Képviselőházi napló, 1901. XXIV. kötet • 1904. április 12–1904. április 25.

Ülésnapok - 1901-417

124 4-17. országos ülés 1904 április 18-án, hétfőn. megyei hivatalnokok, még pedig nyugdijképes hivatalnokok. Igaz, hogy nem a megyei általános pénztárból, sem pedig az állampénztárból, hanem az u. n. megyei útalapnak pénztárából kapják fizetéseiket, de tény, hogy nyugdijképes megyei tisztviselők. Ha ilyenek, akkor kell, hogy abban a fizetésrendezési törvényjavaslatban ők is szerepeljenek, őket sem szabad ebből kizárni. Én tehát hajlandó vagyok azt hinni, hogy nem tévesen hagyta ki a t. kormány őket. hanem czéltudatosan; és hogy igy hagyta ki és azon okból, a mint én is felfogom a kérdést, akkor helyesen cselekedett. Én t. i. ugy fogom fel e kérdést, hogy ezekre az urakra mint külön tisztviselőkre szükségünk nincsen, mert ezeknek voltaképen szerepük alig van. Az ő kis munkakörüket a járási irnok vagy dijnok bőven elvégezheti a maga foglalkozása mellett, s akkor megtakarítanánk ezen felesleges hivatalok megszüntetése mellett egy csomó pénzt. Ha a t. kormányt ez vezette, mondom, akkor helyeslem eljárását és magam is szívesen hozzájárulok ahhoz, hogy jövőre ezen állások szüntettessenek meg, a hivatalban lévőket pedig oszszák be ugy, a mint azt a méltányosság kívánja más munkakörbe. De ha tévedésből hagyta volna ki őket a t. kormány, akkor az igazság nevében tiltakoznom kell ez ellen, s akkor azt kell követelnem, hogy pótlólag a javaslatba az ő fizetésük rendezése is bevétessék. Egy további hibáját ezen javaslatnak abban látom, hogy a megyei tiszti főorvosokat meglehetősen hátraszorította: VIII. fizetési osztályba, az első aljegyzőkkel, a főszolgabirákkal és az árvaszéki ülnökökkel egy rangsorozatba, mig a velük legalább is egy rangfokban álló megyei főügyészeket a hetedik fizetési osztályba sorozta. Ezt, t. képviselőház, az igazság mértékével, az igazság szemüvegén át nézve, megérteni ismét képes nem vagyok. Mert a tiszti főorvos szerepköre ugyebár a közegészségügynek szakszerű ellátása? Már pedig a közegészségügy olyan fontos közgazdasági és állami érdek, hogy ezt lekicsinyelni nem szabad. De nem szabad lekicsinyelnünk azt az orvosi diplomát sem, a melynek alapján azok az urak ezen hivatalt betöltik; nem szabad kevesebbre becsülni azt a diplomát, mint az ügyvédi diplomát, melynek alapján a megyei főügyész állását elfoglalja. Ezzel szemben azt lehet mondani, hogy ők rangban nem is lettek degradálva, csak egy fizetési osztálylyal vannak lejebb téve, és pedig azért, mert nekik magángyakorlatuk révén úgyis van jövedelmük, a melyből megélhetnek, tehát nekik arra a fizetésre talán szükségük sincsen. Csakhogy, t. ház, ez hamis érv. Mert ha ezt elfogadjuk, akkor az egyetemi orvosprofesszorok fizetését is le kellene szállítani. Hisz tudjuk, hogy az orvosprofesszorok birnak a legjobb orvosi gyakorlattal az országban, de azért nincsen ember, a ki azt merné állítani, hogy nekik nem jár ugyanazon egyetemi tanári fizetés, mint akár egy jogtanárnak, akár egy más egyetemi tanárnak. Ez az érv tehát egyszerűen hamis és meg nem áll. Ha tehát tekintetbe veszszük azon ügykör fontosságát, a melyet a megyei főorvosok betöltenek, ha figyelembe veszszük a közegészségügy kérdését és ha tekintetbe veszszük azt, hogy ezt az orvosi diplomát nekünk meg kell becsülnünk és nem szabad lejebb szállitani az ügyvédi diplománál, vagy pláne az egyszerű jogvégzettségnél, melylyel a t. főszolgabíró urak birnak: akkor joggal kell követelnünk, hogy a tiszti főorvos legalább is a VII. fizetési osztályba Boroztassák. Mert, a mint az előbb is mondottam, hogy ismét egy indokkal megtoldjam előadásomat, ez a fizetési osztály, akárhogyan akarjuk is tagadni, akárhogyan akarjuk is csürni-csavarni, egyúttal u. n. rangosztályt is jelent. Bármily demokratikus felfogás szemüvegén át akarjuk is nézni a dolgot, ezt soha senki elvitatni nem fogja, és senkit ettől a felfogástól eltéríteni nem lehet. Hogyha tehát a VII. rangosztályba tartozik a megyei főügyész, akkor oda kell tartoznia a megyei főorvosnak is. Ezek volnának az én főbb észrevételeim, a melyeknek szíves figyelembevételét kérném a t. kormánytól és a melyeknek elmondása után kijelentem, hogy a törvényjavaslatot a magam részéről elfogadom. (Helyeslés a néppárton és a szélsobaloläalon.) Rátkay László jegyző: Polónyi Géza! Polónyi Géza: Nem akarom a t. képviselőház figyelmét hosszasabban igénybe venni, és csak rövid nyilatkozatok megtételére szorítkozom, ellenben az általános vita keretében egy konkrét kérdést óhajtok megvitatni. Nagyon sajnálom, hogy az igazságügyminiszter ur nincs jelen, mert vele szerettem volna a ház előtt ezt a kérdést tisztába hozni. Magára a törvényjavaslatra vonatkozó reflekszióim a következők. (Halljuk! Halljuk!) Én sem az állami alkalmazottak, sem a törvényhatósági alkalmazottak, sem a vasutasok kérdésében ezen törvényjavaslatoktól, különösen a jegyzőkre vonatkozó törvényjavaslattól semmiféle jótékony hatást nem várok mindaddig, mig a szolgálati pragmatika kérdése eldöntve nincs. (Igaz! Ugy van! a szélsobalóldálon.) Sőt mivel a ma fennálló rendszer szerint a főispáni hatalom túltengése miatt ezek a hivatalnokok, legyenek azok törvényhatósági tisztviselők vagy állami alkalmazottak, kétségtelenül mindig a főispáni hatalom alatt állanak: az én meggyőződésem szerint mentől jobban lesz dotálva az az állás, szolgálati pragmatika és előléptetési biztosíték nélkül annál nagyobb függésbe kerül a kormányhatalomtól, a mire pedig én eszközöket nyújtani nem akarok. (Helyeslés a szélsobalóläalon.) Ez az egyik általános megjegyzésem volt. Másik megjegyzésem vonatkozik arra, a mit előttem szóló t. képviselőtársam itt szóba hozott, hogy t. i. az összeférhetlensógi törvénynek meg-