Képviselőházi napló, 1901. XXIV. kötet • 1904. április 12–1904. április 25.

Ülésnapok - 1901-415

84 M5. országos ülés 190h április 15-én, pénteken. hogy ezt a pártot minden kérdésben és minden­kor nem párttekintetek, nem pártszempontok, hanem tisztán és egyedül a közérdek vezérli. (TJgyvan! a szélsobaloldalon.) Mi ezt a javaslatot elfogadjuk. El is kellett fogadnunk általánosságban már azért is, mert hiszen a kik a legközelebbi múlt eseményeire visszaemlékeznek, nagyon jól tudhatják azt, hogy a függetlenségi párt a megyei tisztviselők helyzetének javítását már akkor is sürgette, már akkor is követelte, a mikor az előbbi kor­mány és annak pártja, ezeket a törekvéseket azonnal tárgyaihatóknak nem tekintette, hanem azokkal csak akképen foglalkozott, hogy ezek csakis a messze jövendőben lesznek megvalósit­hatók. (ügy van! a szélsöbaloldalon.) A javaslatnak most történt beterjesztése tehát részben a mi sürgetésünknek, a mi köve­telésünknek az eredménye. És ha ebből az alkalomból nem követelünk is a magunk részére érdemet és elismerést, mégis megelégedéssel vél­jük konstatálhatni azt, hogy mi ezen kérdést nem eredménytelenül vetettük fel, hogy mi bizo­nyos impulzust adtunk a megyei tisztviselők fizetésrendezésének a végrehajtásához, (ügy van! a szélsöbaloldalon.) Magának a javaslatnak megbirálásánál a dolog természetéből kifolyólag elsősorban a pénzügyi szempontokra kell a fősúlyt fektet­nünk, mert tisztában vagyunk azzal, hogy ezen javaslat intézkedései az állampénztárt jelenté­keny összeggel megterhelik. A pénzügyi szem­pontok előtérbe helyezése tehát feltétlenül jogo­sult lenne akkor, ha arról volna sző, hogy a megyei tisztviselőknek ma is megfelelő, illetőleg részükre a tisztességes megélhetést biztosító fizetésnek javítása terveztetik. Ha ez az eset állna fenn, akkor a pénzügyi aggodalmak, a pénzügyi szempontok mérlegelése útját is állhatná e javaslat elfogadásának, mert tisztában vagyunk azzal és mindnyájan érezzük, hogy az állam pénzügyi ereje irányában minden oldalról támasztott és napról-napra fokozódó igények a pénzügyi egyensúlyt könnyen megzavarhatják, de tisztában vagyunk azzal is, hogy az adózó közönségnek mostani nyomasztott kereseti vi­szonyai egyáltalán kizárják, hogy a már most is fokozódott adóterhek veszedelem nélkül emel­hetők legyenek. Ha mi ennek daczára e pénz­ügyi szempontokat még sem helyezzük első sorba és nem elsó'sorban mérlegeljük őket, ennek oka abban keresendő és található meg, hogy mi is tudjuk, látjuk és érezzük, hogy a vármegyei tisztviselők anyagi helyzete valóban tűrhetetlen. Tudjuk és látjuk, hogy a vármegyei tisztviselők jelenlegi fizetése nincs arányban azzal a kép­zettséggel, munkateherrel, a melyet tőlük joggal elvárhatunk és hogy nem biztosítja részükre — csaknem kivétel nélkül ismerjük a viszonyokat — még a tisztességes megélhetés feltételeit sem. Ily körülmények közt arra a meggyőződésre jutottunk, hogy é tisztviselők helyzetét még bi­zonyos pénzügyi nehézségek esetén is minden­esetre rendeznünk kell. A vármegyei tisztviselők helyzetének csaknem tarthatatlansága okozója annak, hogy mi a törvényjavaslat bírálatánál és ennek tárgyalásánál elfogadását nem kötjük össze ama törvények és intézkedések azonnal és egyidejű megvalósításával, a melyek sürgős szükséget képeznek abban a tekintetben, hogy az adózó polgárságnak kereseti viszonyai javít­tassanak, hogy a mostani adóterhek csökken­tessenek, vagy legalább is helyesebben legyenek elosztva, és nem kötöttük össze ennek elfogadá­sát azoknak az intézményeknek megvalósításá­val, a melyek szükségesek, hogy a közigazga­tási, a vármegyei tisztviselők iüggetlensége biz­tosíttassák és a vármegyei közigazgatásból az illetéktelen faktorok önkényes befolyását telje­sen eltávolítsák. De, t. ház, a mikor mérlegeltük a megyei tisztviselők e helyzetét, nemcsak ebből a szem­pontból tartottuk a javaslatot elfogadhatónak, hanem helyesnek tartottuk elfogadását azért is, mivel közigazgatási viszonyaink lényeges meg­javulását reméljük elfogadásától. Arról vagyunk ugyanis meggyőződve, hogy a mai viszonyok között, a midőn a megyei tisztviselők munka­köre, kötelességei egész tevékenységüket veszik igénybe, a mikor a közigazgatási tisztviselői állásokra munkabíró, szakképzett emberek alkal­mazása felette kivánatos, akkor a kellő buzgal­mat, kitartást, igyekezetet csak oly tisztviselőtől kívánhatjuk és követelhetjük, a ki az anyagi gondoktól lehetőleg mentve van, és csak ily módon érhető el az, hogy e tisztviselői állások vonzó erővel bírjanak azokra is, a kik eddig a szerény díjazás és megélhetési viszonyok nehéz­ségei miatt más életpályát kerestek fel, holott alkalmaztatásuk a közigazgatási pályára nézve nyereséget jelentett volna, (ügy van!) Mindezeket a czélokat tekintetbe véve, nem zárkózhattunk el azon szemponttól sem, hogy a közigazgatási helyzetet lényegesen javítsuk, hogy a közigazgatási tisztikarnak nívóját lényegesen emeljük, mert nemzeti szempontokat véve tekin­tetbe, tisztában vagyunk azzal, hogy a magyar állam megerősödésének, a magyar nemzet tér­foglalásának, a magyar intézmények megerősö­désének egyik feltételét egy szakképzett, hazafias érzéstől áthatott és dolgozni kész tisztikar képezi. Ezeket a nézetem szerint kiváló fontosságú kérdéseket taglalva, nem zárkózhatunk el mai közigazgatási viszonyainknak tárgyilagos és el­fogulatlan birálatától sem, sőt én azt hiszem, hogy ezekről a kérdésekről szólva, jogunkban áll, sőt kötelességünket képezi az is, hogy mi a ma alkalmazott tisztikar minőségéről is jogos kritikát mondhassunk. A mi a mi jelenlegi közgigazgatási viszonyain­kat illeti, e tekintetben a sajtóban, a parla­mentben, a közvéleményben, egymástól nagyon is eltérő, egymásnak sokszor ellenmondó nézetek hangzanak fel. Én ezeket az uralkodó jelszava-

Next

/
Oldalképek
Tartalom