Képviselőházi napló, 1901. XXIV. kötet • 1904. április 12–1904. április 25.

Ülésnapok - 1901-414

52 4Í4. országos ülés 190í április lí-én, csütörtökön. kes közegei a lehetőség szerint támogassák. (Zaj a haloldalon.) Gr. Zichy Aladár: Ez nem szükséges, ez törvény! Tallián Béla földmivelésügyi miniszter: Ki­jelenti továbbá a földmivelésügyi miniszter ezen egyezségében azt is, hogy oda fog hatni, misze­rint herczeg Hohenlohét a m. kir. kormány kö­zegei még a magas Tátra északi lejtőjén elte­rülő mintegy 4000 kat. holdat kitevő, a kir. kincstár által megszerezni nem óhajtott terület­nek megszerzésére vonatkozó törekvéseiben nem fogják akadályozni, sőt ebben a tekintetben őt a fennálló törvények határain belül támoga­tandják. Zboray Miklós: Protekczió a berezegnek! Tallián Béla földmivelésügyi miniszter: Utóbbi kijelentést nevezetesen arra értvén, hogy abban az esetben, ha a szóban lévő terület birtokosai, mint Szepes-Béla városa is, ezen birtokát a her­czegnek eladni óhajtja, vagyon-felügyeleti szem­pontból a kormány ez ellen nehézségeket nem fog támasztani. (Zaj balfelöl.) Rakovszky István: Előre lemond! Zboray Miklós: Jó protekeziója lehet annak a berezegnek! Rakovszky István: Középkeresztek esnek ezért az égből! Tallián Béla földmivelésügyi miniszter: Ezek azok a kötelezettségek, a melyeket herczeg Hohen­lohe a földmivelésügyi kormánynyal szemben és a földmivelésügyi kormány a herczeggel szemben magára vállalt. Arra vonatkozólag, hogy a kor­mány ezt a tárgyat miként gondolta a maga részéről végrehajtatni — mindezen kérdésekben az előző kormány intézkedéséről lévén szó — a kormány a felelőséget ép ugy kell, hogy viselje és viseli is, mint az előző kormány tagjai. Bátor vagyok a t. házat felvilágosítani, hogy midőn herczeg Hohenlohenak Szej>esbéla városa szóbanlevő erdőbirtoka megvételére aján­latot tett és a város képviselőtestületének több­sége az ajánlat feletti határozatát előzetes helyszíni szemlétől tette függővé, a belügyminisz­ter úr e határozatot jóváhagyta — daczára annak, hogy ezt a vármegye közigazgatási bizott­sága felebbezés folytán megsemmisítette volt és az ajánlatnak azonnali érdemben való tárgyai­hatóságát mondotta volt ki. Arra nézve tehát, hogy sem a belügyminiszter, sem a földmivelés­ügyi miniszter nem óhajtott bárkinek is előnyt nyújtani ezen kérdés konkrét elbírálásánál, maga ez a tény elég bizonyítékot szolgáltat. Hogy pedig a kincstár herczeg Hohenlohe­val szemben semmiféle lekötelezettséggel nincs, nem volt és nem lesz, erről a t. házat egész nyugodtan biztosithatom; valamint biztosithatom arról is, hogy sem Szepes-Béla várost, sem bár­mely más, ezen vidéken lévő községet vagy tes­tületet arra nézve, hogy valamit eladjon, sem erkölcsileg, sem anyagilag a kormány nem úgy fogja támogatni, hogy e tekintetben erkölcsi kényszer gyakorlásának vádjával lehessen terhelni. Azt azonban nagyon természetesnek fogja találni a t. ház, hogy mindenkinek elhatározási szabad­ságát megkívánjuk óvni. Ezek után az egyezséget, melyei nagy vo­násokban ismertettem, van szerencsém a t. ház asztalára tenni, kérve a t. házat, hogy _ezen válaszomat tudomásul venni méltóztassék. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Rakovszky István: A házszabályokhoz kérek szót. Egy egészen szokatlan dolog történt az imént, hogy egy interpelláczióra adott válasz alkalmából a t. miniszter ur egy irományt a ház asztalára tett le. Maga is bevallotta, hogy azért mondotta el ezen irománynak tartalmát, mert azt hiszi, hogy különben nem tájékoztat­hatja , magát minden egyes képviselő alaposan. Én kérném a t. házat, méltóztassék elha­tározni, hogy ezen okmány kinyomassák és a ház tagjai között szétosztassák, mert tartalma oly felháborító, Magyarország szuverenitására nézve oly megszégyenítő, (Ugy van! bal felöl.) hogy ezt, ugy hiszem, nem hagyhatjuk szó nél­kül, és mindenesetre meg fogjuk kérni a házat, hogy ezen irományt napirendre tűzze ki. Kérem tehát, méltóztassék ezen iromány kinyomatását elhatározni. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: T. ház! A miniszter ur ezt az iro­mányt a ház tájékoztatása czéljából tette le a ház asztalára. Majd ha az interpelláczióval vé­geztünk, akkor tehet a képviselő ur indítványt, de most a házszabályokhoz való szólás czimén nem terjeszthet elő ilyen indítványt. (Ellen­mondás balfelöl.) A miniszter ur letette ezt az aktát a ház asztalára, de nem kérte ennek ki­nyomatását. Itt most előbb az interpelláczióval kell végeznünk. Ha az interpelláczióval végez­tünk, akkor lehet arról szó, mi történjék a ház asztalára letett irománynyal. Most tehát Nősz Gyula képviselő urat illeti a szó. Nősz Gyula: Igen t. képviselőház! Mielőtt a most elhangzott miniszteri válasz érdemére áttérnék, azon kérdéssel fordulok az igen t. földmivelésügyi miniszter úrhoz: vájjon most elhangzott válaszát véglegesnek kivánja-e tekin­teni, vagy pedig csak ideiglenesnek? Ha ezen válaszát csak ideiglenesnek kívánná tekinteni, akkor tekintettel arra, hogy bizonyos jóakaratot helyezett kilátásba Szepes-Béla városával szem­ben, bár nagyon is erős kifogásom van a t. miniszter ur előadásának több része ellen és még inkább ezen szerződés ellen, a "melyet a miniszter ur felolvasott, vagy egyezség ellen — akárminek nevezzük, hiszen nem ebben van a lényeg — de mondom, tekintettel arra a jóakaratra, a mely a miniszter ur válaszában nyilvánult, haj­landó vagyok azt mint ideiglenes választ igenis tudomásul venni. Ha azonban a t. földmivelésügyi miniszter ur e válaszát végleges válasznak akarná tekinteni)

Next

/
Oldalképek
Tartalom