Képviselőházi napló, 1901. XXIV. kötet • 1904. április 12–1904. április 25.

Ülésnapok - 1901-413

kiü. országos ülés 1904 országi kivándorlási törvény következményeitől. Mindenesetre szükséges az, hogy a rendelkezések oly elaszticzitással bírjanak, hogy bármennyire változtassák az Egyesült - Államok törvényeit, a mi törvényünk azokhoz mindig hozzásimulhasson. Az a hírlapi riadó, a melyet a »Newyork Herald« a magyarországi kivándorlási törvény okából támasztott, azt kürtölte, hogy az uj kivándorlási törvény életbelépése esetén a Magyarországból kivándorlók száma nagyon hamar felrúg 30,000-re, holott eddig csak 17.000-re rúgott. Pedig mindnyájan tudjuk, hogy, sajnos, nem 17,000, hanem 100.000-nél is nagyobbra rúgott a kivándorlók száma Magyarországon; igy tehát a »Newyork Herald«-nak ettől az emelkedéstől — sajnos — már nem kell félnie s igy ez a kirohanása egészen alaptalan. Ezzel a kérdéssel kapcsolatos az a kérdésem, hogy ha valamelyik hajóstársasággal szerződés köttetett, minők ezen szerződésnek feltételei ? Mert az, hogy melyik hajózási társasággal köttetik a szerződés, engem nem érdekel; csak a kivándorlók sorsa érdekel, Kérdésem tehát az: hogy milyen szerződések köttettettek, és mik ezen szerződésnek fontos pontozatai ? Én helyeslem a törvénynek azon világos iutenczióját, hogy egyrészt lehetőleg magyar kikötőkbe tereitessék a kivándorlók szállítása, másrészről, hogy a magyar kormány mindig ott fentarthassa védő kezét a kivándorlók felett. De az igazat megvallva, t, ház, soha magyar lapokban a kivándorlásra csábító annyi hirdetést nem olvastam, mint az utolsó betekben. (Igaz! Ugy van!) És minthogy méltóztatik tudni, hogy szabad időmet a kivándorló fészkek meglátogatásával töltöm, a múlt héten, sajnos, láttam, hogy a községekbe mindenféle módon elmennek oly hirdetések, a melyek a legcsábítóbb módon felényire leszállított áru jegyeket ígérnek a kivándorlóknak, sőt kivándorlási gyűjteményem számára nem most, de sikerült megszereznem egy levelet, a mely miatt az ily társulattal szemben, a mely igy jár el a hirdetőkkel szemben, valamint az illető hírlapokkal szemben is a kivándorlási törvény 48. § ának teljes szigorát alkalmaznám, mondom, sikerült megszereznem egy levelet, a melyben a falusi bírónak öt forintot Ígérnek minden emberért, a kit ő Magyarországból útnak indit. Ez vonatkozik, t. ház, a kivándorlási hajózási társulatokra. A mint azonban már előre kértem a t. ház engedelmét, a kivándorlók védelmében egy harmadik kérdést is leszek bátor a miniszterelnök - belügyminiszter úrhoz intézni. Ez ismét oly dologra vonatkozik, a melyet ebben a házban már sokszor akartam felhozni, a melyre nézve azonban a kellő formát nem találtam meg, mert közös-ügyféle is. Nehéz megtalálni ennek formáját, de előbb-utóbb mégis csak tisztázni kell. Vonatkozik pedig ez a dolog az u. n. közös, vagyis konzuli iskolákra. Minden állam tesz valamit arra nézve, hogy külföldön április í3-án, szerdán. 35 levő saját állampolgárai számára — nem elszakadt nemzetiségei, de saját állampolgárai számára — mig ezen kötelékben megtartatnak, a külföldön iskolákat, templomokat és kórházakat tart fenn. Az angol törvényben is van erre nézve intézkedés, mely azt mondja, hogy mindenütt, a hol ő brit Felségének alattvalói bizonyos összeget adnak iskolákra, templomra és kórházra, ugyanannyit kell a kormánynak is adnia. Hogy állunk mi e tekintetben ? Bizonyos tétovázást, látunk, mint hogyha itt bizonyos nemzetközi jogba ütköző dologról volna szó. Pedig hogy nincs, és hogy mily nagy dolgot lehet e téren csinálni, arra nézve, ha nem untatom a t, házai, bemutatom, hogy mit kísérel meg Németország ezen a téren. A német kormány fölvett először a budgetjében külföldi német iskolák támogatására 150.000 márkát. Ezt azután felemelték 300.000 márkára, és az 1902 márczius 10-iki ülésben a kormány Ígéretet tett, hogy még bővebben fog foglalkozni ezzel az ügygyei. Maga Büiow kanczellár külön levelet intézett a Verband deutscher Schulen in Rumänienbez — mert ilyen is van — és a német iskolák kiépítésére biztatta őket. És végül egész irodalom támadt arra nézve, hogy most egy Centralstellet csináljanak az összes német iskolák számára. Ez annyira ment, hogy sikerült összegyűjteni az összes német iskolák és templomok lajstromát. A múlt hetekben megjelent egy könyv: Handbuch des Deutschtums im Ausland. Ez a könyv 260 oldalra terjed és csupán az iskolák ismertetését és a telepek felsorolását foglalja magában. Megjegyzem, hogy Magyarországra nézve néhány bolondos hírlapi közlemény reprodukezióján kivül nincs benne semmi egyéb. De hogy mily buzgósággal űzik társadalmilag is ezt a dolgot, látszik abból, hogy a romániai német iskolákban a magyar elemet is szeretnék kiképeztetni; és jellemző, hogy a mikor a könyvet megrendeltem, egyúttal elküldték nekem a német Schulvereinba való belépési nyilatkozatot is. Ezzel is csinálnak propagandát. Igy tesznek a többi külföldi államok is. Hozzátehetem, hogy Olaszország is egy millió lirát ad 250 külföldi olasz iskola támogatására, és Francziaország hasonlókép cselekszik. Most hogy állunk mi? Nekünk vannak u. n. konzuli iskoláink. A közös költségvetés t. i., az 1903-iki, ebben a tekintetben a következő, bocsássák meg, de a budgetjog szempontjából kissé vegyes tételt tartalmaz : Épületek tatarozása, uj lobogók és árboczfák beszerzése, iskolák és kórházak segélyezése, tiszteletbeli hivatalok költségei, úgymint: postai küldemények, pecsétek, lobogók stb. 221.155 K. Mennyi jut ebből pecsétekre és mennyi közös iskolákra, azt megállapítani nem lehet. Ezenkívül azonban fel van még véve — és erre külön is felhívom a miniszterelnök ur figyelmét —