Képviselőházi napló, 1901. XXIV. kötet • 1904. április 12–1904. április 25.

Ülésnapok - 1901-414

április íh-én, csütörtökön. 65 tík-. országos ülés 190b házasitása olasz borral, a melyet azután mint tokajhegyalji, pécsi vagy badacsonyi bort hoznak a világforgalomba, szintén csak egy neme a hamisításnak, hanem tapasztalunk más hamisítást is főleg Ausztriában, a hol törvényileg van megengedve a műborgyártás. Hogy legyünk mi tehát bizalommal, hogy viszonyaink és érdekeink ott meg lesznek védve, ha azt tapasztaljuk, hogy már 1891 óta hasztalan sürgetjük folytonosan, hogy a műborgyártás Ausztriában is tiltassák el és hogy ott is a miénkhez hasonló törvény hozassék. Kormányfórfiaink, minisztereink büszkén verik a mellüket és azt válaszolják, hogy meg lesz Ausztriában is a műborgyártás elleni törvény. 1891 óta ezt folytonosan hangoztatják. Emlékszem, hogy mikor itt a házban az olasz kereskedelmi szerződést tárgyaltuk, az akkori kereskedelmi miniszter Baross Gábor is ígéretet tett erre vonatkozólag, de mindez ígéret a mai napig is csak üres szó maradt, megvalósítva nincsen és így a magyar ember folytonosan attól fél, hogy Ausztriának érdeke őt minden téren el fogja nyomni és anyagilag meg fogja károsítani. Mi következik ebből? Az, hogy azt tapasztaljuk, — hogy ne menjek messze, csak a Tokaj-hegyaljára, — hogy az ottani szőlőtermelők boraikat nem képesek eladni, az 1902—1903-iki borok legnagyobbrészt ott vannak a pinczében, az egyes gazdák még felárnál olcsóbban is hajlandók volnának eladni, de keresletnek nem örvendenek. Ezt az okozza, hogy az olasz boroknak tömegét hagyjuk ránk zúdulni, hagyjuk, hogy ezek borainkat elértéktelenitsék, azt a nagy munkát, a melyet a magyar nemzet e téren tiz év alatt végzett, lerontsák, a magyar gazdát veszélybe sodorják. Epén azért azt hiszem, hogy nemcsak a szőlőtermelőknek, de a borkereskedőknek is érdeke, hogy ez a beözönlés megszűnjék és a magyar bor hitele minden irányban emeltessék. Hiszem is, hogy az u. n. olasz borvámklauzula sohasem fog többé feléledni, hanem örökre eltemetve marad. Magyarország borfogyasztására óhajtom még a t. ház figyelmét felhívni. 1902-ben 2.600,000 hektoliter körül volt Magyarország bortermése, míg 1887-ben, a filloxera pusztítása előtti időben majdnem 5 millió hektoliter volt Magyarország bortermelése. Mostan félannyi terem és még sem bírjuk borainkat értékesíteni. A statisztika szerint Francziaországban minden lélekre esik 150—154 liter évi fogyasztás, Olaszországban 120—125, minálunk 15 és 15"5 liter fejenkint. Hogy pedig a fogyasztást emeljük és ez által a bortermelés jobb jövőjét előkészítsük, ezt nemcsak itt a képviselőházban sürgetjük, hanem a vidéken is a közvélemény folytonosan kéri. Kéri a fogyasztási adó leszállítását, esetleg eltörlését. De a kormány ezeket a jogos kívánságokat figyelemre sem méltatja és ez okozza, hogy borainkat nem tudjuk értékesíteni. Ilyen finánczpolitika is csak Magyarországon képzelhető. KEFVH. NAPLÓ. 1901 1906, XXIV. KÖTET. A magyar közvélemény folytonosan kívánja ezeknek a nagy bajoknak orvoslását, de mindig csak süket fülekre talál, és a kormány bennünket, a kik ezzel a kívánsággal állunk elő, minduntalan csak üres Ígéretekkel bocsát el. (Ugy van! balfelöl.) Még az orosz vámkérdést akarom a t. ház figyelmébe ajánlani. (Halljuk! balfelöl.) Annak, hogy borainkat nem tudjuk értékesíteni, egyrészt az olasz borözön az oka, másrészt az, hogy ott, a hol borainkat értékesíteni tudnók, mint pl. Oroszországban, hallatlan nagy a vám. Ott a vám egy pud után — itt a kezemben a kimutatás — 9 rubel, vagyis egy hektoliter után 139 K 50 fillér. Ezen felül 16°/

0 szesz után minden szesz fok után 27 kopek. Az orosz kormány ezen hallatlan nagy vámot fel akarja emelni. Egy pud 16'380 kilo. Ha a bor szesztartalma 16—25 fok, akkor 15 rubel egy pud után, vagyis koronákban kifejezve 100 kgramm után 232 K 60 fillér. Már most méltóztassék elképzelni a helyzetet. A tokaj-hegyaljai vidék legjobb kiviteli piacza jóformán Oroszország volna, mert e borok az orosz ízlésnek megfelelnek, az orosz szereti az erős borokat, de a borkereskedés és a bortermelés érdekeit lehetetlen ilyen rettenetes magas vám mellett megvédeni. De e vám egyúttal példa arra, hogy más államok milyen magas vámot szednek, holott mi olcsó vám mellett bocsátjuk be az idegen borokat, hogy szőlőtermelésünk és borkereskedésünk egészen tönkre menjen. Tokaj-Hegyalja közvéleménye épen a napokban megmozdult és mint egy ember állott talpra, hogy borainak régi hírnevét és dicsőségét újra visszaállítsa. Az ottani termelők és kereskedők megbeszélték, mit kellene csinálni, hogy TokajHegyalja régi hire visszatérjen, és azt az álláspontot foglalták el, hogy ezt a vidéket zárt területté kellene tenni és, kivéve a fogyasztásra szánt borokat, oda idegen bort bevinni ne legyen szabad. Épen holnapután jön majd a deputáczió a miniszter urakhoz, hogy figyelmükbe ajánlja az általuk készített memorandumot; ha meg akarják menteni Tokajt, akkor kövessenek el mindent a bortermelők és borkereskedők érdekeinek megvédésére, mert csak így állithatják helyre Tokaj-Hegyalja régi hirét, dicsőségét. (Helyeslés a baloldalon.) Röviden vázoltam azokat a nagy bajokat, a melyek a bortermelés és a borkereskedés terén vannak. A legnagyobb baj az olasz borok beözönlése, másik nagy baj az oroszországi, valamint más államok rendkívül magas vámja. Mi tehát segítséget kérünk a nemzettől, segítsen ezeken a bajokon, mert sok derék, becsületes magyar ember, munkájával, szorgalmával tudta csak beültetni ezeket a szőlőterületeket és joggal kérheti, hogy ne legyen kénytelen hazáját elhagyni és ne kelljen koldusbotot venni kezébe s kivándorolnia Amerikába, hogy a magyar honpol-