Képviselőházi napló, 1901. XXIV. kötet • 1904. április 12–1904. április 25.

Ülésnapok - 1901-413

íl3. országos ülés 190b folytatott tárgyalásaiból azt látom, hogy ennek az 1899: XXX. törvényczikknek féltékenyen való megőrzésére már most sem érzi magát kötelezve, hanem, ugy látszik, már eddig is túltette magát ezen és tűi akarja magát tenni ezen a jövőben is, a nélkül, bogy a kérdés bővebb fejtegetésébe most belemennék — mert erre alkalmam lesz a törvényjavaslat tárgyalásakor — most csak azt jelentem ki, hogy a miniszterelnök ur válaszát tudomásul nem veszem. (Helyeslés balfelöl.) Gr. Tisza István miniszterelnök : Azzal kezdem, a mivel t. képviselőtársam végezte, hogy azt a kérdést, hogy az 1899: XXX. törvényczikk tartalmát, politikai és közgazdasági jelentőségét és hasznát, illetőleg hogy azt a nagyon helyes politikai gondolatot, a mely azt létrehozta, a mai változott viszonyok közt hogyan szolgáljuk helyesebben és ezélszerübben tovább, meg fogjuk alaposan vitathatni az illető törvényjavaslat tárgyalása alkalmával. (Helyeslés jobbfelöl.) Ennek folytán én sem megyek bele most ezen kérdés vitatásába, hanem csak két dolgot jegyzek meg. (Halljuk.

1 Halljuk!) Az egyik az, hogy a kormányt egyenesen az az intenczió vezeti, hogy az országnak szabadkeze, az országnak akczióképessége minden irányban megóvassék és sub titulo »garancziatörvények« saját kezeinket ne kössük meg abban a tekintetben, hogy saját érdekeinket megóvjuk. (Nem áll! a szélsőbaloldalion. Halljuk! Halljuk! jobbfelül.) Kérem, ezt majd megvitathatjuk és e tekintetben kicserélhetjük az argumentumokat. A másik az, hogy egy alapos tévedéssel találkozunk ismét és ismét, a melyet, úgy látszik, az illető bizottságban tett kormánynyilatkozatok sem voltak képesek teljesen eloszlatni. (Halljuk! Halljuk!) A benyújtott törvényjavaslatok nem a szerződés megkötésére, hanem a tárgyalás felvételére és folytatására adnak felhatalmazást. Természetes dolog, hogy szerződés nem jöhet létre és nem léphet hatályba mindaddig, a mig a kiegyezés kérdése jobbra vagy balra el nem dől. (Ügy van! jobb felöl) Ha elfogadtatik a kiegyezés, akkor köthetünk szerződést az 1899: XXX. törvényczikk szövegének is megfelelőleg. Ha dugába dől a kiegyezés, akkor idegen államokkal szemben való érdekeinket meg kell védenünk azon az alapon, a melyet a kiegyezésre vonatkozólag itt beállott helyzet szükségessé tesz. A mai pillanatban azonban, hacsak bűnös könnyelműséggel nem akarjuk az országnak vitális közgazdasági érdekeit elhanyagolni; a mai pillanatban, a midőn már minden nagy kereskedelmi terület tárgyal egymással ezekben a kérdésekben, mi félre nem állhatunk, mi nem nézhetjük tétlenül azt, hogy mások hogyan elégítik ki érdekeiket a mi rovásunkra. (Ugy van! jobbfelöl.) Nekünk is részt kell vennünk ezekben a tárgyalásokban, (Ugy van! jobbfelöl.) hogy ne csak azután, a midőn a kiKÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XXIV. KÖTET, április 13-án, szerdán. 33 egyezés kérdése idebenn eldőlt, kelljen az alfánál elkezdeni a dolog elkészítését, hanem akkor meg legyen érlelve a kereskedelmi szerződések ügye. (Ügy van! helyeslés jobbfelöl.) Ez valódi tartalma a benyújtott törvényjavaslatnak, ez alapgondolata annak az akcziónak, a melyet a kormány kifejteni készül, hogy az ország gazdasági és kereskedelmi érdekeit megóvja a külfölddel szemben. És még csak egyet kívánok hozzátenni. (Halljuk! Halljuk!) Nem tudom, honnan vette t. képviselőtársam, de a kormány kebelében ugyan soha senkinek eszébe nem jutott eltérni az 1899 : XXX. törvényczikk azon egészséges és helyes gondolatától, hogy a kereskedelmi szerződések és a remélhetőleg megkötendő kiegyezés lejárata ugyanazon időre essék. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Ezek után bátor vagyok áttérni azon, inkább a dolog gazdasági oldalára vonatkozó megjegyzésekre és fejtegetésekre, a melyeket Molnár Ákos t. képviselőtársamtól hallottunk. (Halljuk! Halljuk!) At. képviselő ur mindenekelőtt kifogásolja azt, hogy most, a midőn ezen fontos kérdés iránt olyan nagy érdeklődés nyilvánul, én az ő interpellácziójára ilyen szűkszavú választ adtam, fiát bocsásson meg nekem a t. képviselő ur, de az ő interpellácziója a múlt év őszén folyt tárgyalásokra vonatkozik. Ezen tárgyalások szempontjából ma már többet és egyebet válaszolni csakugyan nem lehetett és nem is lehet, mint a mit válaszoltam. (Ugy van! jobbfelöl.) Azon kérdések, a melyek a közvéleményt most oly nagy mértékben foglalkoztatják, az Olaszországgal megkötendő végleges szerződéssel függnek össze, a melyre az ő interpellácziója akkor természetesen nem terjedhetett ki, a melynek tárgyalására más alkalmat kell keresni, de a melynek tárgyalására nézve én már most megjegyezhetem — és azt hiszem, hogy soha egy kormány, a mely ismeri kötelességét, nem fog ily viszonyok között más álláspontra helyezkedni, — hogy én a dolog részleteibe akkor, a midőn küszöbön áll a tárgyalások felvétele Olaszországgal, természetszerűleg nem mehetnék bele. (Helyeslés jobbfelöl.) Különben kifogásolja a t. képviselő ur magának az ideiglenes rendezésnek mikéntjét és tartalmát is. Itt azonban bocsásson meg nekem, de egy igen vastag tévedésbe esik, mert azt mondja, hogy a kormánynak ezen téves eljárása volt oka annak, hogy a múlt évben 1,400,000 hektolitert vagy métermázsát meghaladó bormennyiség jött be Olaszországból és hogy ez itt — a miben igazat adok neki — valószínűleg huzamosabb időn keresztül fog nyomást gyakorolni a borárakra. Ez az 1 millió 400 és egynehány ezer métermázsa bor a múlt évben, az 1903. deczember 31-dikére felmondott szerződés hatálya alatt jött be. E szerint bármit tett volna is a kormány (Ugy van! jobbfelöl.), ha vámháboruba bocsátkozott volna is Olaszországgal: egyetlenegy métermázsával sem jött volna 5