdekeinek szempontjából és különben Sándor község érdeke maga is a mellett szól, hogy ne a 30 kilométer távolságban lévő topolyai köz­pontba, hanem a három kilométer távolságban levő Szabadka sz. kir, városába tartozzék nem­csak állategészségügyileg, hanem közigazgatásilag is. Természetes követelménye a község átcsato­lásának az is, miszerint az országgyűlési kép­viselőválasztás tekintetében Sándor községe Sza­badka szabad királyi város második kerületéhez csatoltassék, minthogy a választókerületi székhely ez idő szerint, rá nézve a szintén 30 kilomé­ternyi távolságban levő topolyai járás szék­helyére esik. Még csak azt vagyok bátor megemlíteni, hogy az 1901. évi állandó választói névjegyzéket tartva szem előtt, Szabadka sz. kir. város má­sodik választókerületében összesen 1513 választó van és igy Sándor község 94 országgyűlési kép­v'iselőválasztőja ezen választókerületben a válasz­tók arányát egyáltalában meg nem billentené. Ezek után, t. képviselőház, miután Szabadka sz. kir. városnak, valamint Sándor községnek közigazgatási és különösen állategészségügyi és állatforgalmi szempontból igen nagy érdekét képezi az, hogy ezen csatolás megtörténjék, van szerencsém a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául leendő elfogadás végett melegen ajánlani a t. képviselőháznak. (Helyeslés jobb/elöl.) Rákosi Viktor jegyző: Buzáth Ferencz! Buzáth Ferencz: T. képviselőház! Nekem elvi tekintetekből nincsen kifogásom az ellen, hogy egyik község a másik községhez csatoltas­sék, ha a helyi viszonyok ezt indokolják. De itt rendesen figyelembe kell venni az illető köz­ségek külön érdekeit, és az első szempont, a mely ezen kérdés elbírálásánál irányadó kell, hogy legyen, az, hogy a két község között megegyezés jöjjön létre a csatolásra nézve. Mert, t, képviselőház, hogyha ezen megegyezés a két község között létre nem jön, akkor még azon szempontok figyelembevétele mellett, a melyekre a t. előadó ur rámutatott, sem lehet rákénysze­ríteni egy községet arra, hogy egy másikhoz hozzácsatoltassék. A közigazgatási és állategész­ségügyi szempontok, a melyeket a t. előadó ur ugyanis felemiitett, olyanok, a melyek helyesen megoldhatók akkor is, hogyha az egyik község a másik szomszédságában van, de ahhoz hozzá nem csatoltatik. Mert hisz minden község szom­szédságában van egy másik község, a melyben ezen ügyek különállólag kezeltetnek. Ezt tehát indoknak egyáltalában elfogadni nem lehet. — Irányadó továbbá, t. képviselőház, ezen kérdés elbírálásánál az is, hogy mennyi pótaadóval van megterhelve az a község, a melyet csatolni aka­runk és mennyi pótadóval és vagyonnal bír a másik, a melyhez az előbbit csatolni akarjuk. Mert ha Sándor község fizetett eddig 30 száza­lék pótadót, Szabadka sz. kir. városa pedig eset­leg 80 vagy 100 perczent pótadót, és a két köz­ség között megállapodás a csatolásra nézve nem jött létre, akkor ez a csatolás igazságtalan és erőszakos volna, s ehhez én, legalább a magam részéről, hozzá nem járulhatok, mert ez az ál­lampolgárok súlyos megterhelését vonná maga után. Hogyha e tekintetben megnyugvást talál­nék arra nézve, hogy Sándor községet a csato­lás által közterhek tekintetében súlyosabb meg­terheltetés nem fogja érni, mint eddig, akkor ez ellen esetleg kifogást tenni nem lehet; de még akkor is kérem a t. képviselőházat, hogy jövőre az ilyen kérdések elbírálásánál mindig az legyen a legfontosabb és' döntő szempont, hogy a közsé­gek kölcsönös megállapodásra jussanak egymás között. Ezeket voltam bátor megjegyezni, (He­lyeslés a néppárton.) Elnök : Szólásra senki sincs feljegyezve ; kér­dem, hogy kíván-e még valaki szólani? (Nem!) Ha szólani senki sem kíván, a vitát bezárom, A miniszterelnök, mint belügyminiszter kí­ván nyilatkozni, Gr. Tisza István miniszterelnök: T. kép­viselőház ! Egyetértek előttem felszólalt t. kép­viselőtársammal abban, hogy valamely közsé­get egy városhoz az illető község akarata elle­nére bekebelezni csak akkor van helyén, ha ezt valamely fontos közérdek parancsolólag követeli és talán hozzátehetem még azt is, — a miben szintén egyetértek vele — hogy: ha ez az illető községre nézve lényeges anyagi veszteséggel nem jár. A kérdés tehát az, hogy ezen két előfel­tétele a bekebelezésnek megvan-e? Ha t. kép­viselőtársam szíves lett volna e javaslat indoko­lását elolvasni, akkor először is, a mi a dolog anyagi konzekvencziáját illeti, meglátta volna, hogy a dolog ugy áll, hogy Szabadka szab. kir. város pótadója 40 százalék, Sándor községé pedig 33 százalék, (Felkiáltások balról: Nohát!) Ez utóbbinál azonban hozzáveendők még a vár­megyei pótadók és útadók, ngy hogy tényleg. Sándor községnek az adóterhe nagyobb, mint Szabadkáé, tehát ha nem is lényeges, de némi

Next

/
Oldalképek
Tartalom