Képviselőházi napló, 1901. XXIV. kötet • 1904. április 12–1904. április 25.
Ülésnapok - 1901-415
82 <M5. országos ülés Í90k április 15-én, pénteken. lat most a vármegyei tisztviselők fizetését a törvényhozás utján és az államkincstár terhére kívánja rendezni, minélfogva a jelzett szakasz hatályon kivül helyezése ezen törvényjavaslat intézkedéseinek természetes folyománya. (Ugy van! jobb felöl.) Mindkét bizottság igen nagy figyelemmel tárgyalta & r vármegyei tisztviselők beosztásának tervezetét, Es itt a bizottságok azon meggyőződésben voltak, hogy a tervezett beosztás, ugy a vármegyei alkalmazottak hivatali hatásköre szempontjából, mint az állami alkalmazottakéval hasonlatba hozva, teljesen megfelelő és méltányos. (Helyeslés.) A vármegyei tisztviselői karnak fizetési osztályokba való beosztásánál lehetetlen volt kitérni azon szempont elől, hogy a vármegyei tisztviselők előlépési viszonyai határozottan kedvezőtlenebbek, mint a hogy ez az állami tisztviselőknél fennáll, (Ugy van! jobbfelöl.) mert mig az állami alkalmazottak részére az egész ország területe áll nyitva, addig a vármegyei alkalmazottak csak egy vármegye szűk határai közé vannak szorítva. (Ugy van! jobb felöl.) Hogy csak egy példát említsek fel, a mig pl. egy járásbiró, egy királyi ügyész, rendes körülmények között, ha hivatásának magaslatán áll, előléptetési viszonyainak körülbelül középső fokozatát érte el, addig egy járási főszolgabíró, főügyész, mert egy szűk vármegyére van szorítkozva és mert abban csak egy alispáni, egy árvaszéki elnöki állás van, karrierjének legmagasabb fokára jutót. (Ugy van! jobb felöl.) Pénzügyi szempontból a pénzügyi bizottság nevében csupán csak röviden jelezni kívánom, hogy ezen törvényjavaslat nyomán előálló teher az állampénztárra nézve négy millió és körülbelül 628.000 koronányi összeget jelent. Egyébként a pénzügyi bizottság részéről is teljesen helyeseltetett a javaslatnak az az álláspontja, mely szerint tekintette] azon sok állami feladatra is, a melynek betöltésére a vármegyei közigazgatás hivatott, a vármegyei tisztviselők és alkalmazottak javadalmazásának egész összege az állampénztár terhére vétetik át. (Helyeslés jobbfelöl.) Ezek voltak azok a szempontok, a melyek a közigazgatási és a pénzügyi bizottságok tárgyalásai alkalmából felmerültek. De kidomborodott még egy más szempont is, kidomborodott az a szempont, hogy a törvényjavaslat, a midőn a vármegyei tisztviselők javadalmazását rendezi, egy nagy társadalmi kérdésnek a megoldását is előmozdítja, (Helyeslés jobbfelöl,) mert hisz épen a vármegyei tisztviselői állások azok, a melyeket a magyar középosztály mindig, már tradiczióinál fogva is, a legnagyobb előszeretettel keresett fel, s a melyet ily rendezés után a jövőben bizonyára még nagyobb előszeretettel fog felkeresni. (Ugy van! a jobboldalon.) A közigazgatási bizottság tárgyalásai folyamán felmerült a vármegyei közigazgatási tiszt- I viselők minősítésének kérdése is. (Halljuk! Halljuk!) Ezt a kérdést az 1883. évi I. t.-cz. hozta szőnyegre, a mely 3. §-ában kimondotta azt, hogy a szűkebb értelemben vett vármegyei közigazgatási tisztviselők minősítése egy magasabb szakvizsga letevéséhez kötendő, a 23. és következő szakaszaiban pedig már imperative rendelkezik és felhatalmazza a kormányt arra nézve, hogy egy magasabb közigazgatási szakvizsgának felállításáról egy év leforgása alatt rendeleti utón intézkedjék, három esztendő alatt pedig a szerzendő tapasztalatok alapján törvényjavaslatot nyújtson be a közigazgatási magasabb szakvizsga szabályozásáról. Hogy a jelzett törvénynek ez az intézkedése a vármegyei tisztviselőkkel szemben eddigelé végre nem hajtatott, az a közigazgatási bizottság nézete szerint csak a helyzet természetes következménye. A közigazgatási pálya javadalmazásának rendezetlensége, a szebb és biztosabb jövő, a melyet az állami tisztviselői állások nyújtanak, kevesbítette mindig azon teljesen arravaló egyéneknek számát, a kik életpályájukul a vármegyei közigazgatási állásokat választották. (Ugy van! jobbfelöl.) Most a helyzet egészen megváltozott. A vármegyei tisztviselői állások egészen jól dotált, keresett állásokká válnak és igy a közigazgatási bizottság meggyőződése szerint m03t már elérkezett az az időpont is, hogy a törvényhozás a vármegyei tisztviselők minősítésével foglalkozzék. (Helyeslés jobbfelöl.) Épen ezért a közigazgatási bizottság azon, a házhoz benyújtott jelentésében is kifejezésre juttatott óhajának ad kifejezést, miszerint a vármegyei közigazgatás jól felfogott érdekében és a közigazgatási tisztviselők színvonalának emelése szempontjából kívánatosnak tartja, hogy a közigazgatási tisztviselői állások elnyerése magasabb közigazgatási szakvizsgához köttessék és ennek alapfeltételéül a közigazgatási joganyagnak az egyetemeken és a jogakadémiákon való intenzivebb oktatása az ép szőnyegen lévő jogi szakoktatási reform alkalmából a tárgy fontosságának megfelelő méltánylásban részesittessék. (Helyeslés jobbfelöl.) Ha a vármegyei tisztviselők ezen magasabb minősítése is életbe lép, ezzel kihull az utolsó fegyver is azok kezéből, a kik oly előszeretettel szoktak a vármegyei tisztviselők hatásköréről és a vármegyei tisztviselők szervezetéről kicsinylőleg megemlékezni. (Ugy van ! jobbfelöl.) Förster Ottó: Ez az első lépés az államosítás terén! Nyegre László: Pedig ezt a hatáskört és ezt a tisztikart kicsinyelni nem lehet. (Az elnöki széket Perczel Dezső foglalja él.) Ha megfigyeljük a vármegyei közigazgatásnak, minden állampolgár létének úgyszólván minden mozzanatát érintő hatáskörét, ha látjuk az ország különböző pontjain emitt az állam I jogrendjét megzavarni kívánó szoczializmus,
