Képviselőházi napló, 1901. XXIV. kötet • 1904. április 12–1904. április 25.

Ülésnapok - 1901-413

34 413. országos ülés 19ukáprilis 13-án, szerdán. kevesebb bor be az országba, mint a mennyi bejött. (Ugy van! jobb/elöl.) Ezt a szemrehányást tehát a kormány egyáltalán nem érdemelte meg. (Ugy van! jobbfelöl.) Igenis a kormány tett egy bizonyos konczessziót az olasz bortermelés érdekeinek, a mennyiben a deczemberben eladott boroknak januárban való behozatalát megengedte. Ennek alapján 57.000 métermázsa bor jött be a közös vámterületre. (Mozgás és derültség balfelöl) Engedelmet kérek, 57,000 métermázsa bor is valami, de hogy ez valami országos csapást képezhessen, hogy ez a magyar bortermelés és a magyar borfogyasztás nagy összegén belül bárminő észrevehető nyomást gyakorolhasson a borértékesitési viszonyokra: ezt bátor vagyok egész tisztelettel tagadásba venni. (Helyes lés jobbfelöl) Egy kissé téved t. képviselőtársam a számokban is, a midőn azt mondja, hogy az olasz borbehozatal 4 — 5 — 6 százezer métermázsa körül mozog, mert tudtommal 600.000 métermázsánál soha sem volt kevesebb a borbehozatal és ezen 600,000 métermáz^ának is körülbelül s

/

4-e az év első báromnegyed részére esett, mert a nagy borbehozatal rendszerint az év első és azután az utolsó hónapjaiban történik, de 20—40—50 ezer métermázsáig terjedő behozatal minden hónapban fordult elő, ugy, hogy még azon 1902. évben is bizonyosan bejött 400—450 ezer métermázsa bor január 1-étől deczember 31-ig. Most az ideiglenes szerződés hatálya alatt ugyanezen időszakban 57.000 métermázsa bor jöhetett be, azt hiszem tehát, hogy itt semmi esetre sem érheti a kormányt azon szemrehányás, hogy ezen kérdés megoldásánál az ország bortermelési érdekeit kellőkép meg nem oltalmazta volna. (Helyeslés jobbfelöl.) Ezeknek megjegyzése után ismételve kérem a t. házat, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. (Elénk helyeslés jobb felöl.) Elnök: Kérdem: tudomásul veszi-e a ház a miniszterelnök urnak Molnár Ákos képviselő ur interpellácziójára adott válaszát, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azon képviselő urakat, a kik a miniszterelnök ur válaszát tudomásul veszik, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház a választ tudomásul veszi. (Helyeslés.) T. ház! Miután elkövetkezett a Hegedüs Lóránt képviselő ur által teendő interpelláczióra megállapított idő, a még hátralevő interpellácziókra adandó válaszok, a mennyiben a t. ház beleegyezik, a holnapi ülés napirendjére volnának tiizendők. (Helyeslés.) A holnapi ülés napirendjére vonatkozólag bátor vagyok javasolni, hogy holnap délelőtt 10 órakor tartassák ülés, és annak napirendjére tűzetnének ki azok a mai napirendre felvett interpellácziókra adandó miniszteri válaszok, a melyek a mai ülésről elmaradtak, ezenfelül a földmivelésügyi miniszter holnap kivan válaszolni Kelemen Béla képviselő urnak a csongrádi munkásviszonyok ügyében hozzá intézett interpellácziójára, még pedig ugy a maga nevében, mint a belügyminiszter ur nevében. Ez volna a napirend egyik tárgya. A másik pedig az, hogy napirendre tűzetnék a vármegyei alkalmazottak illetményeinek szabályozásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. (Helyeslés.) Méltóztatik ebhez hozzájárulni? (Igen!) Ezt tehát határozatképen kimondom és most követzík Hegedüs Lóránt képviselő ur interpellácziója, Hegedüs Lóránt: T. ház! Azokat a kérdéseket, a melyeket a kivándorlási törvény végrehajtása tárgyában kívánok a miniszterelnökbelügyminiszter úrhoz intézni, azt hiszem, felesleges nagyon bőven indokolnom. A hírlapok az utóbbi időben hangos vitát folytatnak egyrészről a kivándorlás kérdése, de nagyobb részben a kivándorlással összefüggő üzemi és üzleti kérdések fölött. Ezek a hírlapi csaták mindenesetre kívánatossá teszik azt, hogy ez a kérdés tisztáztassék, talán a kormány érdekében is, mindenesetre azonban az ország érdekében és legelső sorban maguknak a kivándorlóknak érdekében. Ebből a szempontból három dologra vagyok kíváncsi. Az első magára a kivándorlási törvény végrehajtására vonatkozik; a második az azon hajóstársasággal kötött állítólagos szerződésekre, a melyre a kivándorlók szállítása bizatik, és a harmadik vonatkozik a kivándorlók védelmére és itt a t. ház engedelmét fogom kérni még egy igen fontos, a kivándorlással összefüggő, eddig azonban a házban még sohasem szellőztetett kérdés felvetésére. A mi a kivándorlási törvény végrehajtására vonatkozik, méltóztatnak tudni, hogy az 1903. évi IV. t.-cz. már 1903. márczius 15-én szentesittetett, mindeddig azonban az erre vonatkozó végrehajtási utasítás meg nem jelent. Elismerem, hogy igen nehéz az ilyen törvényt végrehajtani, mert mint már egy izben voltam bátor a t. házat figyelmeztetni, e törvényben foglalt intézkedések legnagyobb része idegen törvényekből van átvéve és nehéz azokat a mi viszonyainkra alkalmazni. Azonban felette sürgősnek tartom e törvénynek végrehajtását, mert a régi és uj állapot egymás mellett való létezése jogtorlódást von maga után, A régi állapot még nem szűnt meg, az uj rendezés csak részben készült el s igy a szegény kivándorlók kárára bizonyos jogi komplikáczió állt elő, melynek véget kell vetni. Én csak arra kérem a t. miniszterelnök urat, hogy két dolgot ne méltóztassék tenni. Először sok uj állást lehetőleg ne állítson fel; mert meg vagyok róla győződve, hogy minden ilyen uj állás egyúttal a kivándorlók adójának nagyobb emelkedését vonja maga után. A másik pedig: ne léptessen életbe olyan rendelkezéseket, melyek nem alkalmazkodnának az amerikai bevándorlási törvényhez. Amerikában ugyanis — mint a Newyork Herald mai számából látom — megijedtek a magyar-