Képviselőházi napló, 1901. XXIV. kötet • 1904. április 12–1904. április 25.

Ülésnapok - 1901-416

102 m. országos ülés i90í Hogy a t. miniszter ur számítása meglehetős alapos volt, kitűnik az elénk terjesztett törvényjavaslatokból is, a mire nézve legyen szabad felsorolnom azt, hogy a megyei tisztviselők fizetésének rendezésére 4,600.000 korona, az állami tisztviselők fizetésének rendezésére 16 millió korona, a községi és körjegyzők fizetésének emelésére 2,500.000 korona, a vasutasok fizetésének javítására pedig 7,000.000 korona van felvéve. Ezenkívül rövid idő alatt államháztartásunknak még egyéb költségekkel való megtérne lése is tervbe van véve. így a czivillistát két millió koronával akarjuk felemelni. A honvédelmi miniszter ur csak egypár nappal ezelőtt terjesztette be javaslatát a cs. és kir. katonai nevelő- ós tisztképzőintézetekben létesített alapítványi helyekről, a mely szintén egy millió korona megterheltetéssel fog járni, Azonkívül a beruházási kölcsön kamatterhe 14 millió koronát fog kitenni. A quóta emelése folytán államháztartásunk három millió koronával lett megterhelve. Végül Horvátországnak csak most legutóbb, a provizőriumos törvényben három millió koronát engedélyeztünk. Ezen összegek 42 millió koronát tesznek ki. Itt van még azonkívül a kivándorlási törvény végrehajtása, a határrendőrség és tiz csendőrkerületi parancsnokság felállítása, a melyek ismét tetemes költségekbe fognak kerülni. Figyelembe kell venni az évrőlévre emelkedő közös költségeket is, ugy hogy mondhatjuk, hogy rövid idő alatt közel 50 millióval lesz megterhelve államháztartásunk. De ezzel még nincs kimerítve az állami szükségletek ellátása. Nagyon sok téren mutatkoznak még kielégítésre váró feladatok, a melyekkel szemben nem látjuk közgazdasági életünknek oly nagymérvű fejlődését, a mely ezen kiadásokra fedezetet nyújthatna, sőt ellenkezőleg, visszaesést tapasztalunk. (Ugy van! balfelöl.) Már most ily körülmények közt felmerül az aggodalom, hogy ha államháztartásunkat ily súlyos költségekkel terheljük meg: vájjon meglévő jövedelmeinkből tudjuk-e majd ezeket fedezni, és nem leszünk-e arra kényszerítve, hogy ujabb jövedelmi forrásokat nyissunk, a melyek semmi esetre sem közgazdasági életünk fejlődéséből fognak nyeretni, hanem az állampolgárok ujabb megadóztatásából? (Igazi Ugy van! bal felölj Már magában véve az a körülmény, hogy a t. pénzügyminiszter ur évek óta igért adóreformját mindez ideig nem terjesztette a képviselőház elé — jóllehet pár év előtt ugy nyilatkozott, hogy ezek az adóreformok nagy részben készen vannak — azt a gyanút kelti fel részünkről, hogy a t. pénzügyminiszter ur bevárja ezen költségeknek a költségvetésbe való beillesztése után a zárszámadást és ha ugy látja, hogy meglévő jövedelmeink e részben nem elegendők, akkor az adóreformot ahhoz képest fogja módosítani, így aztán természetes dolog, hogy ezek a költségek fedezetet fognak találni, április 16-án, szombaton. de olyan módon, a mely az adózó polgárok ujabb megterheltetósét vonja maga után. (hqy van! balfelöl.) Ezen kérdés kapcsán ez a párt kezdettől fogva folytonosan hangoztatta, hogy a létminimumnak a törvénybe való beiktatása elkerülhetetlenül szükséges a kis exisztencziák biztosítására, de a kormány előterjesztéseiből azt látja, hogy az felülről lefelé akarja megépíteni azt az államépületet, a melyet pedig csak alulról felfelé lehet és kell megépíteni. A nemzet fentartó erejének biztosítása szempontjából elkerülhetetlenül szükséges oly törvényhozási intézkedés, a mely ezeknek a kis exiszteneziáknak fennállását biztosítja. (Helyeslés balfelöl) Holott most egyrészről azt tapasztaljuk, hogy a felsőbb régiókban az exisztencziák fennállását mindjobban biztositjuk, más oldalról az alsóbb régiókban lévő exisztencziákról csak annyiban gondoskodunk, hogy pl. garancziát vállalunk egy külföldi hajóstársasággal szemben, hogy 30.000 magyar honpolgárt s'állíthat el, de a mellett a féltékeny más nemzetbeli hajóstársaságokat is biztositjuk, hogy ne búsuljanak, marad nekik is még szállítani való. A mely politika ebben csúcsosodik ki, t. képviselőház, azt nem lehet nemzeti politikának nevezni, az épen ellentéte annak. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Elismerem, hogy a tisztviselők anyagi helyzete nem valami rózsás, de ennek daczára ez idő szerint a tisztviselői pálya a legkedveltebb és a legbiztosabb exisztencziát képezi mégis szemben azokkal, a kik a terheket fedezni kénytelenek. Ily körülmények között, t. képviselőház, az a párt, a melyhez tartozni szerencsém van, attól tette függővé ezen tőrvényjavaslat elfogadását, hogyha a kormány kijelenti, hogy beváltja azt a korábbi igéretét, hogy az adómentes létminimum iránt a törvényhozásnak sürgős utón előterjesztést fog tenni. Ha a kormány a létminimumot biztosítja, abban az esetben pártunk részéről hozzá fogunk járulni a törvényjavaslatnak elfogadásához, különben, ezen garancziális intézkedés nélkül, nem vagyunk abban a helyzetben, hogy azt elfogadhassuk. (Helyeslés balfélöl.) Már most, t. képviselőház, a mi magának a törvényjavaslatnak bírálatát illeti, mindenekelőtt épen az ország súlyos pénzügyi helyzetére való tekintetből sokkal helyesebbnek találtuk volna, hogy ha nem történt volna meg a tisztviselők fizetésének rendezése az egész vonalon, hanem első sorban csak az alantas sorban lévő tisztviselőkről gondoskodtunk volna. Mert, t. képviselőház, a tisztviselőknél épen az a baj, hogy az alsóbb fokban csekély fizetéssel birnak, abból megélni nem képesek és azután, ha előléptetésben részesülnek is, a fokozott igények, az alulról magukkal vitt adósságok következtében megélni nem tudnak. Ha pedig, t. képviselőház, lehetővé teszszük azt, hogy az alsóbb fokokban a tisztviselőknek fizetése emelkedjék, akkor