Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.

Ülésnapok - 1901-396

72 3,96. országos ülés Í90í márczius 8-án, kedden. elérjük azt, hogy az obstrukczió terén a háznak egy csekély töredéke izolálva marad. Ez a magyarázata eljárásunknak és semmi más. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Pozsgay Miklós: Ezért hallgattunk volna mi három hónapig? (Zaj.) Gajáry Géza: Az alapvizsgán beszéljen, de ott hallgat, mint a csuka! (Derültség jobbfelöl.) Pozsgay Miklós; A hazafiságával jöjjön elő a képviselő ur, ne az ilyen kicsinyes szemrehányással! (Zaj.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Azt hiszem, azért hallgattak a képviselő urak három hónapig, mert abban a meggyőződésben voltak, hogy az ország érdeke ezt követeli. (Helyeslés.) Ehhez semmi más magyarázatot fűzni nem lehet. Polónyi Géza: Ez igy van! Ez a meggyőződésünk nem is változott! Gr. Tisza István miniszterelnök: A másik megjegyzésem vonatkozik arra, hogy a jelenlegi házszabályok pártközi megállapodások alapján jővén létre, azoknak másképen való megváltoztatása sem lehetséges. Ez szerintem óriási tévedés. A dolog természetével ellenkeznék, ha abból, hogy a pártok között egyszer megállapodás jön létre az iránt, hogy valamely intézkedések megtétessenek-e vagy sem, az következnék, hogy mindegyik párt örök időkre leköti a maga akaratát, s lemond arról a jogról, hogy ezen rendszabályokat bármikor a jövőben megváltoztassa, ha e megváltoztatás szüksége fenforog. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Polónyi Géza: De oktrojálni nem lehet házszabályt! Gr. Tisza István miniszterelnök: A többségnek kell meghozni a házszabályt. Oktrojált minden oly rendszabály, a melyet nem a ház akaratának megalkotására hivatott többség hoz létre. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Oktrojálhatja akaratát a nemzetre a korona, oktrojálhatja a jogaival visszaélő kisebbség. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) De épen a többség az, a mely azt a mandátumot kapta a nemzettől, hogy a maga akaratát érvényesítse; épen a többpég az, a mely nem oktrojál, hanem kötelességét teljesiti akkor, midőn a maga akaratát érvényesiti. (Helyeslés jobbfelöl.) Nem akarok itt részletekbe belemenni, de azt el kell, hogy ismerje mindenki, a kinek szeme a tények előtt nyitva van, hogy az a négy-öt esztendő, a mely a házszabálymódositás óta lefolyt, az első naptól az utolsóig élő bizonyság a mellett, hogy ez az egész házszabály reform azon a nagyon nemes illúzión épült fel, hogy Magyarországon a különféle pártok hazafiúi önmérséklésénél és belátásánál fogva erősebb rendszabályok nélkül lehet a parlamentarizmust biztosítani. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Ez a nemes illúzió vezette azokat, a kik akkor ezen házszabályokat megalkották. (Tjqy van! Ugy van ! a jobboldalon.) Kifejezést nyert ez ismételten; kifejezést nyert a bizottság előadójának, a ki, fájdalom, már nincs az élők között, indokoló beszédében az a tudat, hogy most létrejött olyan megnyugvása a szenvedélyeknek, olyan tisztább felfog ctSä alt* összes pártok kötelességeinek, hogy ebben a házban és ebben az országban obstrukczióról talán nemzedékekig nem lesz szó. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ezzel szemben, t. ház, a tapasztalat, fájdalom, azoknak adott igazat, a kik akkor is kifejezést adtak azon meggyőződésüknek, (Egy hang balról; Ez ön volt, miniszterelnök ur!) én is, más is! ... kifejezést adtak annak a meggyőződésüknek, hogy ezen a módon Magyarországon a parlamentarizmus jövőjét biztosítani nem lehet. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Mi sem természetesebb, . mint az, hogy midőn az akkor megalkotott reform összes premisszái téveseknek bizonyultak, (Zaj a baloldalon. Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) midőn a ház egyes tagjainak viselkedése beigazolta azt, hogy nemzeti veszedelmet képez az ezen házszabályokhoz való ragaszkodás, hogy ilyen körülmények közt nemcsak a szabad elhatározás joga áll helyre mindenkire nézve, de bekövetkezik egyenesen az a parancsoló hazafias kötelesség, (Elénk helyeslés a jobboldalon.) hogy az ország forsát ezen krónikussá vált veszedelméből kiszabadítsuk. (Zaj a baloldalon.) Ezt igyekezni fogunk megtenni ugy, hogy ne menjünk a másik túlzásba, hogy biztosítsuk a szólásszabadságot. (Felkiáltások balfelöl: Látjuk !) és biztosítsuk a nagy parlamenti küzdelmek lehetőségét is, a melyeknek lehetetlenné tétele bizonyára nem volna az ország érdekében. Ezt a középutat meg kell keresni és meg kell találni; annak idején, ha arra kerül a sor, a dolog természeténél fogva a ház által kiküldendő bizottság, a melyben természetesen az összes pártok képviselve lesznek, (Helyeslés jobbfelöl.) fogja a házszabályok reformját kidolgozni! Én megjegyzem előre mint meggyőződésemet, és hozzászegzem magam ehhez, hogy én nagy hibának tartanám, ha ezen bizottság minden egyes tagja nem volna attól a becsületes törekvéstől áthatva, hogy igyekeznünk kell olyan megoldást találni, a mely pártkülönbség nélkül az alkotmányossághoz és a parlamentarizmushoz igazán ragaszkodó komoly elemeknek megnyugvást nyújt. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon.) Ez nem teszi azt, hogy bárminő tekintetben paktumos kötelezettséget vállalnék; (Mozgás balfelöl.) ez nem teszi azt, hogy ne lehessenek egyes konkrét kérdések, a melyekben a bizottság különböző pártokhoz tartozó tagjai nem értenek egyet, de igenis teszi azt, hogy az egész ügy koncziliáns, minden komoly aggályt komolyan megszívlelő szellemben vitessék keresztül. A menynyiben nekem egyáltalán részem volna ebben a munkálatban, ismétlem: hozzászegzem magam ehhez a nyilatkozatomhoz abban a tekintetben, hogy a végleges reformot igy fogjuk keresztül-