Képviselőházi napló, 1901. XXIV. kötet • 1904. április 12–1904. április 25.

Ülésnapok - 1901-415

86 415. országos ülés Í9i)k április 15-én, pénteken. kimondását helyeseljük, elfogadjuk, és kijelentjük azt is, hogy a fizetési fokozatokba való beosztást, illetőleg a javaslatnak erre vonatkozó részét nagyban és egészben szerencsésen megoldottnak tekintjük. A mi azonban az egyes állásokra vonatkozó intézkedéseket illeti, e tekintetben külön álláspontra helyezkedünk, és már most, az általános tárgyalás során is, jelezni kívánom, hogy mi a magunk részéről igazságtalannak tartjuk az árvaszéki ülnököknek és az ügyészeknek a tervezett fizetési fokozatokba való besorozását. Úgyszintén megváltoztatanddnak véljük — és ezt indítványozni is fogjuk — a járási orvosokra vonatkozó beosztást is. Tény az, hogy a járási orvosoknak eddig élvezett és a jövőben ezen javaslat elfogadása után élvezendő fizetése között jelentékeny különbség van, és ebből a szempontból talán nem is tennők ezt a beosztást kifogás tárgyává. Ha azonban figyelembe veszszük azt, hogy míg a javaslat a járási orvosokat a X. fizetési osztályba sorozza, ezzel szemben a járási állatorvosok a IX. fizetési osztályba is felemelkedhetnek, és ha tekintetbe veszszük ?zt, bogy ugyanazon egy járás területén lehet, sőt lesz is nagyon sok helyütt olyan járási orvos, a ki a közegészségügyet szolgálja és az embereknek a betegségeit gyógyítja, s az a X. fizetési osztályba van sorozva és ezzel szemben lesz a IX-ben egy hosszabb szolgálati idővel bíró járási állatorvos, a kinek feladata az állategészségügynek megóvása: akkor ez mégis különös színben fog feltűnni és az a feltevés lesz különösen a nép előtt általánosan elfogadva és közkeletű, hogy az állam, illetve a törvényhozás az állategészségügyre nagyobb súlyt fektet, mint az állampolgárok egészségügyére. Ebből a szempontból is indokolva van, hogy ezek más fizetési osztályba osztassanak, és én a magam részéről bátor leszek a részletes tárgyalás során e tekintetben javaslatot is tenni. Mi a magunk részéről helyesnek, igazságosnak tekintjük a javaslat azon intézkedését is, a mely az eddig, a különféle vármegyékben a különféle tiszti állások fizetése és díjazása közt mutatkozó különbségeket megszünteti. Megengedem, bogy szórványosan fordulhatnak elő olyan viszonyok, a hol talán ugyanazon állásban lévő tisztviselőre egyik vagy másik vármegyében kevesebb teendő, kevesebb felelőség nehezedik, mint a másikban, azonban mi mégis abban a véleményben vagyunk, hogy ennek az elvnek kimondása szükséges és mi ahhoz hozzá is járuljunk. Hogy a tisztviselők illetményei egészen az állam által fognak a jövőben viseltetni, ezt mi szintén helyesnek tartjuk. Nem szükséges bővebben indokolnom e részben elfoglalt álláspontunkat, mert hiszen tudvalevő, hogy a vármegyei tisztviselők legnagyobb részben állami közigazgatási funkcziókat végeznek és tudvalevő az is, hogy a vármegyék nem rendelkeznek oly alapokkal ós jövedelmekkel, a melyekből ők saját tisztviselőiket fizetni képesek. De helyesnek és igazságosnak tartjuk mi ezt az intézkedést azért is, mert ily módon felszabadul a vármegyék egyes alapja, jövedelme és pótadója, a mely jelentékeny részében eddig a tisztviselők fizetésére fordíttatott és lehetővé válik, hogy a vármegyék a maguk humánus, kulturális és közigazgatási czéljaikat, a melyeket eddig az anyagi eszközök teljes hiányában kellőleg nem istápolhattak, most és a jövendőben fokozottabb mérvben előmozdíthatják. Hogy ezen javaslat intézkedései szerint a megyei tisztviselők összes fizetési szükséglete a költségvetésbe feltétlenül beállítandó, ezt a magunk részéről szintén helyesnek tartjuk, mert ilyen módon vége szakad annak a protekcziós rendszernek és vége szakad annak a versenyfutásnak, a melyet eddig a vármegyék kénytelenek voltak elkövetni, hogy szükségleteiket némileg kielégíthessék. Már most, az általános tárgyalás során is szóvá kell tenni, t. képviselőház, a javaslatnak 5-ik §-át, a mely még jelen alakjában is a közvéleményben mint kortes-szakasz jeleztetik. Mi a magunk részéről helyeseljük azt és méltányoljuk azon intézkedéseket, hogy a főszolgabirák hosszabb szolgálati idő után és kiváló tehetségeik bebizonyítása után, bizonyos megfelelő előléptetésben részesüljenek. Úgyde mi ezt az előnyt, ezt a kilátást megadandónak véljük az árvaszéki ülnökök részére is, a kiknek előléptetési kilátásai szintén rendkívül korlátoltak, a kik szintén egy felelőségteljes munkakörben működnek és a kikre nézve szintén kívánatos az, hogy ők abban a megismert munkakörben minél hosszabb ideig szolgáljanak. Mi tehát azt az 5. §-t ebben az irányban is módosítani kívánjuk, de módosítani kívánjuk abban a részben is, a mely a belügyminiszternek biztosit befolyást arra, hogy az arra érdemes főszolgabirák is csak az esetben részesülhessenek ezen helyi előléptetésben, ha a belügyminiszter az erre vonatkozó vármegyei intézkedést jóváhagyja. Én a magam részéről, összehasonlítva a mostani, a közigazgatási bizottság szövegezésében beterjesztett javaslatot, az eredetiben benyújtott javaslat intézkedéseivel: nem mondom, hogy bizonyos tekintetben talán enyhítve nem látom a miniszteri beavatkozás jogát, de én a magam részéről ezt egészen kiküszöbölendőnek vélem, és szükségesnek tartom azt, hogy a helyi előléptetés tisztán és egyedül a vármegye közönségének jogkörébe tartozzék és hogy a belügyminiszternek e tekintetben befolyás ne adassék. (Helyeslések a szélsöbalóldálon.) Mert tudvalévő dolog, t. képviselőház, hogy a főszolgabirák azok a hivatalos közegek, a kik kortesczélokra a legmegfelelőbben, a legtöbb eredménynyel kihasználhatók. (Igaz! TJgy van! a szélsöbalóldálon.) Ha tehát azoknak előlépése, ezen helyi előlépésnek a megnyerése mindenkor a kormány tetszésétől függ, akkor bizonyára a kormánynak reájuk