Képviselőházi napló, 1901. XXIV. kötet • 1904. április 12–1904. április 25.

Ülésnapok - 1901-415

72 4Í5. országos ülés litüiban, hogy az északi, reánk nézve majdnem indifferens oldalon még egy területet megszerezhessen, a mely az ő uradalmának kikerekitése szempontjából szükséges. (Mozgás balfelöl.) Herczeg Hohenlohe Keresztély ur ebben az egyezményben nem biztosíttatott arról, hogy a kérdéses területet, értem a szepesbélai terű letet, meg fogja kapni. Nem is volt erről biztosítható, mert Magyarországon a törvényhatóságoknak megvan az autonómiájuk, és igy elsősorban ők maguk határoznak vagyonjogi kérdésekben, Világosan megmondtam, hogy igenis azt Ígérhetjük, hogy nem reflektálunk arra a területre, nem versenyezünk vele; azt Ígérhetjük, már ezen egy területre nézve, hogy mesterséges nehézségeket és akadályokat nem gördítünk eléje; (Mozgás a baloldalon.) a jóakaratot ígérhetjük, de a felelt határozni, hogy a község kívánja-e eladni az ingatlant, igen, vagy nem, és hogy milyen áron kívánja eladni, ebben elsősorban maga az illető község kom petens, és ilyen ügyben sem maga az eladás, sem az ár tekintetében Magyarországon semmiféle kormány és semmiféle államhatalom a maga akaratát a községre rá nem diktálhatja. (Mozgás.) Rakovszky István: ügy kellene lennie. (Igaz! a baloldalon) Münnich Aurél: Ugy is van! (Igaz! Ügy van! a jobboldalon.) Darányi Ignácz: Ő viszont azzal a kikötéssel élt, hogy az utaknak használatát ugyan ideiglenesen megengedi, de az utaknak használatát telekkönyvileg akkor fogja biztosítani, a mikor ezen ingatlannak legalább fele részét neki megszerezni sikerül. (Zaj.) Méltóztassanak meggyőződve lenni, bogy mikor valaki önkéntesen ilyen szolgalmat felajánl, akkor igenis mint magánjogi alanynak joga van feltételét meg is határozni. (Helyeslés jobbfelöl.) Hogy azonban a Széli-kormány milyen korrektül fogta fel a dolgot, annak evidens bizonyítéka, hogy mikor Szepes Béla község halasztó határozatot hozott, t. i. egy ujabb szemlét rendelt el a vétel tárgyában, és mikor ez ellen herczeg Hohenlohe felebbezett, akkor a két álláspont között Széll Kálmán akkori belügyminiszter Szepes-Béla községnek adott igazat. Ez tehát nyilván bizonyítja, hogy a mi történt, azt a törvények keretében történt, és a törvények ellenére meg nem engedett befolyást vagy pressziót senki a községre gyakorolni nem akart. Már most kérdem: hogy mi a dolognak másik oldala, vagyis ezen kifogásolt egyezményben mi biztosíttatott nekünk ? Ezen egyezményben biztosíttatott, és pedig 21 pontban, majdnem 21 község határát illetőleg, a Tátra egész déli lejtőjére nézve az, hogy herczeg Hohenlohe velünk konkurrálni nem fog; biztosíttatott az, (Zaj és mozgás a bal- és a szélsübaloldalon.) hogy ő kötelezte magát, hogy nagy terjedelmű birtokát, daczára annak, hogy idegen, magyar szellemben fogja vezetni, fokozatosan magyar április 15-én, pénteken. tiszteket alkalmaz akként, hogy tiz óv múlva már csupa magyar tiszt legyen. Buzáth Ferencz: Ez a törvényben is benne van. Darányi Ignácz: Ez ilyen alakban nincs benne. Bartha Miklós: Legyen benne! (Zaj.) Darányi Ignácz: Nemkülönben biztosított bennünket arról, hogy 17 utat nyit meg és pedig nemcsak a Tátra déli lejtőjén 8 útirányt, hanera_ az északi lejtőn is kilencz legfontosabb utat. En abból soha titkot nem csináltam, hogy a mi akcziónk a Tátra déli lejtőjére vonatkozik, megmondtam a házban, megmondtam a bizottságban, megmondtam mindenütt. Kijelentem, hogy igaza volt az igen t. földmivelésügyi miniszter urnak, a ki teljes nyíltsággal és őszinteséggel nyilatkozott e kérdésben, abban is, mikor hozzátette, hogy semmiféle titkos megegyezés, semmiféle titkos ígéret itt nincsen. Megjegyzem, — ezt is kevesen tudják — hogy ezen egyezmény segélyével sikerült a Tátra déli lejtőjén további 5414 kat. holdat megszerezni, és pedig oly jelentékeny pontokon, mint pl. a tarpataki, lomniczi, gerlachfalvi; a ki a viszonyokat ismeri, tudja, hogy ezen birtokok hol feküsznek és milyen fontosak. Be volt jelentve, hogy mi ilyen akcziót folytatunk ottan, hogy a magyar állam domináló befolyása a Tátra déli lejtőjén minden időre biztosítva legyen. (Helyeslés a jobboldalon.) Már most, ha, a miben kétségem nincs, az irány folytattatik, akkor a magyar állam ott mindenkorra megveti a lábát. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalion.) Molnár Jenő: Ha Hohenlohe nem mozgott volna, akkor a magyar állam sem tett volna semmit. Darányi Ignácz: A t. képviselő ur nagy tévedésben van, mikor azt tartja, hogy ha a Hohenlohe nem mozgott volna, nem tettünk volna semmit. Hogy ha szíves lesz elolvasni az előiratokat ós azon törvényjavaslat indokolását, melyet a csorbái tó vétele alkalmából beadtam, meg fogja találni, hogy igenis, csendben — mert dobbal nem szokás verebet fogni — iparkodtunk vásárolni, és már akkor, mikor a csorbái tó vételére került a dolog, több ilyen birtok volt az állam tulajdonában. Tagadhatatlan, hogy a csorbái tó megvétele, az azzal kapcsolatos intézkedések és ezen egyezmény óta a Tátrában nagy lendület állott be. Méltóztassék odamenni, meg fogják látni az urak mindnyájan, akár Tátralomniczra, akár Tátrafüredre vagy Csorbára mennek, hogy egy-két év alatt több történt, mint azelőtt 10 év alatt. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Én megengedem, hogy bizonyos felelőséggel jár ezen egyezmény kötése, és ép azért szólaltam fel, mert nem szoktam félreállni, mikor a felelő ség kérdéséről van szó, (Helyeslés a jobboldalon.) és mert meg vagyok győződve, hogy az országnak szolgálatot tettem. (Helyeslés a jobboldalon.) Ha ezt az egyezményt nem létesítjük, akkor minket azért támadtak volna meg, miért szalasz-