Képviselőházi napló, 1901. XXIV. kötet • 1904. április 12–1904. április 25.

Ülésnapok - 1901-414

kik. országos ülés 190k rovására — lehetőleg röviden terjeszszeni elő válaszaimat. (Halljuk! Halljuk!) Az első válasz Nősz Gyula t. képviselő urnak szól arra az interpellácziójára, a melyet 1903. évi november hóban adott be, és a melyre a választ ugy a magam, mint a t, belügyminisz­ter ur részéről leszek bátor a t. háznak előter­jeszteni. (Halljuk! Halljuk!) A Magas-Tátra vidéke és ebben Liptó és Szepes vármegyék köznépének és lakosságának érdekében van, hogy ugy a turista közönség, mint az idegenforgalom és a fürdőző közönség ne csak jelenlegi számában tartassák fenn, ha­nem lehetőleg gyarapittassék, hogy ennek kö­vetkeztében az ottani szegény lakosság azokat a terményeket, a melyeket csak igen csekély értékben, vagy egyáltalában nem tudott értéke­síteni nagyobb mértékben, drágábban tudja értékesíteni, részben a magyar, részben a kül­földi vendégekkel szemben. Ez természetesen csak ugy érhető el, ha gondoskodás történik arról, hogy egyrészt maguk az ott lévő üdülő­helyek és füidők, másrészt azonban különösen az erdők, melyeket a turisták használnak, ne csak fentartassanak, hanem lehetőleg az. állam által szaporittassanak is. Már most, t. ház, ezelőtt néhány esztendő­vel herczeg Hohenlohe Keresztély, a ki a Felső-Tátrában körülbelül 30.000 kat. hold erdőben vadászterülettel bir, ezen vadászterü­letnek nagyobbitására meglehetős áremelkedés­sel kezdte vásárolni a Felső-Tátra vidéken levő erdőket. Mélyen tisztelt elődömet ezen kérdés elbirálásánál az előbb emiitetteken kivül még az is vezette, hogy a herczeg bizonyos mérték­ben az ujabb vásárlásoknál és a régi birtoknál is erdejében, mint magántulajdonban, a közle­kedést, a turista-utaknak használatát egyszerűen eltiltotta, a mihez nézetem szerint — magán­birtokról lévén szó — teljesen joga van. Az ebből kifolyólag támadt panaszokra való tekin­tettel módot keresett elődöm arra, hogy a turisták és a fürdőző közönség érdekeit meg­védje, s kísérleteket tett erdővásárlásokra, a mint méltóztatnak tudni, a Csorba-tóra vonat­kozólag is. Azonban herczeg Hohenlohe Keresztély olyan magas árakat ajánlott a szomszédoknak, hogy azzal szemben a kormánynak alig lehetett az anyagi érdekek szemmeltartása mellett kon­kurrálni. (Mozgás és zaj balfelöl. Felkiáltások : Nem szabad megengedni, hogy idegenek itt annyi földet vásároljanak !) Bocsánatot kérek, addig, míg törvény nincs, nem maradt más hátra elő­dömnek, mint palliativ eszközöket alkalmazni. Rakovszky István: Sürgősen törvényt kell hozni! Tallián Béla földmivelésügyi miniszter: Én csak a jelenlegi helyzettel tudok számolni. Ennek következtében, t. ház, elődöm a módot abban gondolta megtalálni, hogy egy határvonalat hú­zott a Felső-Tátrában és azon határra vonat­kozólag egyezséget kötött herczeg Hohenlohe íprilis í'i-én, csütörtökön. 51 Keresztélylyel, abban állapodván meg vele, hogy azon határvonal déli részén lévő területeket illetőleg Hohenlohe herczeg nem vásárolhat több erdőbirtokot, a határvonal északi részére vonat­kozólag természetesen vásárláshoz való jogát továbbra is elismerte. (Zaj és mozgás balfelöl.) Arról, t. képviselő urak. beszélhetünk később, hogy szükséges-e az idegeneknek Magyarorszá­gon való birtokszerzését törvényekben korlá­tozni; most ezzel nem foglalkozom; csak mél­tóztassanak megengedni, hogy magával a szóban lévő kérdéssel foglalkozzam, mert különben na­gyon hosszura terjedne beszédem. Hogy teljesen tiszta képet lássunk ezen kérdésben, én a magam részéről semmi akadályt nem látok abban, hogy azon, elődöm által kötött egyezséget ä t. ház asztalára tegyem le. (Helyeslés.) Hogy azonban mégis tisztán láthassa a háznak minden tagja a főbb momentumokat, méltóztassanak megengedni, hogy ezeket közöljem. Az egyezség, a melyet a földmivelésügyi miniszter Hohenlohe herczeggel kötött, körül­belül abban áll, hogy jövőben a Magas-Tátra déli lejtőjén a magyar kormány beleegyezése nélkül ingatlant Hohenlohe herczeg szerezni nem fog, hogy a Magas-Tátrában lévő birtokait magyar szellemben, az országos érdekek mél­tatásával fogja kezeltetni és ezen birtokainak igazgatásánál a legközelebbi tiz éven belül fo­kozatosan emelkedő arányban, azután pedig kizárólag magyar honos egyéneket fog alkal­mazni ; harmadszor, hogy a magyarországi turista-érdekeket a Magas-Tátrában ottani bir­tokainál teendő összes intézkedéseiben méltányos figyelemben fogja részesíteni, e végből ottani birtokain a kijelölt utakon a szabad közlekedést korlátoló tilalmat jövőre beszünteti, ezen utakat vagy maga fogja jókarban tartani, vagy meg­engedi, hogy azokat a Magyarországi Kárpát­Egyesület jókarban tartsa. Rakovszky István: Hallatlan! á.z állam ily egyezséget köt! (Zaj.) Tallián Béla földmivelésügyi miniszter:... hogy szükségesnek ismert több menházat fog birtokain építeni, avagy azok építését megengedni, sőt el­vállalta annak kötelezettségét, hogy ezen megálla­podások abban az esetben, ha alább felemiitett birtokrésznek megszerzése neki ;sikerülne, tátrai birtokára nehezedő szolgalomként a turista kö­zönség szabad forgalmának biztosítására a magyar királyi államkincstár javára telekkönyvileg be­jegyeztethetők. A herczeg Hohenlohe részéről elvállalt kö­telezettségekkel szemben, és ezek bizonyos ellen­értékéül a földmivelésügyi miniszter a szóban lévő egyezségben megígérte, hogy oda fog hatni a mindenkori törvények korlátai között, hogy her­czeg Hohenlohét tátrai birtokainak háborítatlan használatában és vadászati jogainak szabad gya­korlásában, épugy az utóbbi jogok gyakorlásá­val kapcsolatos jogos érdekeinek előmozdításá­ban a magyar királyi kormánynak arra illeté-

Next

/
Oldalképek
Tartalom