Képviselőházi napló, 1901. XXIV. kötet • 1904. április 12–1904. április 25.

Ülésnapok - 1901-415

Í15. országos ülés Í90k április 15-én, pénteken. 83 amott az állambontó tendencziákkal szaturált nemzetiségi üzelmek szomorú tüneteit, s ha látjuk azt, hogy a hol haj, a hol veszély, a hol felelőség Tan, ott az első tűzvonalban mindig a vármegyei közigazgatási tisztviselők küzdenek: akkor be kell látnunk azt is, hogy nagy- és főfontosságu kérdések azok, a melyeknek szálai ezen eléggé nem méltányolt, de elhanyagolását is békésen tűrő, nem rekrimináló, kötelességét pedig mindig hiven és becsületesen teljesítő vármegyei tisztviselői kar kezeiben futnak össze. (TJgy van! jobbfelöl.) Én azon meggyőződésben vagyok, hogy a törvényhozás nem kegyet nyújt, hanem kötelességet ró le akkor, a midőn azt, a mit az állami alkalmazottaknak megadott, megadja a vármegyei alkalmazottaknak is; megadja annak a vármegyei tisztviselői karnak, a melynek oly sok nehéz feladat, oly sok felelőség és gáncs, de olyan kevés elismerés és méltánylás jutott eddig osztályrészéül. (TJgy van! jobb felöl.) Van szerencsém a pénzügyi és közigazgatási bizottságok nevében a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadásra ajánlani. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Trubinyi János jegyző: Szalay László! Szalay Lászlő: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Már felszólalásom elején kijelentem, hogy a függetlenségi és 48-as párt, a melynek nevében és kitüntető megbízásából szólani szerencsés vagyok, a tárgyalás alatt álló törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadja. (Helyeslés.) Mielőtt pártom elhatározásának indokait felsorolnám, (Halljuk!) előzetesen megjegyzem, — és erre különös súlyt kívánok helyezni — hogy a függetlenségi pártnak, a mint a múltban egyik sarkalatos programmpontját képezte az önkormányzati intézményeknek, az önkormányzati jogoknak megőrzése, fejlesztése és a mint a múltban mindig ellentállt a párt az önkormányzati intézmények tervezett megcsorbításának: ugy ma is változatlanul ragaszkodik ezen sarkalatos programmpontjához és ettől egy hajszálnyira sem hajlandó eltérni, a mennyiben igaz meggyőződése szerint ez az .országnak kiválóan fontos érdekét képezi. Önkormányzati intézményeink között — nemcsak mi, hanem az általános közvélemény is — mindenkor a legnagyobb súlyt helyeztük a vármegyei önkormányzatra és a legfontosabbnak tartottuk annak a vármegyei intézménynek változatlan megőrzését, sőt fejlesztését, a mely vármegyei önkormányzat a magyar nemzet ezeréves múltjával, a magyar alkotmány ezeréves tradiczióival változatlanul egybe volt forrva. Ebből kifolyólag mi most is a vármegyei intézmény fentartására helyezzük a legfőbb súlyt és nemcsak hogy a mai és nem megcsonkított formájában kívánjuk azt és a választási jogot fentartani, hanem igenis minden alkalommal küzdeni akarunk és fogunk is ezen intézmény fejlesztéseért, hogy a vár megyék önkormányzata azon legszélesebb határig kiterjesztessék, a meddig az a parlamenti kormányzat rendszerébe bele nem ütközik; hogy a vármegyéknek a tisztviselők választására vonatkozó joga a maga teljes egészében megőriztessék, sőt hogy ebből a választási rendszerből kiküszöböltessenek azok a tényezők, a melyek a választások szabadságát lényegesen befolyásolják és a melyek a kormánynak és egyáltalában a hatalomnak több befolyást nyújtanak, mint amennyire szüksége van, mert csak ily módon véljük elérhetőnek azt, hogy ebből a vármegyei intézményből az alkotmányos intézményeknek egy fontos védőeszközét alakítsuk meg és csak ily módon remélhetjük azt, hogy az önkormányzati tényezők iránt a közönségben a valódi érdeklődés felkeltessék és ébren tartassák. Ezen meggyőződésünkből kifolyólag mi a most tárgyalás alatt álló javaslatot még általánosságban is csak abban a feltevésben és a kormány nyilatkozata alapján fogadhatjuk el, hogy a vármegyei tisztviselők fizetésének most tervezett ezen rendezése nem jelenti az első lépést az önkormányzati intézmények megszüntetéséhez ; nem jelenti az első lépést a választási rendszer megszüntetéséhez és hogy ennek helyeslésével egyáltalán nem kell kifejezésre juttatnunk azt, mintha mi az államosítás által a választási rendszer megszüntetéséhez hozzá akarnánk járulni. Ellenkezőleg, mi ismételten hangsúlyozzuk és kiemeljük, — és erre különös súlyt fektetünk — hogy az által, hogy mi ezen javaslatot elfogadjuk, álláspontunkat nem adtuk fel, sőt ahhoz a leghatározottabban ragaszkodunk. (Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) Ennek a törvényjavaslatnak megbirálásänál mi igyekezünk és igyekeztünk a lehető objektivitással eljárni. Ezt tárgyalva, mi csakis azokat a bevallott indokokat veszszük figyelembe, melyek ezen javaslat benyújtásának indokolásában előadattak. Eltekintünk attól, hogy ezen javaslat benyújtásának előzetes jelzése bizonyos gyanút, bizonyos olyan feltevést ébreszthet bennünk, hogy a kormányt akkor, a midőn bemutatkozása alkalmával és a küszöbön állónak vélt választásoknak előestéjén ezt a törvényjavaslatot tolta előtérbe, talán nemcsak a tisztviselők sorsa iránti érdeklődés vezérelte, hanem talán jó része lehet abban bizonyos kortesérdekeknek is, mert a megyei tisztviselők helyzete javításának mindjárt a kormány bemutatkozása alkalmával történt kilátásba helyezése nagyon alkalmas eszközt képezhetett arra, hogy a kormány a maga részére az esetleg bekövetkező választásoknak az esélyeit jelentékenyen megkorrigálja. {TJgy van! a szélsöbaloldalon.) De mi eltekintünk ettől a feltevéstől. Csak tisztán objektív, tárgyilagos bírálatunknak eredménye az, hogy mi ezt a javaslatot az általános tárgyalás alapjául elfogadjuk. En azt hiszem, hogy ezzel a függetlenségi és 48 as párt csak ujabb bizonyságát, ujabb tanújelét adta annak, n*