Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.

Ülésnapok - 1901-397

82 397. országos ülés Í90k márczius 9-én, szerdán. táborába vitt, a kik ezen égető baján az ország­nak segíteni kívántak. Az a küzdelem akkor ránk nézve vereséggel végződött. Pozsgay Miklős: Azt hiszem, ez is azzal fog végződni! (Mozgás jobbfelöl) Gr. Tisza István miniszterelnök: Az ország sorsának intézését akkor oly férfiú vette át, a kinek személyisége . , . Lengyel Zoltán: Az egész jobboldal tap­solt neki! Gr. Tisza István miniszterelnök: ... és magas államférfiúi kyalitásai iránt mindig a legnagyobb tisztelettel viseltettem, viseltetem ma is, a ki e személyi tulajdonok mellett az összes ellenzék személyi rokonszenvével dicse­kedett, (Zaj a bal- és a szélsöbaloldálon. Hall­julc! Halljuk! a jobboldalon. Elnök csengd.) és a kit az a nemes idealizmus hozott e helyre, hogy megmutatja azt, hogy tisztán a rábeszélés, megnyerés, a kérés eszközeivel, erősebb rend­szabályok behozatala nélkül sikerülni fog meg­tisztítania a magyar parlamentarizmust e veszé­lyektől. (Zaj a bal- és a szélsöbaloldálon. Hall­juk ! Halljuk! a jobboldalon. Elnök csenget?) Pozsgay Miklós: Bécsben nem dicsérte így. Gr. Tisza István miniszterelnök: Most pedig nézzék meg, hogy mi volt ennek a kísérletnek, ennek a vállalkozásnak eredménye? Miért volt az, hogy a Széli-kormány az osztrák kormány nyal való tárgyalásokat kivéve, a melyekben eljárhatott, mert az ügy oly stádiumban volt, hogy nem került a parlament elé, a melyben kifejthette a maga egyéni képességét, miért volt az, hogy ezen egy ügy kivételével, a melyben tényleg nagyon eredményes és sikeres munkát végzett, különben négy évi tevékenysége meddő­nek és eredménytelennek bizonyult? (Hosszan­tartó nagy zaj és felkiáltások a bal- és a szélső­baloldalon: Hát Darányi munkája! Elnök csen­get. Halljuk! Halljuk! a. jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek! (Folytonos zaj a bal- és a szélsobaloläalon.) Csendet kérek, t. kép­viselő urak a ház minden oldalán ! (Halljuk! Halljuk! a. jobboldalon.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Nagyon könnyen megmagyarázhatja mindenki . . . (Egy hang balfelöl: Most visszaszívja!) Ez nem visszaszívás, hanem a képviselő urak ilyen tüntető derültségére és lelkesültségére vonatkozólag egy szerény megjegyzés. (Ugy van! jobbfelöl.) Nagyon könnyen megértheti és megmagya­rázhatja magának ezt a nagy lelkesültségi és derültségi kalandot (Egy hang a szélsöbaloldálon: Megrovási kalandot!) mindenki, a ki tudja, hogy a képviselő uraknak milyen nagy szolgálatot tehetne az, ha a szabadelvű párt tagjai között bárminő differencziát sikerülne előidézni. (Ellen­mondás a szélsobaloläalon.) Legyenek nyugodtak a képviselő urak, »man merkt die Absicht, und wird verBtimmt.« (Ugy van! jobb felöl.) A dolog világos, tiszta és egyszerű, és abba a képviselő urak nem fognak többet belemagyarázhatni és belekaczagni, mint a mennyi a dolog természeté­nél fogva benne van. Én itt a parlamenti munkálkodásról beszé­lek és nem kormányzati tevékenységről. (Zaj a bal- és felkiáltások a szélsöbaloldálon: Hát Da­rányi, hát Wlassics munkássága ?) Én csak arra kérem a t. képviselő urakat, hogy először kérdezzék meg Széll Kálmánt és kérdezzék meg a Széli-kormány tagjait, hogy megvannak-e ők elégedve azzal a törvényalkotási eredménynyel, a melyet négy év alatt felmutat­hattak és nem tudtak volna-e sokkal, de sokkal nagyobb eredményt elérni, ha állandóan az obstrukczió veszedelmével nem állottak volna szemhen? (Élénk helyeslés a jobboldalon. Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ez a veszély, a mely — mondom — zsib­basztólag hatott az egész közéletre évek során keresztül, dominál most már több, mint egy esztendő óta. Hisz igazság szerint, mikor a tör­vényhozás ebbe a fényes palotába belépett, azon a napon kezdődött meg az obstrukczió, a mely­ből többé kigázolni nem sikerült. (Vgy van! a jobbtldalon. Zaj balfelöl.) Zboray Miklós: Dehogy nem, deczemberben ! Gr. Tisza István miniszterelnök: Gondolják meg a képviselő urak, az a veszély, a melyet ilyen jelenségek okoznak, az a veszély, a melyet a parlamentarizmusnak ez a lejáratása okoz, (Ugy van! a jobboldalon. Nagy zaj balfelöl,) sokkal nagyobb, sokkal mélyebbreható és vesze­delmesebb, mint bárminő abszolutisztikus ka­land által okozott veszély. (Ugy van! a jobb­oldalon.) Pozsgay Miklós: Az a parlament lejáratása, mikor a miniszterelnök veszteget. Gr. Tisza István miniszterelnök: Az abszolu­tisztikus kalandok zivatarát kiállotta a nemzet és kiállja a jövőben is, ha rákerül a sor, mert minden ilyen kísérlet és merénylet csak fokozza a nemzetben a szabadságszeretetet. (Elénk he­lyeslés a jobboldalon. Nagy zaj a baloldalon.) Igenis, az abszolutisztikus merénylet; tessék ide­hallgatni és akkor nem fog felesleges módon félremagyarázni. (Mozgás a baloldalon.) Lengyel Zoltán: Nem szeretem, ha a bolha köhög! (Hosszantartó zaj, mozgás és felkiáltások a jobboldalon : Nem kell felvenni! Pojácza!) Elnök: Én kérem a képviselő urakat, szí­veskedjenek csendben lenni minden oldalán a háznak. (Halljuk! Halljuk!) Gr. Tisza István miniszterelnök: Egy abszolu­tisztikus merénylet csak növelheti a nemzetben a szabadságszeretetet, csak növelheti a szabad intézmények iránti ragaszkodást, csak megerő­sítheti, megtermékenyítheti azt a talajt, a mely­ből ismét kizöldülhet az alkotmányos élet tenyé­szete. (Ugy van! a jobboldalon.) De ha magunk rongáljuk le az alkotmányosság épületét, ha magunk járatjuk le, ha magunk töröljük ki a nemzet lelkéből a pietásnak, a ragaszkodásnak, a tiszteletnek, a szeretetnek ezt az érzelmét,

Next

/
Oldalképek
Tartalom