Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.

Ülésnapok - 1901-397

397. országos ülés 190í márczius 9-én, szerdán. 83 (Nagy zaj és mozgás a bal- és a szélsöbaloldalon.) ha a mi munkásságunk, fagy a mi munkátlanságunk teszi gúnynak, gyülölségnek, nevetségnek tárgyává az alkotmányos életet, (Ugy van! a jobboldalon.) a parlamentarizmust : (Ugy van! a jobboldalon.) ezzel olyan sebet ütünk a nemzet életén, a melyet többé ki nem beverhetünk, (Ugy van! a jobboldalon.) mert ez a belső rothadás, a belső korhadás tünete, (Ugy van! a jobboldalon. Nagy zaj balfelöl.) a melyet más nem követhet, mint a siralmas, a nyomorult, a megszégyenitő elpusztulás. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezeket a veszélyeket látjuk mi szemeink előtt, ezen veszélyekkel szembe akarunk szállani, nem ragadtatva túlzásokba magunkat, megmentve az alkotmányos életnek, a parlamentarizmusnak lényegét, biztosítva azt a külellenség, de biztosítva azt azok ellen is, a kik meggondolatlanságból-e, szén vedé ly bői- e, vagy bármi egyébből-e, nem keresem, de a kik apagyilkos kezüket a nemzet legszentebb kincsére, annak legdrágább tulajdonaira emelték fel. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Ez a küzdelem nemzeti küzdelem, ez a küzdelem alkotmányos küzdelem. (Nagy zaj és ellenmondás a szélsöbaloldalon és a néppárton. Helyeslés és taps a jobboldalon.) Ebben a küzdelemben egy táborban volna helyük pártkülönbség nélkül mindazoknak, a kik a magyar alkotmányosságnak, a magyar parlamentnek méltóságát és biztonságát igazán szivükön viselik. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Nekem a lelkem fáj, hogy e helyett azt látom, hogy talán ellene fordulnak ezen annyira fontos, az ország, a szabad elvű ség, az alkotmányosság fejlődése szempontjából annyira szükséges intézkedésnek még azok is, a kiket eddig a magyar szabadelvüségnek, a magyar parlamentarizmusnak védelmezőiként tiszteltem. De ez nem állithat meg bennünket utunkban, mert meg vagyok róla győződve . . • (Folytonos nagy zaj a szélsöbaloldalon.) Elnök (csenget); Cendet kérek, t. képviselő urak, ne méltóztassanak folyton közbeszólani! (Halljuk ! Halljuk!) Gr. Tisza István miniszterelnök:.. . meg vagyok róla győződve, hogy az örvény szélén kell a nemzetet megállítanunk, az örvény széléről kell azt visszarántanunk és a nyugodt, békés, alkotmányos élet biztos útjaira visszavezetnünk. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Hány szomorú példája mutatja a magyar történelemnek azt, (Folytonos zaj a baloldalon. Elnök csenget. Halljuk! Halljuk!) hogy a magyar nemzet a milyen hősies bátorságot és tettrekész szabadságszeretetet tudott a veszély pillanataiban felmutatni, époly kevéssé tudott bölcsen élni a nyugalom, a béke, a boldogabb fejlődés korszakaiban. És hogy a mint a veszély pillanatai a magyar nemzetnek nagy tulajdonságait tolták előtérbe, a mint a béke, a nyugalom, a biztonság hosszabb időre állott helyre, háttérbe húzódtak ezen nagy nemzeti tulajdonok és előtérbe léptek a nemzet gyengéi, a nemzet szenvedélyei és ez a feltartóztathatlan proczesszus ment mindaddig, a inig egy ujabb katasztrófa, egy ujabb provokálás (Elénk helyeslés a jobboldalon.) és a tapasztalatnak keserű tanulságai ismét tettre nem hiyták, ismét életre nem keltették a nemzetet. (Elénk helyeslés a, jobboldalon.) Fájó szívvel látom, hogy a magyar nemzet sorsa ismét erre a lejtőre jutott. (Ugy van! jobbfelöl.) Én nyilt szemekkel látom az örvényt, a mely lábaink előtt tátong, a melybe feltartózhatatlanul bele fogunk sodortatni, hacsak nem lesz bennünk erkölcsi erő szembeszállani még bizonyos tetszetős jelszavakkal és látszatokkal is, és megmenteni a nemzet számára a békés, a biztos fejlődésnek kínálkozó eszközeit. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Az a generáczió, a melynek mi egyenes leszármazottjai vagyunk, (Derültség a szélsöbaloldalon. Taps jobbfelöl.) egy óriási, világtörténelmi krízisnek megpróbáltatásai, küzdelmei, szenvedései között megmentette, tettre keltette a magyar alkotmányosságot, a magyar szabadságot és megszerezte annak olyan biztosítékait, a melyekkel négyszáz év óta ez a nemzet nem dicsekedhetett. A mi nemzedékünknek, nem mondom hálásabb, de sokkal könnyebb, sokkal enyhébb feladat jutott: tovább építeni ezen a biztos alapon, a melyet elődeinknek hősiessége, önfeláldozó hazaszeretete, bőven kiontott vére teremtett. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Siralmas volna ennek a nemzedéknek szerepe a világtörténelem ítélőszéke előtt, irtózatos volna a felelőság, a mely rá háramlanék, szégyen, gúny, megvetés tárgyát kellene, hogy képezze, ha az, a mit apáink oly nehéz viszonyok közt szereztek: a békének, a biztonságnak, az összhangnak mai boldog korszakában a mi tehetetlen kezünkben szétmállanak. (Élénk helyeslés jobbról és a középen.) Ebben a meggyőződésben, ettől a tudattól áthatva és azzal az erővel, a melyet egy nagy, szent és igaz ügynek szolgálata nyújt, ajánlom a t. képviselőháznak indítványom elfogadását. (Hosszantartó, meg-megújuló, lelkes éljenzés és taps jobbról és a középen. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem (Szünet után.) Elnök: T. ház! Az indítványt tevő által indokolt indítvány most érdemleges tárgyalás alá a házszabályok szerint nem bocsátható, azonban a házszabályokhoz Ugron Gábor képviselő ur kért szót. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Ugron Gábor: Bocsánatot kérek, az elnök ur tévedésben van. Én nem a házszabályokhoz kérek szót; én a tárgyhoz kérek szót. (Halljuk! n*