Képviselőházi napló, 1901. XXIV. kötet • 1904. április 12–1904. április 25.

Ülésnapok - 1901-418

bl8. országos ülés 190í április 19-én, kedden. 139 valamit intézkedéseiről. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Elnök : Következik' a napirend. A vármegyei tisztviselők illetményeinek szabályozásáról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása, Szó illeti még a határozati javaslatokat benyújtott képviselő urakat és pedig elsősorban Szalay László, azután Buzáth Ferencz képviselő urat. Szalay László: Az engem megillető zárszó jogával élve, eleve is jelzem, hogy nagyon röviden kívánok a kérdéshez hozzászólani, a mennyiben az az álláspont, a melyet a tisztviselői fizetésrendezést tárgyazó törvényjavaslat tekintetében a függetlenségi párt elfoglal és a melyet én itt tolmácsoltam, megtámadva egyáltalán nem lett, tehát felesleges lenne újból hosszasabban szólnom, mert esetleg csak azokat ismételhetem, a melyeket már elmondottam. Engem felszólalásra leginkább az késztet, hogy kiemeltem, hogy a törvényjavaslatot a függetlenségi párt abban a feltevésben fogadta el, hogy ennek a javaslatnak elfogadása egyáltalán nem jelenti az önkormányzati intézményeknek és a szabad választási rendszernek korlátozását és hivatkoztam arra, hogy mi feltevésünket alapítottuk a miniszterelnök urnak a bizottságban tett nyilatkozatára is. Erre a miniszterelnök ur felszólalása folytán nem reflektált ugyan, mivel azonban ellent sem mondott, tehát helyesen vélem konstatálhatni, hogy feltevésünk helyes volt. Felszólalásra késztet továbbá a miniszterelnök ur beszéde végén a függetlenségi párt részéről benyújtott határozati javaslatra vonatkozólag tett ama nyilatkozata, hogy ő ezen határozati javaslatot csak abból az okból nem fogadhatja el. mert a benyújtott határozati javaslatban záros határidő kitűzése czéloztatik. Ebből a kijelentésből azt vélem következtethetni, hogy a mennyiben mi határozati javaslatunkat oly irányban módositanók, hogy abban záros határidő kitűzését nem kérjük, abban az esetben ő hajlandó lenne azt elfogadni, ahhoz hozzájárulni. Ha a dolog igy áll, én a magam részéről kijelenthetem, hogy ha a miniszterelnök ur a benyújtott határozati javaslatot a záros határidő kihagyásával elfogadni hajlandó, az esetre mi készek volnánk a határozati javaslatot ebben az irányban módosítani, ha azonban a miniszterelnök ur e tekintetben nem helyezné kilátásba hozzájárulását, a mi nézetünk szerint a párt hozzájárulását is jelentené, ebben az esetben határozati javaslatunkat változott alakjában tartjuk fenn és kérjük annak elfogadását. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Gr. Tisza István miniszterelnök: T. ház ! Talán helyén való a felvetett kérdésre azonnal válaszolni. T. képviselőtársam nyilatkozatára csak annyit vagyok bátor megjegyezni, hogy a záros határidőn kivül még következő kifogásaim is vannak a határozati javaslatra nézve, a melyek tegnapi beszédemben, ha nem is mint specziális kifogások, de szintén kifejezésre jutnak. (Halljuk/ Halljuk!) Először is a határozati javaslat törvényjavaslatot kivan a törvényhatósági joggal felruházott és rendezett tanácsú városi tisztviselők fizetésének rendezésének tárgyában. Én nem szeretnék ennek a kérdésnek ilyen irányban prejudikálni, mert, a mint tegnap is jeleztem, a városi tisztviselők érdekeinek megóvásáról való gondoskodásnak más formában kell megtörténnie, (Ugy van! a jobboldalon.) ugy hogy a városok olyan jövedelmi források birtokába helyeztessenek, hogy ők ezt a fizetésrendezést a maguk hatáskörében eszközölhessék. (Helyeslés a jobboldalon,) Én tehát nem gondolom, hogy törvényjavaslat volna beadandó, hogy a városi tisztviselők fizetését rendezze ugy, a hogy az most a vármegyékre nézve megtörtént. (Helyeslés jobbfelöl.) Második észrevételem vonatkozik a határozati javaslatnak a szolgálati pragmatikára vonatkozó részére. (Halljuk! Halljuk!) A határozati javaslatban ugyanis az a.kifejezés foglaltatik, hogy: »a tisztviselők függetlenségét biztosító szolgálati pragmatika«. Ez a kifejezés ugy odaállítva félreértésekre adhat alkalmat, mert tegnap is voltam már bátor jelezni, de, gondolom, a dolog természetéből is folyik, hogy olyan függetlenséget, mint a milyen például a birói állásnak egyik szükségszerű kelléke, adminisztratív tisztviselőkre nézve sehol a világon nem csináltak és nem is lehetne csinálni. (Ugy van! a jobboldalon. Ellenmondások a baloldalon.) Arról lehetne — szerintem — csak sző, hogy a tisztviselői karnak minden jogos érdekét figyelembe vevő szolgálati pragmatika alkottassák. Ilyen kifejezésbe belemegyek, de egyoldalulag és minden korlátozás nélkül odaállítani a függetlenség kritériumát, nézetem szerint, nem volna helyes. (Helyeslés jobbbfelöl.) Kubik Béla: A politikai függetlenség csak kell! Gr. Tisza István miniszterelnök: Én tehát a határozati javaslat elfogadásától kénytelen vagyok eltekinteni még akkor is, ha abból a záros határidő kimarad. (Helyeslés jobbfelöl.) Buzáth Ferencz: T. képviselőház! Beadott határozati javaslatomra vonatkozólag egy észrevételt kívánok tenni, miután az a miniszterelnök ur részéről nem részesült abban a szerencsében, hogy elfogadta volna és igy nagyon természetes, hogy ennek a határozati javaslatnak sorsát előre lehet tudni, a mennyiben világos, hogy ahhoz a képviselőház sem fog hozzájárulni. A kisexisztencziáknak mindenesetre nagymérvű megnyugtatására szolgált volna, ha az igen t. miniszterelnök ur ezt a határozati javaslatot elfogadja, annyival is inkább, mert az nem ellenkezik a t. miniszterelnök urnak álláspontjával sem, a ki már előzőleg ki is nyilatkoztatta, hogy az adómentes létminimumnak megállapítását maga is szükségesnek véli. 18*