Képviselőházi napló, 1901. XXIV. kötet • 1904. április 12–1904. április 25.

Ülésnapok - 1901-414

4Í4. országos ülés 1904 április 14-én, csütörtökön. m A másik kérdés, a melyet Lendl képviselő ur interpellácziójában hozzám intézett, a Gyertyámos-patak szabályozására vonatkozik. A képviselő ur azon kérdést intézi hozzám: »Tudja-e a miniszter, hogy Temes vármegye alispánja elrendelte, miszerint a Gyertyánios-patak medre tisztíttassák, hogy az ezzel járó terheket helytelenül Aranyág, Sztancsófalva, ííékás és Margitfalva községek lakosságára rótta ki, és hogy általában számitási hibák is vannak az intézkedésében. Hajlandó-e a miniszter arról gondoskodni, hogy ezen ügy sürgősen, helyesen és igazságosan intéztessék el?« Erre vonatkozólag a következő felvilágosítással van szerencsém az interpelláló urnak és a t, háznak szolgálni: Temes vármegye alispánja az 1902, év folyamán megkisérlette a Gyertyámos-pataknak rendezésére vonatkozó lépéseket akként tenni meg, hogy a társulattá alakulás megtörténhessék, A társulattá alakulás nem sikerült, a mennyiben a vidék közönsége és birtokosságának többsége társulni ezen kérdés megoldására nem óhajtott. Ennek következtében az 1885: XXIII. t.-cz. 40. §-a értelmében merült fel szükségessége annak, hogy a medertisztítás, illetőleg az ennek költségeihez való hozzájárulás arányának megállapítására a hivatalos eljárás folyamatba tétessék. A hivatalos eljárás folyamatba tétetvén, a vármegye alispánja felszólította a kultúrmérnöki hivatalt ezen tervek elkészítésére, a tervek beterjesztése után elsőfokú határozatot hozott. Ezen elsőfokú határozatot a községek legnagyobb része és az érdekeltek igen nagy része megfelebbezte. A közigazgatási bizottság az alispán határozatát helybenhagyta. A közigazgatási bizottság határozatát az érdekeltek ismét hozzám felebbezvén, én hozzám ezen kérdés az idén körülbelül február hónapban került. Én, tekintve azt, hogy a kulturmérnökség által elkészített terveket nem tartottam teljesen kielégítőknek és kimerítőknek; tekintve azt, hogy a kataszteri -holdankint 30 koronával megállapított kölségét ezen meder szabályozásának túlságosan magasnak tartottam, szemben azon haszonnal, a mely azzal jár: a hozott határozatot a magam részéről feloldottam és uj, olyan eljárásra utasítottam az alispánt, hogy a haszonnal arányban álló oly költségek megállapítására törekedjék, a melyek ezen igényeknek megfelelnek. Kérem, ezen felvilágosítások után méltóztassék válaszomat tudomásul venni. ,.Elnök: Lendl Adolf képviselő urat illeti a szó. Lendl Adolf: Igen tisztelt képviselőház! Méltóztassék megengedni, hogy ezen két tárgyú válaszra rövid viszonválaszt adhassak. A mi az elsőt illeti, t. i. a kiszetói vízimalmoknak az ügyét, bátorkodom megjegyezni azt, hogy ezen vízimalmok tényleg igen nagy kárt szenvedtek az által, hogy a temesvári folyammérnöki hivatal közhírré tette és értesítette is a vízimalmokat, hogy mikor fogja ezt a zsilipet javítani és hogy milyen időtartamra fogja elvonni a malmoktól a vizet. Ez az időtartam — én magam is olvastam a temesvári lapokban — de az értesítésben is az időtartam sokkal rövidebbre volt kiszabva, mint a mennyire tényleg terjedt. Ennek következtében ezek a vizimalomtulajdonosok nem ehhez képest rendezkedtek be és igen tetemes károkat szenvedtek, így pl. az egyik vízimalom tulajdonosa, a kinek levele itt van a kezemben és a kinek a malma körülbelül 100.000 koronát ér meg és tisztán vízi erőre van berendezve, két hónapon át egyáltalában nem dolgozhatott malmával, minek következtében rendkívül nagy kárt szenvedett, mert ő búzavásárlással és egyéb ügyletekkel is foglalkozik, a mik a malomüzlettel összefüggésben vannak. Ezen zsilip elzárása, illetőleg a vízelvonás épen azon időben történt, a midőn a malmokban legerősebb az üzlet. így tehát határozottan meg lehet állapítani, hogy a temesvári folyammérnöki hivatalnak lassúsága miatt... (Tallián Béla földmivelésügyi miniszter tagadólag int.) Az igen t. miniszter ur — a mint látom — csóválja a fejét... Tallián Béla földmivelésügyi miniszter: A képviselő ur állításával szemben talán csak szabad egy tagadó fejmozdulatot tennem? Lendl Adolf: ... és miután a miniszter ur fejcsóváiása azt látszik jelenteni, mintha én nem mondanék igazat, kénytelen vagyok a nálam lévő levélből egy passzust felolvasni, a melyben leírják, hogy miképen készülnek ezek a zsilipj a vitások és a melyből csakugyan ki fog világlani az, hogy mert hiányosak voltak az előkészületek, ez okozta a vízimalmok által szenvedett kárt. »A folyammérnöki munka oly primitív, hogy azon minden laikus megbotránkozik. Nevezetesen elzárták a Temes folyó vizét azzal a zsilippel, hogy az a Begába ne folyhasson, a nélkül, hogy ellátták volna magukat a kellő mennyiségű nyersanyaggal: szalmával, rőzsével, elegendő számú zsákkal. Oda kellett volna ezen anyagokat szállíttatni, mielőtt elzárták volna a folyammedret, hogy szükség esetén kéznél legyenek. És csak most, a midőn látták, hogy a viz az épített gátakon még mindig folytonosan átszivárog és ennek következtében a vizsgálatot meg nem ejthetik, csak azután gondolnak arra, hogy nagyobb erővel lássanak a dologhoz. Ezért tartott olyan sokáig annak a zsilipnek kijavítása és ezért szenvedtek azok a vízimalmok oly nagy kárt.« Nagyon sajnálom, hogy az igen t. földmivelésügyi miniszter ur itt azt fejtegette, hogy azoknak a molnároknak nem lehet kártérítési igényük. Én azon a nézeten vagyok, hogy az államkincstárnak bizonyos kártérítést okvetlenül kell fizetnie, mert a folyammérnöki hivatal nem kellőképen és nem elég gyorsan végezte feladatát.