Képviselőházi napló, 1901. XXIV. kötet • 1904. április 12–1904. április 25.

Ülésnapok - 1901-413

klS. országos ülés WOb Molnár Ákos: T. képviselőház! Igazán meglep engem, hogy a miniszterelnök ur egy ilyen nagyon fontos kérdésben, a mely mo^it az egész ország közvéleményét izgatja, ilyen lapidáris rövidséggel egyszerűen napirendre tér, úgyszólván, e felett a, kérdés fölött. (Helyeslés a szé'söhaloldalon.) Én tehát nem fogadhatom el, illetőleg nem vehetem tudomásul a miniszterelnök ur válaszát. De nem vehetem azt tudomásul kétszeres okokból: a múltban történtekért, a melyek előre vetik árnyékukat és a jövőre való reménytelenség okából. Azt mondja a t. miniszterelnök ur, hogy az események megadták a választ. Mik azok az események t. ház? Azok az események azok, hogy először is a kormány minden felhatalmazás nélkül, tehát csak a saját szakállára, megkötött egy ideiglenes szerződéit, mert ez is egy szerződés, a szerződésnek ideiglenes meghosszabbítása volt, a klauzula kihagyásával. De mi, a kik mindezt értjük és tudjuk, láttuk, hogy január 20-ig, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Harminczegyedikéíg!) pláne január 31-ig módot és. alkalmat adott a kormány azoknak az olasz boroknak, szinte betessékelte azokat és felhívta quasi az összes olasz borkereskedőket, hegy ez alatt az idő alatt igyekezzetek minden olasz bort elhelyezni Magyarországon, mert különben szeptember 30-ig nem szállíthattok. Mindnyájan tudjuk, hogy ez a terminus összeesik a szürettel. Szüretkor és szüret után indul meg a borkereskedelem, mert csak akkor képes túladni a termelő borán. A miniszter ur tehát nem valami nagy büszkeséggel hivatkozhatik arra, a mi történt, mert az a mi tehetetlenségünknek, élhetetlenségünknek egyik bizonyítékát képezi és azt én a kormánynak határozottan bűnül rovom fel, hogy akkor, mikor kezében volt a hatalom, mikor a Széli-kormány a szerződést felmondotta, egy hónapi respiriumot adott az olasz bornak és megengedte, hogy beözönöljék ide és nemcsak a múltban, november havi interpelláczióm óta eltelt időben, hanem, miután a borkereskedők pinczéje meg van rakva olasz borral, három esztendőre is lenyomja a magyar bor értékét. Hogy ezen számitásom reális, a statisztikára hivatkozom. Ennek adatai szerint Magyarországon az előző években 4—6 százezer hektoliter olasz bor jött be évenkint; azonban az 1903-ik évben, épen a kormány ezen cselekménye folytán, 1,400.000 hektoliter bort hoztak be. Tatlián Béla föidmivelésügyi miniszter: Nem áll! Molnár Ákos: Nagyon kevés lehet az a különbség, a melyre a föidmivelésügyi miniszter ur az én megczáfolásomra hivatkozhatik, mert itt tiz-huszezer hektoliter különbség nem számit, hanem az a fő, hogy tényleg három, évi szükségletet helyeztek el itt Olaszországból és hogy ezt a kormány tette lehetővé. Ezért én a korúprilis 13-án, szerdán. 31 mánynak a múltban tett intézkedését nem vehetem tudomásul. A tények beszélnek, az igaz. De fel kell, hogy emeljem szavamat az ország szine előtt, mert mi vagyunk hivatva ellenőrizni a kormány minden működését és biztosithatom a kormányt, hogy ebben a tekintetben meg is fogjuk tenni kötelességünket. Miután pedig azt látom, hogy a múltban így járt el a kormány és magyar borgazdaságunknak csak ártalmára kötött szerződést Olaszországgal, a jövő szempontjából sem bizhatom a kormány szándékában. Hiszen nem volt még gazdasági kérdés Magyarországon, a mely annyira lekötötte volna a magyar közfigyelmet és a mely annyira, úgyszólván kenyérkérdésévé vált volna a magyar politikának, mint, ez, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) És épen ebben a legvitálisabb kérdésünkben állunk tanácstalanul; épen ebben állunk szemben óriási sajtóhiresztelésekkel és az olasz kormánynyal, a melynek háta mögött a nagy, felfegyveryett olasz közvélemény áll; épen ebben állunk szemben az olasz kormány kitűnő szakerőivel és épen ebben látjuk azt, hogy Bécsben közös vámkonferencziák tartatnak olasz kiküldöttekkel, a kik egymásután jönnek Budapestre és Bécsbe. Ezek mindegyike véletlenül udvarias kötelességet teljesít, a mikor hol a miniszterelnök urnái, hol a föidmivelésügyi, hol a kereskedelemügyi miniszter urnái látogatásokat tesz. Ezzel szemben mi Magyarországon nagyon szegényen nézünk ki. Nekünk két miniszteri tanácsosunk van, a kik szakszerűen ismerik ugyan a kérdést, de azért mi még megközelítőleg sem dolgozunk azzal az apparátussal, a mely szükséges lenne arra, hogy a kormányt abba a helyzetbe hozzuk, hogy könnyebben mozoghasson a magyar érdekek megvédésére. Ebben a tekintetben sem látom én, hogy a kormány valamit kezdeményezett volna, mert mindig csak azzal áll elő a t. miniszterelnök ur és igy tett elődje is, hogy a magyar kormány meg fogja védeni a magyar bortermelés érdekeit. Ez azonban nagyon relatív dolog. Lehet, hogy a kormány ugy gondolja, hogy a nagy általános politikai helyzetre és egyéb gazdasági ágazatokra való tekintettel védi meg a bortermelés érdekeit. De nem tett még a kormány egy olyan lépést sem, a melyet szerettem volna már látni ilyen komoly gazdasági kérdésnél és a melyet az olaszok már rég megtettek, hogy ankétet hivott volna össze, mert az ilyen kérdést nem a bureauban kell elintézni. Hivta volna meg Magyarország bortermelőit és borkereskedőit, a kik ezt a kérdést alaposan ismerik. De ezt sem tette és igy még ez irányban sem vagyunk felfegyverkezve. Én azt látom mindezekből, hogy a nyájas kék olasz ég felől nagyon sötét fellegek tornyosulnak felettünk és hogy azokban osztrák kétfejű sasok röpködnek. Innen hívom tehát fel t. képviselőtársaimat, még a túloldalon ülőket is,