Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.

Ülésnapok - 1901-396

396. országos ülés Í90k Polónyi Géza: így domborodott ki az, a mint a miniszterelnök ur magát velünk szemben kifejezte, a mikor hozzáfordultunk, hogy kormányzati czél nemcsak a multak likvidácziója, hanem a jövendőnek biztosítása szempontjából is, hogy ilyen házszabályok alkottassanak, melyek mellett Magyarországon alkotmányos ellenzék igazán nem képzelhető. (Ellenmondások a jobboldalon.) Hát, t. képviselőház, (Folytonos zaj a jobboldalon. Elnök csenget.) ezek a házszabályok pártközi egyezmény alapján jöttek létre. Nemcsak a kormány és ellenzék bizalmi férfiai között, hanem approbáltattak azok a szabadelvű párt értekezletén. (Egy hang a jobbóldalon: Elég hiba volt !) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. képviselőház ! Polónyi Géza: Megengedem, de az kötelező, a mit egymással szemben Ígéretként írunk. Gajáry Géza: Örök törvény az? Meg se tartották! (Folytonos zaj a jobboldalon. Elnök csenget.) Polónyi Géza: Nem mondtam azt, hogy örök törvény létezik, de ugyanattól a párttól, a mely Széll Kálmánnak a háta mögött ezt hirdette, helyeselte és bizonyította, attól csak joggal követelhetem, hogy ezt a kísérletet megtegye, mielőtt ahhoz hozzányúl. Nem megyek tovább, t. képviselőház, hanem ráutalok a megtörtént szempontokra, az önök által velünk szemben végrehajtott tényre és ez az, a mit különösen szives figyelmükbe akarok ajánlani. A t. képviselő urak mindegyike előtt tudott tény, hogy mi semmiféle paktumot nem kötöttünk; nem is akarok ennek semmiféle ilyen szint adni, de politikai nyilatkozatok, a melyek politikailag is felelős egyének részéről tótettek és azon tények, a melyek itt a házban lefolytak, senki előtt sem hagytak fenn kétséget az iránt, hogy a függetlenségi és 48-as pártnak Kossuth Ferencz vezérlete alatt álló része annak az önök által tett ígéretnek a fejében szüntette be a rendkívüli fegyverekkel való küzdelmet, hogy a házszabályokon ejtett azon sérelem, hogy parallel ülések tartattak, reperáltatni fog. Gr. Tisza István miniszterelnök: Egy szó sem igaz belőle! Nem is reparáltatott semmi! (Zaj és mozgás a szélsőbaloldalon és a középen.) Polónyi Géza: . . . Bocsánatot kérek, visszavonták . . . Gr. Tisza István miniszterelnök: Nem vontunk vissza semmit, csak megváltoztattuk! (Folytonos zaj.) Polónyi Géza: Magyarázhatják önök ezt a tényt, a hogyan tetszik, ez önöktől függ, de én jó lélekkel, ugy, a mint a dolgok történtek, merem itt ünnepélyesen állítani, hogy minket az a meggyőződés és tudat vezérelt és hatott át, hogy velünk szemben igenis megígértetett az, hogy a házszabályokon ilyen sérelem nem márczius 8-án, kedden. 71 fog elkövettetni és, a mi elkövettetett, az visszavonatott. Az adott szó beváltása volt ez, t. képviselőtársaim; tessék ezt változtatni, a hogyan tetszik, én nem fogom azt soha többé talán reklamáczió tárgyává tenni, de magát ezt a tényt, hogy önök velünk szemben erre magukat kötelezték, szives figyelmükbe akartam ajánlani. (Ellenmondások és zaj a jobboldalon.) Es talán nem lesz felesleges, ha ezt megfontolja. Kubinyi Géza: Tönkre tették az országot! Ráth Endre: Most ez az egy év teszi tönkre az országot? (Felkiáltások jobbfelol: Igenis, a reputácziőnkat tönkreteszi! Zaj. Elnök csenget.) Gajáry Géza: Önöknek nincs mit veszíteni. (Folytonos zaj.) Polónyi Géza: T. képviselőház! Nekem azt. . . (Folytonos zaj.) Elnök: (csenget): Csendet kérek! Polónyi Géza: . . . hogy ennek az indítványnak napirendre tűzése, illetőleg megokolásának napirendre tűzése elrendeltessék, sem okom, sem a házszabályok értelmében jogom nincsen megakadályozni. Nem is az volt a czélom, de az igenis czélom volt, hogy felszólalásomban figyelmeztessem t. képviselőtársaimat, hogy mi, az ezen padokon ülő férfiak ezt az indítványt a nemzet elleni árulásnak tekintjük. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon. Folytonos nagy zaj. Elnök csenget.) Gr. Tisza István miniszterelnök: T. képviselőház ! Én nem kívánok a javaslat felett megindulandó érdemleges vitának elébevágni, de egy pár olyan kijelentést hallottam az előttem szólott t. képviselő úrtól, a melyeket, azt hiszem, válasz nélkül egy perczig sem hagyhatok. (Halljuk! Halljuk!) Első megjegyzésem vonatkozik az ő utolsó kijelentésére. Arra vonatkozólag véleménykülönbség volt a ház tagjai között, hogy a mai házszabályok keretében délutáni parallel ülések tarthatók-e, igen vagy nem. A mi nézetünk az volt és ma is az, hogy tarthatók. Ezt a nézetet abszolúte soha fel nem adtuk (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) és azt, hogy ezzel sérelmet követtünk el a házszabályokon, soha el nem ismertük, (Helyeslés jobbfelol.) mert valótlanságot mondottam volna, ha azt állítottam volna, hogy ezt elismerjük. Ennélfogva sem arról, hogy ilyen sérelmet reparáltunk volna, sem arról, hogy megígértük volna, hogy hasonló sérelmet el nem követünk, szó sem lehetett. (Igaz! Ugy van! jobb felöl. Zaj bal felöl.) Mivel azonban a szituáczió ugy alakult, hogy, míg a délutáni ülések mellett a t. ellenzék nagy zöme részt vett az obstrukczióban, addig a délutáni ülések abbanhagyása mellett nem száz, de talán 12 — 15 képviselő marad meg az obstrukczió terén, evidens volt, hogy tisztán czélszerüségi szempontból véve a dolgot, közelebb jutunk a czélhoz akkor, ha a délutáni ülésekre vonatkozó határozatnak szabályszerű megváltoztatása utján