Képviselőházi napló, 1901. XXIV. kötet • 1904. április 12–1904. április 25.

Ülésnapok - 1901-414

64 kik. országos ülés Í90h áp Most pedig elő fogja terjeszteni Bernáth Béla képviselő ur sürgős interpelláczióját az olasz borvám tárgyában. (Az elnöJci széket b. Feilitzsch Arthur alelnök foglalja el.) Bernáth Béla: T. képviselőház! A múlt napokban Tittoni olasz külügyminiszter Groluchowski külügyminiszterünkkel Abázziában találkozott, a mi a magyar szőlőszeti közvéleményben igen nagy nyugtalanságot okozott. Növelte ezt a nyugtalanságot azon körülmény, hogy Miraglia olasz szenátor is, mint a borvám kérdésében az olasz kormány megbízottja, itt járt és a kormányokkal tárgyalásokba bocsátkozott. A nyugtalanságot fokozta az a körülmény is, hogy Miraglia szenátor nem jött magában, hanem kisérte őt Notari, Olaszországnak trieszti borászati szakreferense, és kisérte őt Chieramonte, Olaszországnak fiumei borászati szakreferense, és végül jelentőséget adott ezen találkozásnak az a köztudomású tény, hogy Németország Olaszországgal az uj szerződést a múlt napokban már megkötötte és habár tartalmát titkolják, feltehető, hogy a politikai barátság Olaszországnak kedvezett. Ne méltóztassék csodálkozni ily körülmények között, ha a szőlőtermelők nyugtalanok és félnek attól, hogy az ő érdekeik illetékes helyen kellőleg megvédve nem lesznek. A mi bizalmatlanságunk tehát nem alaptalan, mert félő, hogy a magyar borkereskedelem érdeke áldozatul fog esni a nagyhatalmi érdeknek és Ausztria érdekének és bennünket ismés uj anyagi bajba és veszélybe fognak sodorni. A miniszterelnök ur tegnap nyilatkozott ugyan, és azt mondotta, hogy a hármas-szövetség anyagi áldozatokat nem követelhet. Miután azonban a miniszterelnök ur a részletekre ki nem terjeszkedett, kénytelen vagyok ezen kérdést, tekintettel annak nagy fontosságára és nagy jelentőségére, újra a ház elé hozni és újra mint részletes kérdéseket a ház elé állítani. (Halljuk!) T. képviselőház ! Magyarországon a filloxera eddig 441.924 katasztrális holdat pusztított el, Ebből 151.929 katasztrális hold újíttatott fel. Homoki szőlővel 75.811 katasztrális holdat ültettek be. Összesen tehát 408.284 katasztrális hold a regenerált terület. A reá fordított beruházási érték, a terület értékét nem számítva, 467,822.130 koronára tehető. Ebből ki-ki láthatja, hogy szőlőben a nemzeti vagyon milyen nagy értéket képvisel. Semmi körülmények között nem engedhető tehát meg, hogy idegen borok beözönlése ezt az értéket csökkentse és a szőlőmiveléssel foglalkozók megélhetését veszélyeztesse. A legújabb statisztikai adatok szerint 261.186 a száma azoknak a kisgazdáknak, a kiknek szőlője nem nagyobb 800 négyszögölnél, 80.747, a kiknek )rílis ík-én, csütörtökön. szőlője 800 négyszögölnél nagyobb, de két katasztrális holdnál kisebb és 5233 azoknak a száma, a kiknek szőlője nagyobb két katasztrális holdnál. E szerint összesen 292.166 kisgazda öt holdnál kisebb gazdaságokban kizáróleg szőlőjéből él. Az öt holdon felüli gazdaságokban 156.653 gazda foglalkozik szőlőmüveléssel, és igy összesen 443,825 azoknak a gazdáknak száma, a kik kizárólag, vagy főképen szőlőik jövedelméből élnek és erre vannak utalva. E mellett hány iparosnak, kereskedőnek nyújt kereset-forrást a szőlőmüvelés. Világos tehát, hogy a szőlőtermelés és a borkereskedők érdekeinek megóvását szocziális szempontok is parancsolják. (Ugy van! balfelül.) Az ez irányban folytatott küzdelem nem uj keletű. Erre nekünk már régi törvényeink vannak. A 1723: XVIII.. az 1729: XII., az 1741: XXIX., az 1800 : XXII. t, czikkek a szőlőtermelésre vonatkozólag hozattak. Sőt az 1827 : XXXI. t.-czikkel egy országos bizottság lett kiküldve, a hegyaljai bortermelés és kereskedés tárgyában. Ezen országos küldöttség b. Eötvös Ignácz elnöklete alatt külön törvényjavaslatot dolgozott ki és azt 1830. Julius havában a rendi tábla elé terjesztette, a melyben azt mondotta, hogy aszuszőlő és vörös bor kivételével más fajta bort külső területről a Hegyaljára behozni egész éven át tilos és ezt legfőkép házi szükségletre kisebb mértékben az illető alispán irott engedélyével, a ki erről rendes jegyzőkönyvet fog vezetni és minden évben a vármegyének be fogja mutatni, engedi meg behozni. Ez az idézet eléggé bizonyítja azt, hogy a Tokajhegyalja érdekét és a Tokajhegyalja borainak hírnevét a ház minden alkalommal kész volt megvédeni és mindent megtett, hogy visszaélés e téren el ne követtessék és Magyarország bortermelésének érdeke az egész vonalon megvédessék. Annál kevésbbé engedhető meg tehát most ez, a midőn köztudomású dolog, hogy a filloxera pusztításai következtében annyi meg annyi terület pusztult el, annyi meg annyi munkáskéz lett kenyórnélkülivé és annyi meg annyi munkáskéz jutott koldusbotra. Tudjuk azt is, hogy a regenerálás költségei mennyibe kerülnek. Tudjuk, hogy a mostani munkálkodás, a mostani szőló'mivelés mennyi gondot, fáradságot és készkiadást igényel és hogy ha már a régiek is szem előtt tartották boraink védelmét és a szőlőmivelés érdekeit, annyival inkább kötelességünk nekünk is mindent megtenni, hogy az olasz bor beözönlése által boraink hírneve ne veszélyeztessék és a borgazdák érdekei minden vonalon megvédessenek. (Helyeslések a szélsőbaloldalon.) Köztudomású tény az is t. ház, hogy az olasz borok házasitási czélokra szoktak ide beözönleni és ez által finom hegyi borainkat, azoknak értókét tönkre teszik. De nem csak ezt a hamisítást követik el, mert a magyar bornak