Képviselőházi napló, 1901. XXIV. kötet • 1904. április 12–1904. április 25.
Ülésnapok - 1901-413
30 413. országos ülés 1904 április 13-án, szerdán. A konzul — nagyon helyesen — ez engedélynek kieszközlésére nem vállalkozott, mert egy ilyen, rendes keresettel nem biró és — a mint már volt szerencsém mondani — hamis bemondást teljesített egyént az akkori zavaros viszonyok között Boszniába beeresztem tanácsosnak nem tartotta. Ennek folytán, és miután az illető kéregetéseit és szélhámosságait tovább folytatta Üszkübben, az illető útlevelét a konzul a belügyminisztériumnak küldötte be és egyúttal kézbesített^ neki egy a hazautazásra szóló útlevelet. Én azt hiszem, t. képviselőház, hogy az üszkübi konzulnak ez az eljárása tökéletesen helyes volt, (Ugy van! a jobboldalon.) mert csakugyan ilyen individuumoknak külföldön való bizonytalan tartózkodását és mozgolódását az állam a maga jól felfogott érdekében támogatásban nem részesítheti, ellenkezőleg, azoknak hazautazásáról kell hogy gondoskodjék. A mi az interpelláczióban felemiitett azon másik tényt illeti, hogy a konzul német nyelvű útlevelet állított ki, erre nézve bátor vagyok megjegyezni, hogy a közös konzuli hivataloknál mindazok az útlevelek, melyek a magyar kormány megbízásából állíttatnak ki, melyek normális útlevelek, a hol a diplomácziai képviselet a magyar kormány nevében és hatáskörében jár el, magyar czimeres blankettákon, magyar nyelven állíttatnak ki; de a szóban lévő esetben már a konzulátusnak mint olyannak hivatalos funkcziójáról lévén szó, olyan kényszerutlevél állíttatott ki, a mely az eddigi szokás szerint a konzulátusoknak hivatalos nyelvén szokott kiállíttatni. (Zaj a szélsöbaloldalon.) Rátkay László : Milyen nyelven ? Gr. Tisza István miniszterelnök: A konzulátusoknak hivatalos -nyelvét épen olyan jól méltóztatik ismerni t. képviselőtársam, mint én. Rátkay Lászlő: Olyan virágnyelven mondja a miniszterelnök ur, azért kérdem. Gr. Tisza István miniszterelnök: És mindaddig, a míg ebben a tekintetben az 1867. évi XII. t.-cz. által létrehozott állapotok meg nem változtatnak, ebben a tekintetben kifogást semmi irányban nem emelhetünk. Madarász József: Csak jól kell értelmezni azt a 67-es törvényt!* Gr. Tisza István miniszterelnök: Az igenis nagyon fontos érdeke és nagyon jogos kívánalma Magyarországnak, hogy a konzulátusoknál lehetőleg mindenütt legyenek magyar vagy legalább is magyarul tudó tisztviselők, a kik a közönséggel magyarul érintkezhessenek. (Helyeslés a jobboldalon.) Ebben a tekintetben a közös külügyi kormányzat épen a legutóbbi időkben is mindent megtesz, a mit tehet, egyfelől hogy magyarok számosabban lépjenek a konzuli pályára, másfelől hogy a konzuli akadémián a magyar nyelv intenzivebben taníttassák. De ezeknek a közös hivataloknak hivatalos és szolgálati nyelve a mai törvényes állapot szerint a német. Ennek folytán, minthogy az illető konzulátusi tisztviselőnek az eljárása teljesen korrekt volt, a kormány, sem hivatalheli elődeink, sem pedig én, semmi okot további lépések megtételére nem látott, hanem a konzulátusnak ezen felvilágosító jelentését megnyugvással vette tudomásul. (Helyeslés a jobboldalon.) Kérem a t. házat, hogy válaszomat tudomásul venni szíveskedjék. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök: Felteszem a kérdést: Tudomásul veszi-e a ház a miniszterelnök urnak válaszát: igen, vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azon képviselő urakat, a kik azt tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) A ház többsége a választ tudomásul vette. Következik a miniszterelnök ur válasza Molnár Ákos képviselőnek interpellácziójára az olasz borváinszerződés mibenállásáról. (Halljuk! Halljuk !) Gr. Tisza István miniszterelnök: T. képviselőház ! Itt ismét a ház engedélyét kérem arra, hogy egyszerre válaszolhassak Molnár Ákos és Okolicsányi László képviselő uraknak interpelláczióira, (írom. 230, 240) miután mindkét interpelláczió ugyanarra a tárgyra, t. i. a múlt év végén Olaszországgal lejárt kereskedelmi szerződés ideiglenes fentartása tekintetében folytatott tárgyalásokra vonatkozik. (Halljuk! Halljuk!) Ugy gondolom, hogy ma már az események megadták a választ ezen interpellácziókra, a mennyiben ugy, a hogy azt annak idején a képviselőházban is volt szerencsém bejelenteni, a kormány egyfelől törvényjavaslatot nyújtott be a képviselőházhoz, a melyben engedélyt kért az Olaszországgal való kereskedelmi viszonyok további ideiglenes fentartására vonatkozó tárgyalások megindítására, másfelől, miután ezen törvényjavaslat az akkori parlamenti helyzet folytán letárgyalható nem volt, saját felelőségére intézkedett, hogy ezeken a tárgyalásokon a magyar kormány részt vehessen. Magának a tárgyalásoknak meritumára nézve az eredmény szintén ismeretes a t. ház előtt, a mennyiben sikerült az olasz kormánynyal oly jegyzőkönyvi megállapodást létesíteni, mely kilencz hónap tartamára fentartotta az eddigi kereskedelmi szerződést és annak csatolmányait, azonban a borvámra vonatkozó klauzula hatályának eltörlése mellett. Ugy gondolom, hogy az akkor függőben lévő kérdésnek ez a megoldása, talán mondhatnám, a t. ház és a magyar közvélemény pártkülönbség nélkül való helyeslésével találkozott. Ez a körülmény felmenti a kormányt vagy engem az alól, hogy e dologra nézve részletesebb fejtegetésekbe bocsátkozzam. Ezért egyszerűen kérem a t. házat, hogy ezen válaszomat is tudomásul venni méltóztassék. (Helyeslés a jobboldalon.)
