Képviselőházi napló, 1901. XXIV. kötet • 1904. április 12–1904. április 25.

Ülésnapok - 1901-413

20 kVá. országos ülés 190b az enyémmel összevágó azt a kijelentését és felfogását, hogy igenis, a két dolog tulajdonképen szoros kapcsolatban nem áll. Engedje meg azonban a t. miniszterelnök ur megjegyeznem, bogy itt egy megszűnt kormány ténykedésével, cselekedeteivel, intézkedéseivel vagy létezésével — nehogy félreértésre adjak alkalmat, különösen hangsúlyozom — összefüggő kérdésről van szó. Én azt gondolom, hogyha egy megszűnt kormány, visszalépvén az állam ügyeinek vezetésétől, olyan függő kérdést hagyott a ház előtt elintézetlenül, a minő maga az a kérdés, a melyről, mondom, nem akarom vitatni, hogy ténykedésével függ össze, mert kijelentettem, — és állom szavamat — hogy én ezúttal véleményt nyilvánítani nem kívánok, mondom, ha egy visszavonult kormány ilyen függő kérdést hagyott a ház előtt, a mely magát a ház méltóságát és tagjaiét is, mint képviselőkét egyénenkint érinti: akkor, mondom, én azt gondolom, hogy, a mikor a parlamenti béke — hogy ugy fejezzem ki magamat — helyreállott, a midőn megszűnt a törvényenkivüli állapot, s ezzel elesett az a kétségtelenül jogosult felfogás, hogy, a mennyire lehet, a legsürgősebb ügyek nyerjenek elintézést: á t. miniszterelnök ur is szíves lesz hozzájárulni ahhoz, hogy igenis, ezt a kérdést mindnyájunk, különösen pedig a parlament tekintélye érdekében a lehető legrövidebb idő alatt intézzük el. (Ugy van! a szélsöbaloläalon.) Egyébként tudomásul veszem a miniszterelnök urnak azt a helyes álláspontját, hogy ezzel a mai formai határozattal, a mely e tárgyra vonatkozik, nem nyer elintézést a dolog lényege, a mint ez egyébiránt a dolog természetében is rejlik. (Helyeslés.) Elnök: Kivan még valaki hozzászólni? Olay Lajos: T. képviselőház! Én megnyugodnám az igen tisztelt miniszterelnök ur nyilatkozatában, ha ő szabatosan megjelölte volna azt az időpontot, a melyben ez a jelentés ki fog nyomatni és tárgyaltatni fog. (Felkiáltások a jobboldalon; Ki van nyomatva!) De nem egészen, és nem a kisebbség véleménye és nem a tárgyalás jegyzőkönyve. így azonban, sajnos, a t. miniszterelnök ur kijelentésében meg nem nyugodhatom. A t. ház nagyon jól tudja, hogy ezt az ügyet oly fontosnak tekintette az egész képviselőház, pártkülönbség nélkül annak minden tagja, különösen az elnökség is, hogy az akkori elnök ur a képviselőház további ülésezésének megszüntetésére nézve is tett előterjesztést. Vagy olyan fontos volt tehát ez a dolog, hogy csakugyan azonnal tisztázni kellett, s hogy az országnak egyszer már tisztában kellett lennie az iránt, mi igaz ^belőle, mi nem, vagy nem volt olyan fontos. Én azt hiszem, hogy a ház akkor, a mikor e miatt üléseket tovább nem tartott, fontosnak vélte ezt a dolgot, és ép ily fontosnak kell tartani ma is. Ma már azok a nagyon sürgős dolgok, a melyekről a miniszterelnök ur beszélt, letárgyaltattak. A czivillista megszavazása nem április 13-án, szerdán, oly nagyjelentőségű, mint ennek a parlamentnek erkölcsi tisztasága. (Ugy van ! a szélsöbaloläalon.) Én ezt sokkal fontosabbnak tartom nemcsak a czivillistánál, hanem valamennyi többi tárgynál is, a melyek előterjesztettek. És ha a miniszterelnök ur csakugyan — nem akarom meggyanúsítani, meg vagyok győzőződve, hogy igy van — ha a miniszterelnök ur csakugyan súlyt helyez arra, hogy a parlament erkölcsi tisztasága az ország és a külföld előtt mentve legyen, akkor ennek az ügynek tárgyalását egy perezre sem szabad elodáznia. Nagyon kérem a t. miniszterelnök urat, nagyon kérem a t. házat, a parlament, az ország becsületének tisztasága érdekében : ne tréfáljunk ezzel a dologgal, hanem vegyük komolyan és határozzuk meg_ az időpontot, a mikor tárgyalni kívánjuk. (Elénk helyeslés a szélsőhaloldalon. Egy hang: Ez a rendje!) Gr. Tisza István miniszterelnök: T. képviselőház ! Azt, hogy akkor, midőn ezen inczidens felmerült, a ház annak mielőbbi tisztábahozatalát még üléseinek felfüggesztésével is elhatározta, természetesnek tartom. Meg is tartatott azonnal, minden egyéb teendő félretétele mellett a vizsgálat, a melynek érdeméről itt most vitát nem is volna szabad provokálnom, de a mely vizsgálat, azt hiszem, meggyőzte az ország közvéleményét arról, hogy itt a magyar parlament méltóságának, tisztaságának, s tisztességének veszélyeztetéséről szó sincs; (Ellenmondások a szélsőbaloldalon.) és ezzel ez a kérdés a maga égető sürgősségét és fontosságát elvesztette. (Helyeslés jobb felöl. Mozgás és ellenmondások a szélsöbaloläalon.) Olay Lajos: Majd meglátjuk, t. miniszterelnök ur! Vannak még ujabb adatok is. (Zaj. Halljuk! a jobboldalon.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Az a parlamenti vizsgálat, a mely a legmesszebbmenő nyilvánossággal folyt ebben a tekintetben, a közvélemény túlnyomó nagy részét megnyugtatta. Meg vagyok róla győződve, hogy egy vita, a mely ezen vizsgálat és ezen jelentés fölött e házban meg fog indulni, szintén nem fog más ered meny nyel végződni. Azért én is óhajtom, bogy ezen kérdés ne maradjon tovább függőben és én is rajta leszek, hogy erre egy kedvező alkalmat felhasználjunk, a midőn a ház égetően sürgős ügyekkel elfoglalva nem lesz. De az ellen azután épen a magyar parlament és a magyar nemzet méltósága és becsülete érdekében tiltakoznom kell, mint hogyha itt egy »sötét gyanú* lebegne még ezen parlament fölött. (Helyeslés jobbfelöl. Mozgás és felkiáltások a szélsöbaloläalon: Hiszen ezt kell tisztázni!) Olay Lajos: Jogos gyanú! Gr. Tisza István miniszterelnök: Az minden elfogulatlan ember előtt tisztázva van, a ki ezen vizsgálat lefolyását figyelemmel kisérte; (Ugy van! jobb felöl.) és, sajnálom, de ha a képviselő urak törekedni fognak — bizonyára jóhiszemüleg — ezen kérdést ismét elhomályosi-