Képviselőházi napló, 1901. XXIV. kötet • 1904. április 12–1904. április 25.

Ülésnapok - 1901-413

Í13. országos ülés 190b április 13-án, szerdán. 29 Ma már túlhaladott állásponttal állunk szemben, a mi azon eseményeket illeti, a melyek akkor az interpelláczió megtételére indokul szolgáltak, Én a magam részéről csakis arra szoritkozhatom, hogy a feltett kérdésekre válaszul azt jelentsem ki, hogy általában a magyar közügyek menetét illetőleg az egész vonalon igenis abban a meggyőződésben vagyok, hogy először is — a mint hogy abban intézkedésekre szükség nincsen, ha pedig szükséges volna, megtétetnének az intézkedések, hogy illetéktelen befolyások a magyar közügyekre semmi irányban ne gyakoroltassanak, (Helyeslés jobbfelöl.) a korona pedig minden tekintetben hűen és megbizhatóan informáltassék, — a magam részéről is azt tartom, hogy rendkívüli helyzetek vagy válságok beálltakor a korona megkövetelheti a maga felelős tanácsosaitól azt, hogy alkalmat nyújtsanak arra, hogy a korona más magyar illetékes férfiak véleményét is meghallgathassa. Kérem, méltóztassék ezen válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés a jobboldalon.) Ugron Gábor: T. ház! Természetes, hogy a kérdésnek irányzata és czélja ma már nem áll fenn, csak annyi áll meg belőle, a mit a t. miniszterelnök ur is hangoztatott, hogy a magyar ügyekben magyar tanácsosok hallgattassanak meg; másfelől kétségtelenül áll az, hogyha idegen tanácsosok hozzáférhetnek a király füléhez és hogyha tanácsot adhatnak, a mely tanács következtében a király cselekszik, vagy intézkedik, még ha ezen cselekedet és intézkedés Magyarország törvényeivel megegyezik is, ha nincs tanácsos, hogy ezért vállalja a felelőséget, ez az alkotmányosságnak nem felel meg. Mennyivel inkább nem felel meg a királynak oly intézkedése és cselekedete, a mely a magyar alkotmányosságba ütközik, a melyet ismeretlen tanácsosok indítványára tett. Ilyen indítvány alapján kellett hogy keletkezzék a chlopyi hadiparancs. A mig e hadiparancs szerzője ő Felsége környezetéből eltávolitva nincs, addig a veszedelem mindig fennáll, hogy ugyanezen befolyások, ugyanezen eszközök, ugyanezen cselszövések igénybevételével 0 Felségét ugyanazon útra térithetik, a mely úttól az ország és trón szerencséjére kellő időben visszafordult és újból az alkotmányos kormányzás elvéhez tért vissza. Elnök: Kérdem a t. házat: méltóztatik-e a miniszterelnök urnak Ugron Gábor és Holló Lajos képviselő urak interpelláczióira adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem ? (Igen!) A ház a választ tudomásul vette. Következik a miniszterelnök ur válasza Endrey Gyula képviselő ur interpellácziójára. Gr. Tisza István miniszterelnök: T. képviselőház ! Endrey Gyula t. képviselő ur a képviselőház múlt évi május hó 29-én tartott ülésében interpellácziót intézett akkori hivatalbeli elődömhöz az üszkiibi konzul eljárására vonatkozólag (írom. 186). Az interpelláczió tartalma a következő: »Az üszkübi cs. és kir. osztrák-magyar konzul folyó év április 9-én Pavlovi cs György temesmegyei varjasi illetőségű hazánkfiától, midőn nála útlevelével jelentkezett, a m. kir. belügyminisztérium által Európa egész területére kiállított útlevelét minden ok nélkül elvette s őt egy kétfejű sasos, német nyelvit »Passkarte« czimü kényszerútlevéllel hazautazásra szorította. Ezen tényállás alapján azt kérdezi a képviselő úr: 1. Miféle jogon vehette el az üszkübi cs. és királyi osztrák-magyar konzul egy magyar honpolgártól a magyar királyi kormány által kiállított külföldi útlevelét ? 2. Miféle jogon kötelezhette azt személyes szabadsága sérelmével a hazautazásra? 3. Szándékozik-e a t. miniszterelnök ur a külügyek intézésére törvénynyel biztosított befolyásánál fogva sürgősen intézkedni, hogy a nevezett hazánkfián ejtett sérelem megtoroltassék és megfelelő kártérítésben részesittessék? 4. Szándékozik-e intézkedni, hogy jövőben a külügyi képviselet külföldön elhelyezett közegei a magyar királyi kormány által kiállított útleveleket s a magyar honpolgárok személyes szabadságát tiszteletben tartsák? 5. Végül szándékozik-e sürgősen intézkedni, hogy külföldi képviseletünk közegei: a követségek és konzulátusok a hozzájuk forduló magyar honpolgárokkal magyar nyelven érintkezzenek és a részükre kiállított mindennemű irataikat a diplomácziai nyelv mellett egyedül magyarul állítsák ki?« Ezen interpelláczióra válaszul legyen szabad röviden ismertetnem az előfordult esetet, ugy a hogy az a megejtett hivatalos eljárás alapján az ügyiratokból kiderült. Egy Pavlovics György nevű magyar állampolgár 1902. októberben megjelent az üszkübi konzul előtt és magát előbb konzuli akadémiai növendéknek, majd törvényszéki gyakornoknak mondotta, utóbb, mikor a konzul előtt gyanúsnak tűnt fel a dolog és felhívta, hogy okmányaival jogvégzettségét igazolja, telekkönyvi alkalmazottnak mondta magát. Tulajdonképeni czélja azonban az volt, hogy a konzultól jjénzbeli támogatást kérjen. Megvizsgáltatván iratai, semmi egyéb igazolvány nem volt nála, mint egy honvédigazolvány és a bukaresti cs. és kir. konzulátus által hazautazásra kiadott utazási igazolvány. A konzul, miután látta, hogy az illető hamisul mondja be a maga kvalifikáczióját és foglalkozását, jegyzőkönyvet vett fel, honvédigazolványát elvette és a tényállással együtt Temes vármegye alispánjának küldötte meg. Kevés vártatva rá jelentkezett az illető az üszkübi konzulátus előtt egy szabályszerű útlevéllel, a melyet időközben Magyarországról szerzett meg és ezen útlevéllel Mitroviczán keresztül Boszniába kívánt menni. A török rendőrség azonban nem engedte át a határon és útlevelét bevonva, azt a konzulnak küldte el, azzal a felhívással, hogy eszközölje ki a Boszniába való belépésre az engedélyt az ő részére.