Képviselőházi napló, 1901. XXIV. kötet • 1904. április 12–1904. április 25.

Ülésnapok - 1901-415

&15. országos ülés 190b április 15-én, pénteken. 87 nézve több befolyása van, mint a mennyi a közérdek szempontjából szükséges. (Igaz! Ügy van! a szélsőbaloldalion.) T. képviselőház! A törvényjavaslat által kontemplált magasabb fizetés a dolog természetéből kifolyólag magasabb nyugdíjigényeket, illetőleg nyugdíjjogosultságokat is fog maga után vonni. Ezeknek a kielégítésére, a mint a viszonyokat ismerjük, a szegényesen dotált és csekély tőkeerővel rendelkező megyei nyugdijalapok már a közel jövőben előreláthatólag elégtelenek lesznek. Itt tehát két eshetőség áll elő: vagy kérdésessé válik annak a nyugdíjnak egész összegbon való kifizetése, vagy nem lesz elkerülhető az, hogy a megyék ezen tisztviselői nyugdíjigény fedezésére pótadókat vessenek ki annak a közönségnek terhére, a mely amúgy is eléggé meg van terhelve, (ügy van! a szélsőbaloldalon,) Ezt a kérdést a törvényjavaslat megoldatlanul hagyja, mert minket nem nyugtathat meg a belügyminiszter urnak a pénzügyi bizottságban tett kijelentése, a mely a jelentésben is benne van, hogy ő az egyes vármegyékben felmerült akut bajokat esetről-esetre kívánja orvosolni. Mi a kérdés törvényhozási megoldását tartjuk szükségesnek, és ha a javaslat elfogadására nézve nem is tűzzük feltételül a vármegyei nyugdijalapok rendezésére vonatkozó intézkedések megtételét, mégis határozatilag kívánjuk utasítani a kormányt, hogy ezzel a kérdéssel, nem különben a fegyelmi eljárás reformjával, a szolgálati pragmatika megoldásával sürgősen foglalkozzék és ez irányban a törvényjavaslatokat mielőbb nyújtsa be. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A közigazgatási viszonyok javításának bizonyára egyik hatékony eszköze, sőt elengedhetetlen feltétele az is, hogy a felsőbb hatóságoknál alkalmazott tisztviselők ismerjék azokat a körülményeket, a melyekhez minden törvényhozási és kormányzati intézkedésnek simulnia kell, hacsak azt nem akarjuk, hogy a kormányzat, a helyett, hogy jótékony lenne, kártékony legyen. De közigazgatási bajainknak szerintem egyik lényeges kútforrása az is, hogy a kik a minisztériumban a megyék és községek közigazgatási ügyeit legfőbb fokban intézik, kevés kivétellel, nem ismerik a megyei és községi életet. így a hivatali szobában nagyon szépen kigondolt ideák a gyakorlati megvalósításnál aztán abszolúte nem válnak be. Csak egy kirivó esetet említek fel egészen röviden. (Halljuk ! Halljuk!) Talán tiz év előtt történt, hogy a minisztériumban fontosnak tartották a községi éjjeli őri szolgálat szervezésének rendezését, a mi helyes is volt. A minisztérium körrendeletet bocsátott ki a törvényhatóságokhoz és kiindulván abból, hogy az éjjeliőr akkor tehet fontos szolgálatot a közönségnek, ha a mulasztása folytán előálló anyagi károkat meg is tudja téríteni, arra utasította a vármegyéket, hogy igyekezzenek abban az irányban működni, hogy minden községben az éjjeli őri állásra a legvagyonosabb gazdát nyerjék meg! (Derültség.) Ez nagyon szép dolog papiroson, de eredményre nem vezet. Ezt a szempontot — hogy t. i. itt a központban olyanok intézzék a megyei dolgokat, akik azokat ismerik is — én a magam részéről nagyon fontosnak tartom és azt hiszem, hogy a közigazgatásnak érdekeit lényegesen előmozditanák, ha mód nyílnék arra, hogy kiváló vármegyei tisztviselők, a kik a vármegyei szolgálatban hosszabb időt töltöttek el és rátermettségüknek tanújelét adták, a magasabb közigazgatási fokokon is alkalmaztassanak. Azonban útját állja ennek főkép a jelenlegi nyugdíjtörvény, a mely kimondja, hogy a vármegyei tisztviselő, ha állami szolgálatba lép, nyugdíjjogosultságát csak akkor őrzi meg, ha az állami szolgálatban legalább tiz évet eltöltött. Épen azért, mi a magunk részéről kívánjuk a nyugdíjtörvény ilyen irányban mielőbb leendő módosítását. T. ház ! Tulajdonképen nem tartozik a most tárgyalás alatt lévő javaslat keretébe a törvényhatósági és rendezett tanácsú városok tisztviselőinek fizetésrendezése, de azt hiszem, még sem sikolhatunk el e kérdés felett; és ha be is látom, hogy a törvényhatósági és rendezett tanácsú városok tisztviselőinek fizetésrendezésére a jelen javaslat intézkedéseinek változás nélkül való alkalmazása nem lenne, czélszerű, mégis szükségesnek tartom ennek a kérdésnek a felvetését, és pártom nevében indítványozom, hogy ez a kérdés szintén a gyorsan megoldandók közé vétessék fel. Ezekben fejtettem ki főbb vonásokban pártunknak a javaslatra vonatkozó felfogását, és a midőn ismételten hangsúlyozom, hogy a javaslatot, kiemelt fogyatkozásai daczára is, általánosságban elfogadjuk, pártom nevében és megbízásából a következő határozati javaslatot nyújtom be (olvassa) : A képviselőház utasítja a kormányt, miszerint 1. a törvényhatósági tisztviselők függetlenségét biztosító szolgálati pragmatika; 2. a törvényhatósági tisztviselőkre vonatkozó fegyelmi eljárásnak minden önkényes kormánybefolyást kizáró gyökeres reformja; 3. a vármegyei tisztviselők nyugdijalapjának a fizetések felemelése folytán megnövekedő magasabb nyugdíjigények kielégithetése szempontjából szükséges megerősítése, és végül 4. a törvényhatósági joggal felruházott és rendezett tanácsú városok tisztviselői fizetésének rendezése tárgyában ez év végéig törvényjavaslatot terjeszszen elő. Ajánlom határozati javaslatomat elfogadásra. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: T. ház! Miután az idő előrehaladt, javaslom, hogy a tanácskozást ne folytassuk. A legközelebbi ülésre nézve azt javaslom, hogy a