Képviselőházi napló, 1901. XXIV. kötet • 1904. április 12–1904. április 25.

Ülésnapok - 1901-416

416. országos ülés 1904 vonatkozóan csupán egy tényt akarok konstatálni. Végeredményképen megállapítani óhajtom azt, hogy az ellenzék nagy akcziója elérte azt a nem kicsinyelhető' eredményt, hogy ma már minden józanul gondolkodó ember tisztában van azzal, hogy oly eró's közakarat van Magyarországon, hogy a közös hadsereget az eddigi alapon ebben a földi életben soha de soha fejleszteni nem lehet, hanem ha annak továbbfejlesztését komoly állami feladatok szükségessé teszik, ez a fejlesztés csak nemzeti alapon, a magyar államiság összes követelményeinek a hadsereg egész szellemében és belszervezetében megvalósítása árán történhetik meg, (Elénk helyeslés a szélsöbaloldahn.) Az ország összes számottevő tényezői, testületek, pártkörök és egyesek, olyanok és azok, a kik nem a mi lobogónk alatt küzdenek, a kik még ma sincsenek áthatva attól a tudattól és meggyőződéstől, hogy hazánk anyagi jólétének és kulturális előhaladásának biztosítását csakis perszonális unió alapján, a közös intézmények végleges megszüntetése utján lehet czéltudatosan elérni, mondom, még azok is vallják és hirdetik, hogy az 1867 ; XII. t.-czikkben letett elvek nem írják elő azt, hogy a hadsereg magyar részében az osztrák állam jelvényei alkalmaztassanak és az osztrák állam egyes tartományainak német hivatalos nyelve használtassák vezényleti és szolgálati nyelvül, sőt épen ellenkezőleg, a paritásnak a kiegyezési törvényben lefektetett nagy elve egyenesen, természetszerűleg megköveteli, hogy a két állam közül az egyik államot képező magyar királyságban a magyar államiság összes követelményei a közös intézményekben is megvalósulást nyerjenek. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Én tehát, t. ház, azt tartom és azt állítom, hogy minden bajnak a gyökere, minden rossznak a forrása ott van, hogy a magyar parlament mai berendezése mellett a magyar nemzeti eszme szolgálatában folytatott harczot a magyar parlament többségével szemben kell megvívni. Ezért válságos hazánkban a politikai helyzet, ezért állt meg hosszú időn keresztül az állami gépezet, és ha csakugyan szenvedett, ugy ezért szenvedett beláthatatlan károkat a lakosságnak sokféle gazdasági érdeke. A nemzeti küzdelem czélja az, hogy az államnak a hivatalos nyelvét, a magyar nyelvet a végrehajtó hatalom legfőbb intézményében, a hadseregnél is az őt megillető helyre helyezzük. Ezért küzdünk mi, ellenzékiek, a parlament kisebbségi pártjai, a parlamenti többséggel szemben; és a magyar nyelv jogaiért folytatott ez a küzdelem végre is eredményre fog vezetni, mert mi mellettünk van a nemzeti erő és akarat. Élesen felállítom tehát . a közöttünk lévő vita tárgyát, (Halljuk! Halljuk!) Önök, t. túloldal, folytonosan a parlamenti kormányzás alapfeltételét, a többség akaratának érvényesülését hangoztatják. A vitás kérdés, melyet én szerináprilis 16-án, szombaton. 93 tem eldönteni kell, az: hogy önöknek van-e igazuk, a kik a parlamentet tekintve, mi bennünk, avagy nekünk van igazunk, a kik a nemzet nagy egészét tekintve, önökben látjuk a parányi kisebbséget ? (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ennek a vitának az eldöntésére van egy illetékes, egyedül illetékes bíró: a nemzet. És mert csakugyan válságos a politikai helyzet, a mily válságos volt a közelmúltban, époly válságos lehet a közeljövőben, én a gyógyítás forrását nem ott keresem és találom meg, a hol Héderváry t. miniszter ur és önök, t. túloldal, hanem a helyes megoldás, a teljes kibontakozás módját akként jelölöm meg, nem az alkotmány állítólagos hézagának osztrák minta szerint holmi 14 ik szakaszszal betöltése, nem a fogyatékos házszabályok felforgatása, nem erőszak, nem klotüre kell, hanem gyökeres parlamenti reform, (Elénk helyeslés a szélsöbaloldahn.) és ennek életbeléptetése után abban az esetben, ha a mai parlamenti többség továbbra is megmarad a maga makacs álláspontján és nem helyezkedik a nemzeti követelmények megvalósításának hazafias álláspontjára, ebben az esetben, a reform életbeléptetése után a nemzet megkérdezése mindazon függő kérdésekben, melyek és pedig a véderő-revízió ügye, az önálló vámterület, illetve az Ausztriával való gazdasági kiegyezések kérdése elintézés alatt állanak és a nemzet életére hosszú időre kihatással lesznek. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldahn.) A parlamenti reform megalkotásánál •— véleményem szerint — különösen és főképen két főirányt kell szem előtt tartani és két főczélnak az elérésére kell törekedni. Az első czél az, hogy a választásoknál a valódi, az igazi népakarat nyilvánuljon meg a maga tisztaságában (Helyeslés a szélsöbaloldahn.) és örökre megszűnjön annak lehetősége, hogy vita tárgya legyen: a parlamenti többség akarata fedi-e a nemzeti akaratot; ennek a czélnak elérésére szolgáló eszköz a választói jognak az állampolgárok széles rétegeire kiterjesztése. A másik czél az, hogy miként minden állami és jogi intézmény, ugy elsősorban az az orgánum, mely az állampolgárok összeségének érdekében valamennyiőjüket kötelezőleg, törvény erejével hozza meg határozatait, ugy legyen megalkotva, hogy öntudatosan szolgálhassa a magyar faj fejlesztésének mindenekfölött álló legfőbb állami feladatát; ennek a czélnak elérésére szolgáló mód és eszköz a választókerületeknek törvényhatóságonkint azon jogelv alapján beosztása és összeállítása, a melyet indítványomban megjelöltem, melyet most részletesen előadni fogok s melyre beszédemben a fősúlyt helyezem. (Halljuk ! Halljuk!) A mi a parlamenti reform által elérendő első czélt illeti, a választói jog kiterjesztése körül, véleményem szerint, egészen széles alapon,