Képviselőházi napló, 1901. XXIV. kötet • 1904. április 12–1904. április 25.
Ülésnapok - 1901-414
52 4Í4. országos ülés 190í április lí-én, csütörtökön. kes közegei a lehetőség szerint támogassák. (Zaj a haloldalon.) Gr. Zichy Aladár: Ez nem szükséges, ez törvény! Tallián Béla földmivelésügyi miniszter: Kijelenti továbbá a földmivelésügyi miniszter ezen egyezségében azt is, hogy oda fog hatni, miszerint herczeg Hohenlohét a m. kir. kormány közegei még a magas Tátra északi lejtőjén elterülő mintegy 4000 kat. holdat kitevő, a kir. kincstár által megszerezni nem óhajtott területnek megszerzésére vonatkozó törekvéseiben nem fogják akadályozni, sőt ebben a tekintetben őt a fennálló törvények határain belül támogatandják. Zboray Miklós: Protekczió a berezegnek! Tallián Béla földmivelésügyi miniszter: Utóbbi kijelentést nevezetesen arra értvén, hogy abban az esetben, ha a szóban lévő terület birtokosai, mint Szepes-Béla városa is, ezen birtokát a herczegnek eladni óhajtja, vagyon-felügyeleti szempontból a kormány ez ellen nehézségeket nem fog támasztani. (Zaj balfelöl.) Rakovszky István: Előre lemond! Zboray Miklós: Jó protekeziója lehet annak a berezegnek! Rakovszky István: Középkeresztek esnek ezért az égből! Tallián Béla földmivelésügyi miniszter: Ezek azok a kötelezettségek, a melyeket herczeg Hohenlohe a földmivelésügyi kormánynyal szemben és a földmivelésügyi kormány a herczeggel szemben magára vállalt. Arra vonatkozólag, hogy a kormány ezt a tárgyat miként gondolta a maga részéről végrehajtatni — mindezen kérdésekben az előző kormány intézkedéséről lévén szó — a kormány a felelőséget ép ugy kell, hogy viselje és viseli is, mint az előző kormány tagjai. Bátor vagyok a t. házat felvilágosítani, hogy midőn herczeg Hohenlohenak Szej>esbéla városa szóbanlevő erdőbirtoka megvételére ajánlatot tett és a város képviselőtestületének többsége az ajánlat feletti határozatát előzetes helyszíni szemlétől tette függővé, a belügyminiszter úr e határozatot jóváhagyta — daczára annak, hogy ezt a vármegye közigazgatási bizottsága felebbezés folytán megsemmisítette volt és az ajánlatnak azonnali érdemben való tárgyaihatóságát mondotta volt ki. Arra nézve tehát, hogy sem a belügyminiszter, sem a földmivelésügyi miniszter nem óhajtott bárkinek is előnyt nyújtani ezen kérdés konkrét elbírálásánál, maga ez a tény elég bizonyítékot szolgáltat. Hogy pedig a kincstár herczeg Hohenloheval szemben semmiféle lekötelezettséggel nincs, nem volt és nem lesz, erről a t. házat egész nyugodtan biztosithatom; valamint biztosithatom arról is, hogy sem Szepes-Béla várost, sem bármely más, ezen vidéken lévő községet vagy testületet arra nézve, hogy valamit eladjon, sem erkölcsileg, sem anyagilag a kormány nem úgy fogja támogatni, hogy e tekintetben erkölcsi kényszer gyakorlásának vádjával lehessen terhelni. Azt azonban nagyon természetesnek fogja találni a t. ház, hogy mindenkinek elhatározási szabadságát megkívánjuk óvni. Ezek után az egyezséget, melyei nagy vonásokban ismertettem, van szerencsém a t. ház asztalára tenni, kérve a t. házat, hogy _ezen válaszomat tudomásul venni méltóztassék. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Rakovszky István: A házszabályokhoz kérek szót. Egy egészen szokatlan dolog történt az imént, hogy egy interpelláczióra adott válasz alkalmából a t. miniszter ur egy irományt a ház asztalára tett le. Maga is bevallotta, hogy azért mondotta el ezen irománynak tartalmát, mert azt hiszi, hogy különben nem tájékoztathatja , magát minden egyes képviselő alaposan. Én kérném a t. házat, méltóztassék elhatározni, hogy ezen okmány kinyomassák és a ház tagjai között szétosztassák, mert tartalma oly felháborító, Magyarország szuverenitására nézve oly megszégyenítő, (Ugy van! bal felöl.) hogy ezt, ugy hiszem, nem hagyhatjuk szó nélkül, és mindenesetre meg fogjuk kérni a házat, hogy ezen irományt napirendre tűzze ki. Kérem tehát, méltóztassék ezen iromány kinyomatását elhatározni. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: T. ház! A miniszter ur ezt az irományt a ház tájékoztatása czéljából tette le a ház asztalára. Majd ha az interpelláczióval végeztünk, akkor tehet a képviselő ur indítványt, de most a házszabályokhoz való szólás czimén nem terjeszthet elő ilyen indítványt. (Ellenmondás balfelöl.) A miniszter ur letette ezt az aktát a ház asztalára, de nem kérte ennek kinyomatását. Itt most előbb az interpelláczióval kell végeznünk. Ha az interpelláczióval végeztünk, akkor lehet arról szó, mi történjék a ház asztalára letett irománynyal. Most tehát Nősz Gyula képviselő urat illeti a szó. Nősz Gyula: Igen t. képviselőház! Mielőtt a most elhangzott miniszteri válasz érdemére áttérnék, azon kérdéssel fordulok az igen t. földmivelésügyi miniszter úrhoz: vájjon most elhangzott válaszát véglegesnek kivánja-e tekinteni, vagy pedig csak ideiglenesnek? Ha ezen válaszát csak ideiglenesnek kívánná tekinteni, akkor tekintettel arra, hogy bizonyos jóakaratot helyezett kilátásba Szepes-Béla városával szemben, bár nagyon is erős kifogásom van a t. miniszter ur előadásának több része ellen és még inkább ezen szerződés ellen, a "melyet a miniszter ur felolvasott, vagy egyezség ellen — akárminek nevezzük, hiszen nem ebben van a lényeg — de mondom, tekintettel arra a jóakaratra, a mely a miniszter ur válaszában nyilvánult, hajlandó vagyok azt mint ideiglenes választ igenis tudomásul venni. Ha azonban a t. földmivelésügyi miniszter ur e válaszát végleges válasznak akarná tekinteni)
