Képviselőházi napló, 1901. XXIV. kötet • 1904. április 12–1904. április 25.

Ülésnapok - 1901-413

'ii3. országos ülés l90'i április i3-án szerdán. 21 tani, majd szemben fogjuk ott egymást találni és remélem, hogy szemben találják magukat pártkülönbség nélkül mindazokkal, a kik e tekintetben igy gondolkoznak és nem fog sikerülni akkor sem a legcsekélyebb homályt vetni ebből az ügyből kifolyólag a magyar parlament tisztességére. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Mozgás a szélsobalóldalon.) Különben ismételve kérem, méltóztassék most megnyugodni abban, hogy ezen kérdés végleges elintézésére nézve is igyekezni fogok közelebb javaslatot tenni. (Helyeslés a jobboldalon.) Olay Lajos: T. ház! Félreértett szavaim helyreigazítása czimén kérek szót! Az igen t. miniszterelnök ur egészen más térre vitte át a kérdést, mint a melyről itt szó van. Hiszen én sem akarok és senki sem akar itt határozott véleményt nyilvánítani az ügy érdemében, de azt kérdem, hogy a jogos gyanú nem áll-e fenn mindaddig, mig ezen ügy nem tisztázódik? Erre az igen t. miniszterelnök ur nem felelt; nem felelhet, mert igenis már maga az a tény, hogy most gróf Khuen-Héderváry volt miniszterelnök ur újból miniszterré lett, erkölcsileg kötelezi a kormányt, (Ugy van! a szélsobalóldalon.) hogy hasson oda, hogy ez a vád, akár igaz, akár nem igaz, tisztázást nyerjen, és pedig azonnal, mert a magyar parlament méltósága és az ország érdeke megkívánja, hogy magyar miniszteri székben ilyen gyanú és vád alatt senki se ülhessen. (Mozgás a szélsobalóldalon. Felkiáltások jobb felöl: Nincs gyanú!) Bocsánatot kérek, a t, miniszterelnök ur részéről szerintem már az is nagyon elhibázott dolog, — a legenyhébben akarom kifejezni magamat — hogy olyan egyént, a kivel szemben ez a vád még tisztázva nem lett, ő Felségének a kormány tagjává való kinevezésre ajánlani bátorkodott. (Ugy van! a szélsobalóldalon.) Ezt részemről egy politikailag nem eléggé hibáztatható helytelenségnek kell deklarálnom. Ha igazán óhajtja a t. miniszterelnök ur, hogy ezen vád és gyanú tisztáztassék, akkor kötelessége gondoskodni a módokról is, vagyis ezt az ügyet mentül előbb le kell tárgyaltatnia. Ezt kívántam megjegyezni. (Helyeslés a szélsobalóldalon.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Arra nézve biztosithatom a képviselő urat, hogy a felelőséget azért, hogy a jelenlegi ő Felsége személye körüli miniszter urnak kinevezését ő Felsége előtt javaslatba hoztam, teljesen nyugodt lélekkel vállalom. (Elénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon. Mozgás és zaj a szélsobalóldalon. Halljuk! jobhfelöl.) Ha bárkinek, a ki őt nem ismerte, a legkisebb kételye lehetett is valaha, hogy az ő személyével összefüggésben áll egy piszkos dolog — nekem sohasem volt kételyem, mert ismerem — de ha bárkinek lett volna is, ezen vizsgálatnak egész lefolyása ezt a vádat eklatánsul megczáfolta. (Ugy van! jobhfelöl.) E tekintetben tehát semmi további intézkedésnek szüksége nincs; de igenis az szükséges, hogy forma szerint elintézzük a kérdést és el is fogjuk intézni. (Helyeslés jobhfelöl.) Elnök: Madarász József képviselő ur kivan szólani. Madarász József: T. ház! Minden eddigi febzólalás megegyezik abban, hogy e tárgyban a háznak mindenesetre fel kell világosittatnia és abban határoznia is kell. Megegyeznek a vélemények abban is, hogy ha volna is gyanú, azt is a leghelyesebb mentül előbbi tárgyalás és határozathozatal által bevégezni. Azért tehát én arra kérem a kormányt, arra kérem a házat, hogy — itt vagyunk most — méltóztassék a kormányelnök ur egy bizonyos napot jelölni, a melyen — természetesen nem hetekről és hónapokról van szó — ez az ügy elintéztetnék. Ha tudjuk, hogy melyik lesz az a bizonyos nap, akkor mindnyájan meg leszünk nyugodva, hogy ez a tárgy az ország méltóságához és a háznak kötelességéhez képest fog mielőbb elintéztetni. Ismételten kérem tehát — a kormányt kell kérnem, mert övé a többség — méltóztassék ez ügy elintézését most egy határozott napra javasolni, hogy a felett határozatot hozhassunk. (Helyeslés a, szélsőbaloldalon.) Elnök: Okolicsányi László képviselő ur kivan szólani. Okolicsányi László: T. ház! A t. elnök urnak javaslatához én a magam részéről szintén hozzájárulhatok. Nem fogadhatom el azonban azt az indokot, a melylyel kisérte ezen javaslatát, mint hogyha azok a határozati javaslatok teljesen tárgytalanokká váltak volna. Mert ón ugy Ítélem meg a helyzetet, hogy mindaz, a mi ezekben a határozati javaslatokban fekszik, tökéletesen aktuális a mai napon is. A helyzet csak annyiban változott, hogy a volt miniszterelnök néhány székkel tovább ül, de benne van ugyanabban a kabinetben, és azok a kérdések nincsenek megoldva, azok a követelések, a melyek akkor a parlamenti nyugtalanságot okozták, nincsenek kielégítve, azok a várakozások, a melyeket a Khuen-Héderváry-kormányhoz fűzött az ország pacziíikálása tekintetében, valamint a Khuen-Héderváry kormány által, ugy a jelenlegi kormány által sem nyertek kielégítést. Én mindenesetre hozzájárulok a t. elnök urnak ahhoz a javaslatához, hogy ezek a határozati javaslatok a napirendről levétessenek, hogy azoknak valami módon formaszerinti elintézése megtörténjék, annyival inkább, mert hiszen fel kell vetnünk azt is, hogy még a jelenlegi kormány bemutatkozása sincsen forma szerint elintézve. A jelenlegi kormány által előterjesztett programm fölött, tudomásom szerint, a ház még egyáltalában nem határozott. Tudvalevő dolog, hogy minden kormány bemutatkozása után a ház annak tudomásulvétele fölött határozni szokott. Ez parlamenti gyakorlat. Ezt akarta elérni akkor is az a vita, mely a KhuenHéderváry kabinet bemutatkozása után megindult. A jelenlegi kormány bemutatkozása után