Képviselőházi napló, 1901. XXIV. kötet • 1904. április 12–1904. április 25.

Ülésnapok - 1901-414

Ü2 kik. országos ülés 190h április lí-én, csütörtökön. A mi a másik tárgyat, t. i. a G-yertyámospatak szabályozását illeti, erre vonatkozólag is bátorkodom egyet-másí elmondani. Ez a Gyertyámos-patak Temesmegyében egy olyan patak, mely tulajdonképen nem is létezik. Kerületemnek szélén, Stancsófalva, Aranyág és Békás i községek határában van egy széles völgy, a melyet kaszálónak használnak. Érinti ugyan ez a völgy Margitfalva községét is, a mely azonban már nem tartozik az én kerületembe. A nép sohasem panaszkodott a miatt, hogy ott a viz következtében szenvedtek volna a rétek, mert annak az egész völgynek nagyon is vízáteresztő a talaja és a vizet egyáltalában nem tartja magában. Igaz ugyan, hogy ha igen sok eső esik, tavaszszal, a völgy aljában egy kis viz folyik, de az csak akkora, hogy azt az ember átlépheti. Ezen eret tavaszszal és őszszel maguk az illető lakosok tartották rendben, mert ez saját érdekük volt, nyáron pedig kocsiutnak használták a medret. Ebből tehát látszik, hogy milyen is az a patak ? Most, mivel abban a völgyben a TemesBéga-szabályozással kapcsolatban ujabban valami nagy vízművet, talán egy nagy gátat akarnak vízgyűjtőnek építeni, eszébe jutott a temesvári uraknak, hogy ezt a patakot szabályozni fogják, hogy a zsilipnek legyen lefolyása. Meg kell azonban itt különböztetnem a vizrendőri és a vízszabályozási rendelkezéseket. Az alispán vizrendőri intézkedéseket tehet, azonban vízszabályozási intézkedésekhez nincs joga. Itt legfeljebb csak vizrendőri tekintetben intézkedhetett volna az alispán, teszem fel, hogyha az a viz nem folyt volna le az erecskén, vagy pedig, hogy nyáron azon az utón nem lehetett volna kocsikázni. Azonban az alispán összehívta a hozzá nem értő közönséget, a mely csupa szegény parasztgazdából áll, az egyik községbe. Talán ezer ember volt ott együtt és megmondotta nekik, hogy ennyit és ennyit fogtok fizetni, mert ez a patakocska, ez a nem is létező meder, a melyet még csak fognak csinálni, 28,000 koronába fog kerülni. Nagyon természetes, hogy a nép ez ellen protestált, annál is inkább, mert a jegyzők érdekében volt, hogy protestáljanak. Azért volt ez a jegyzők érdekében, és ezt szintén Írással tudom igazolni, mert mihelyt az alispán ezen rendelkezését kiadta, a jegyző összetoborozta a népet, s azt mondta, hogy most pedig fogunk appellálni és fizettek nekem fejenkint két koronát. Itt körülbelül 500—600 emberről van szó. Itt van az irás, a melyet aláirtak valamennyien, a kiktől e két koronát kérték. így jött létre az az alispáni rendelkezés, a mely törvénytelen, mert az alispánnak ehhez joga nincs, a mely méltánytalan, mert ezt a három községet azért a csekélységért 28.000 koronával megterhelni nem szabad; hisz úgyis végképen elszegényedett községek ezek. Kérem a t. miniszter urat, hogy ezt az ügyet méltóztassék még egyszer áttanulmányozni, mert ez visszabályozási rendelkezés, a mire az alispánnak joga nincs, A nép saját erejéből szívesen tartja rendben ezt a völgyet ezentúl is, mert tényleg itt nincs is meder- Kérem továbbá a miniszter urat, hogy necsak ujabb tárgyalás alá vegye ezt, de semmisítse meg az eljárást, ha pedig ezt válaszába nem foglalná bele, a választ nem vehetnem tudomásul, (Helyeslés a baloldalon.) Tallián Béla föidmivelésiigyi miniszter: T. ház! Pillanatra méltóztassék becses figyelmükkel megajándékozni. Nem tudom, hogy a t. képviselő ur mit kivan tőlem most, miután kijelentettem, hogy az alispánnak és a közigazgatási bizottságnak határozatát feloldottam, Ennél többet, azt hiszem, nem lehet tenni. Hogy azután minő irányban fog intézkedni az alispán, azt nem tudom, arra nézve semmiféle kötelező ígéretet nem tehetek, sem arra nézve, hogy mi lesz a legközelebb hozandó határozatban. Én tehát legjobb akaratom mellett sem vagyok abban a helyzetben, hogy erre nézve ígéretet tehessek. Kifogásolja a t, képviselő ur, hogy fejemmel bólintottam. Bocsánatot kérek, azt hiszem, hogy ezzel nem vétettem a t. képviselőtársam iránt tartozó tisztelet ellen. Ha akkor, a mikor egész határozottsággal megmagyaráztam azt, hogy a kiszetói malomtulajdonosok csak a Begavizének használatára kaptak engedélyt és nem a Bega vizének elvonásáról volt szó; ha megmagyaráztam a t. képviselő urnak azt, hogy télen, januárban egy közhasználati zsilip javításáról volt szó, a melyet okvetlenül meg kellett csinálni, ha megmagyaráztam a t. képviselő urnak azt, hogy télen, a mikor a folyóvízi malmok nincsenek és nem lehetnek működésben, tehát olyan időben, a mikor a munkálat ellen kifogás nem volt tehető, végezték azt; ha megmagyaráztam, hogy a vizsgálat alatt felmerült körülmények miatt a faanyagok teljes elpusztulása folytán körülbelül két héttel tovább tartó munkálatról volt szó: akkor nem veheti rósz néven a t. képviselő ur, ha csóváltam a fejemet, mert nem értem, hogy még ezután sem vette tudomásul a választ. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök : Következik a határozathozatal. Kérdem a t. házat: tudomásul veszi-e a földmivelésügyi miniszternek Lendl Adolf képviselő ur interpellácziójára adott válaszát, igen vagy nem ? (Igen! Nem!) Kérem azokat, a kik tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) A ház az interpelláczióra adott választ tudomásul veszi. Következik a földmivelésügyi miniszter urnak válasza a Kelemen Béla képviselő által hozzá és a belügyminiszterhez a esongrádmegyei munkásviszonyok ügyében intézett interpellácziójára (írom. 175) Tallián Béla földmivelésügyi miniszter: T. ház! Ugy a magam nevében, mint t. barátom és minisztertársam, a belügyminiszter nevében, van szerencsém Kelemen Béla t. képviselő-