Képviselőházi napló, 1901. XXIV. kötet • 1904. április 12–1904. április 25.

Ülésnapok - 1901-415

86 415. országos ülés Í9i)k április 15-én, pénteken. kimondását helyeseljük, elfogadjuk, és kijelent­jük azt is, hogy a fizetési fokozatokba való be­osztást, illetőleg a javaslatnak erre vonatkozó részét nagyban és egészben szerencsésen meg­oldottnak tekintjük. A mi azonban az egyes állásokra vonat­kozó intézkedéseket illeti, e tekintetben külön álláspontra helyezkedünk, és már most, az álta­lános tárgyalás során is, jelezni kívánom, hogy mi a magunk részéről igazságtalannak tartjuk az árvaszéki ülnököknek és az ügyészeknek a tervezett fizetési fokozatokba való besorozását. Úgyszintén megváltoztatanddnak véljük — és ezt indítványozni is fogjuk — a járási orvosokra vo­natkozó beosztást is. Tény az, hogy a járási orvosoknak eddig élvezett és a jövőben ezen ja­vaslat elfogadása után élvezendő fizetése között jelentékeny különbség van, és ebből a szempont­ból talán nem is tennők ezt a beosztást ki­fogás tárgyává. Ha azonban figyelembe veszszük azt, hogy míg a javaslat a járási orvosokat a X. fizetési osztályba sorozza, ezzel szemben a járási állatorvosok a IX. fizetési osztályba is felemelkedhetnek, és ha tekintetbe veszszük ?zt, bogy ugyanazon egy járás területén lehet, sőt lesz is nagyon sok helyütt olyan járási orvos, a ki a közegészségügyet szolgálja és az embe­reknek a betegségeit gyógyítja, s az a X. fizetési osztályba van sorozva és ezzel szemben lesz a IX-ben egy hosszabb szolgálati idővel bíró járási állatorvos, a kinek feladata az állategészségügy­nek megóvása: akkor ez mégis különös színben fog feltűnni és az a feltevés lesz különösen a nép előtt általánosan elfogadva és közkeletű, hogy az állam, illetve a törvényhozás az állat­egészségügyre nagyobb súlyt fektet, mint az állampolgárok egészségügyére. Ebből a szem­pontból is indokolva van, hogy ezek más fizetési osztályba osztassanak, és én a magam részéről bátor leszek a részletes tárgyalás során e tekin­tetben javaslatot is tenni. Mi a magunk részéről helyesnek, igazságos­nak tekintjük a javaslat azon intézkedését is, a mely az eddig, a különféle vármegyékben a különféle tiszti állások fizetése és díjazása közt mutatkozó különbségeket megszünteti. Megenge­dem, bogy szórványosan fordulhatnak elő olyan viszonyok, a hol talán ugyanazon állásban lévő tisztviselőre egyik vagy másik vármegyében keve­sebb teendő, kevesebb felelőség nehezedik, mint a másikban, azonban mi mégis abban a vélemény­ben vagyunk, hogy ennek az elvnek kimondása szükséges és mi ahhoz hozzá is járuljunk. Hogy a tisztviselők illetményei egészen az állam által fognak a jövőben viseltetni, ezt mi szintén helyesnek tartjuk. Nem szükséges bő­vebben indokolnom e részben elfoglalt állás­pontunkat, mert hiszen tudvalevő, hogy a vár­megyei tisztviselők legnagyobb részben állami közigazgatási funkcziókat végeznek és tudva­levő az is, hogy a vármegyék nem rendelkez­nek oly alapokkal ós jövedelmekkel, a melyek­ből ők saját tisztviselőiket fizetni képesek. De helyesnek és igazságosnak tartjuk mi ezt az intézkedést azért is, mert ily módon felszabadul a vármegyék egyes alapja, jövedelme és pót­adója, a mely jelentékeny részében eddig a tisztviselők fizetésére fordíttatott és lehetővé válik, hogy a vármegyék a maguk humánus, kulturális és közigazgatási czéljaikat, a melye­ket eddig az anyagi eszközök teljes hiányában kellőleg nem istápolhattak, most és a jövendő­ben fokozottabb mérvben előmozdíthatják. Hogy ezen javaslat intézkedései szerint a megyei tisztviselők összes fizetési szükséglete a költségvetésbe feltétlenül beállítandó, ezt a magunk részéről szintén helyesnek tartjuk, mert ilyen módon vége szakad annak a protekcziós rendszernek és vége szakad annak a verseny­futásnak, a melyet eddig a vármegyék kény­telenek voltak elkövetni, hogy szükségleteiket némileg kielégíthessék. Már most, az általános tárgyalás során is szóvá kell tenni, t. képviselőház, a javaslatnak 5-ik §-át, a mely még jelen alakjában is a köz­véleményben mint kortes-szakasz jeleztetik. Mi a magunk részéről helyeseljük azt és méltányol­juk azon intézkedéseket, hogy a főszolgabirák hosszabb szolgálati idő után és kiváló tehetségeik bebizonyítása után, bizonyos megfelelő előlépte­tésben részesüljenek. Úgyde mi ezt az előnyt, ezt a kilátást megadandónak véljük az árvaszéki ülnökök részére is, a kiknek előléptetési ki­látásai szintén rendkívül korlátoltak, a kik szintén egy felelőségteljes munkakörben működ­nek és a kikre nézve szintén kívánatos az, hogy ők abban a megismert munkakörben minél hosszabb ideig szolgáljanak. Mi tehát azt az 5. §-t ebben az irányban is módosítani kívánjuk, de módosítani kívánjuk abban a részben is, a mely a belügyminiszternek biztosit befolyást arra, hogy az arra érdemes főszolgabirák is csak az esetben részesülhessenek ezen helyi előléptetésben, ha a belügyminiszter az erre vonatkozó vármegyei intézkedést jóvá­hagyja. Én a magam részéről, összehasonlítva a mostani, a közigazgatási bizottság szövegezésében beterjesztett javaslatot, az eredetiben benyújtott javaslat intézkedéseivel: nem mondom, hogy bizonyos tekintetben talán enyhítve nem látom a miniszteri beavatkozás jogát, de én a magam részéről ezt egészen kiküszöbölendőnek vélem, és szükségesnek tartom azt, hogy a helyi előlépte­tés tisztán és egyedül a vármegye közönségének jogkörébe tartozzék és hogy a belügyminiszter­nek e tekintetben befolyás ne adassék. (Helyes­lések a szélsöbalóldálon.) Mert tudvalévő dolog, t. képviselőház, hogy a főszolgabirák azok a hivatalos közegek, a kik kortesczélokra a leg­megfelelőbben, a legtöbb eredménynyel kihasznál­hatók. (Igaz! TJgy van! a szélsöbalóldálon.) Ha tehát azoknak előlépése, ezen helyi előlépésnek a megnyerése mindenkor a kormány tetszésé­től függ, akkor bizonyára a kormánynak reájuk

Next

/
Oldalképek
Tartalom