Képviselőházi napló, 1901. XXIV. kötet • 1904. április 12–1904. április 25.

Ülésnapok - 1901-415

U5. országos ülés 1904 cseh Flórián, Dániel Gábor, b. Bániéi Ernő, b. Dániel Tibor, Darányi Ferencz, Darányi Ignácz, gr. Dessetvffy Emil, Dobieclci Sándor, Drakulics Fái, Draskóczy László. Elnök: A szavazás eredménye fog kihirdettetni. (Halljuk! Halljuk!) Elnök nem szavazott, igennel szavazott 108, nemmel szavazott 47, távol volt 294 képviselő és igy a földmivelésügyi miniszter ur válasza 61 szótöbbséggel tudomásul vétetett. Darányi Ignácz képviselő ur személyes kérdésben kivan szólani. (Halljuk ! Halljuk !) Darányi Ignácz: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A t. ház engedelmével a tegnap szóba hozott ügyre vonatkozólag, személyes kérdésben leszek bátor nyilatkozni ós a t. ház engedelmét kérem arra, hogy habár nem leszek is terjengős, mégis a szokottnál valamivel terjedelmesebben szólhassak. (Halljuk! Halljuk!) A t. ház egyhangú helyeslésével történt annak idején a Osorba-tónak és a mellette fekvő birtokoknak megvétele. De a t. ház tagjai nem tudják, hogy midőn a megvétel megtörtént, megjelent nálam és Széll Kálmán volt miniszterelnök urnái herczeg Hohenlohe Keresztély ur, és előadta, hogy a legkellemetlenebbül volt érintve a magyar államnak ezen vásárlása által, mert abban a feltevésben volt, hogy a Csorba-tó már részére biztosítottnak tekinthető. Herczeg Hohenlohe Keresztély ur igen kért engem és Széll Kálmán volt miniszterelnök urat arra, hogy a dolgot lehetőleg csináljuk vissza, mindenképen arra kért, hogy a jelzett birtokokat adjuk neki át és ő e részben, mint láttam, további áldozatoktól sem idegenkedett volna. Mi erre hajlandóknak nem mutatkoztunk. (Helyeslés.) Azt hiszem, ezen eljárásunk csak az ország érdekében volt. Ugyanakkor, mikor herczeg Hohenlohe Keresztély ur nálam volt, felvetettem azt a kérdést, hogy nem volna-e helyes, hogy a Tátradolgokat megbeszéljük, nem volna-e helyes, hogy megszüntettessék az a versengés, mely a Tátra déli lejtőjén előforduló eladásoknál újra és újra felmerül és az árakat igy mesterségesen felveri . . . Hock János: Hát nem volt helyes! Hadd menjenek az árak felfelé! Darányi Ignácz: ... és a mely miatt a szó szoros értelmében egymásra Hezitálunk. Hock János: Szóval, ez kartell volt! (Zaj.) Darányi Ignácz: A tárgyalások folyamán sikerült érvényesitenünk azon fő szempontunkat, melyet én a házban és a házon kivül számtalanszor hangsúlyoztam, hogy t. i. Magyarország részére mindenekelőtt és mindenekfölött a Tátra déli lejtőjét biztositsuk, mert ugy a fürdők, mint a turisztika szempontjából ez,a déli lejtő az, mely elsősorban számbavehető. És akkor, ámbár herczeg Hochenlohe Keresztély urnak terve volt a déli részen további vásáráprilis 15-én, pénteken. 71 lásokat tenni, kész volt a tárgyalásokba belebocsátkozni és ezek során kész volt biztosítani az államot az iránt, hogy a Tátra déli lejtőjén, a mely körülbelül 30—35 ezer holdat képviselhet, további vásárlásokat nem fog tenni, és igy nem akadályozza azt, hogy azok a területek az állam részére fokozatosan megszereztessenek. Mellesleg megjegyzem, hogy Münnich Aurél t. képviselőtársam Hohenlohe Keresztély ur képviseletében nálam soha nem volt, mint ilyen velem soha nem tárgyalt. Ezt kötelességem megjegyezni, és hozzáteszem az igazságnak megfelelőleg, hogy ón igenis érintkeztem vele, mint a Magyarországi Kárpát-Egyesület elnökével, miután a megvásárlásnak czélja az is volt, hogy a Kárpát-Egyesületnek nagyon régi panaszát orvosoljuk, hogy t. i. a turisztikai utak megnyittassanak és biztosíttassanak. Ennélfogva lehetetlen volt, hogy ne forduljak ahhoz, a ki e részben a legkompetensebb felvilágosítást adni volt hivatva. (Helyeslés jobbfelöl.) Már most, t. ház, ezen túlhaladva, arra térek, hogy mik voltak herczeg Hohenlohe kívánságai. Meglehet, hogy talán sajátságosnak látszik némelyek előtt az a forma, melyben ezen megegyezés létesült, de arra vagyok bátor utalni, hogy maga az egész Tátravidék helyzete is különleges, nem normális az a helyzet, a mely ott fenforog, sehol az ország más vidékén ily alakban, ily körülmények közt nem fordul elő. Rakovszky István: Ez nagyon becses kijelentés. Darányi Ignácz: És még egyet kívánok a t. képviselő urnak figyelmébe ajánlani, és ez az, hogy ezen megegyezés nem fogható fel tisztán ugy, mint az államnak egy aktusa. Úgyis kell felfogni, mint az államnak mint magánjogi alanynak aktusát. Az állam birtokai ott szomszédosok herczeg Hohenlohe Keresztély ur birtokaival ; a hol pedig az állam szomszéd mint magántulajdonos, ott nemcsak a Tátrában, de az ország más területén is, a mikor ily határkérdések, beszögelések, kölcsönös kikerekitések stb. merülnek fel, akárhányszor megesik, hogy megegyezések létesülnek, a nélkül, hogy az állam szuverenitása ez által szenvedne. Már most arra térek, hogy herczeg Hohenlohe Keresztély ur kívánságai hová irányultak. 0 azt találta, hogy a mi közegeink, a kincstári közegek bizonyos auimozitással vannak iránta. 0 azt találta, hogy vadászati és egyéb kérdésekben kellő oltalomban és védelemben nem részesitik. Ez iránt kivánt megnyugtatást, hogy igazságosan fogunk vele szemben eljárni. (Mozgás a baloldalon.) Ez talán felesleges volt részéről, de ez iránt kért megnyugtatást, és ezt meg nem adni nem tartottam helyesnek. (Mozgás a baloldalon.) Azután előadta, hogy 6 a Tátra egész déli lejtőjére nem reflektál, (Mozgás -a baloldalon.) de akkor ne akadékoskodjunk ab-