Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.

Ülésnapok - 1901-395

395. országos ülés 190b márczius 7-én, hétfőn. 41 ther Antal, Győrffy Gyula, Gavranics Péter, gr. Hadik János, gr. Hadik-Barkóczy Endre, Halász Zsigmond, Hammersberg László, Rámory László, Hegedüs Károly, JHeincz Rugó, Hellebronth Géza, Heltai Ferencz, Hertelendy László, Hieronymi Károly, Hubert Károly, Hintz Ernő, Hodossy Imre, HollaJcy Imre, Holló Lajos, Horánszky Lajos, Horváth Dezső, Illyés Bálint b. Inkey József, Issekutz Győző, Ivánka Oszkár. Elnök: A szavazás eredménye a következő: 448 igazolt képviselő közül, elnök nem szavazván, igennel szavazott 193, nemmel szavazott 31 képviselő, e szerint 92 szótöbbséggel a miniszterelnök átiratát tudomásul vette. Bemutatom Szilágy vármegye közönségének feliratát, Rákóczi Ferencz és társai hanvainak hazaszállítása iránt. Lengyel Zoltán képviselő ur kivan ebhez szólani. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Lengyel Zoltán: T. képviselőház! (Halljuk! Halljtílc!) Már a múlt ülésszak folyamán több törvényhatóság, más testület és egyes egyének is felirattal fordultak az országgyűléshez Rákóczi hamvainak hazaszállítása érdekében. Az akkori miniszterelnök ur egy olyan ibis-redibis-féle feleletet adott, a midőn a kérvényeket tárgyaltuk, a mely mintegy paktumosan szerette volna ezt a dolgot is elintézni, ez a felelet olyanféle volt, hogy vissza is hozza, nem is hozza vissza. (Uqy van! TJgy van! a baloldalon.) T. képviselőház! Elmúlt már a 200 éves fordulója is Rákóczi Ferencz nagy küzdelmének és ime, ez a nemzet e kérdés megoldásával még mindig adós. Nem becsüli meg legnagyobb embereit, a kiknek emlékeiből tündöklő világosság hárul a következő nemzedékekre és a kiknek nagy tetteiből a jövő szabadságharcza is kisarjadzik. (TJgy van! Ugy van! a haloldalon.) T. képviselőház! Kétszázesztendős adóssága van ennek a nemzetnek Rákóczi Ferenczczel szemben, azon Rákóczi Ferenczczel szemben, a ki mindenét feláldozta e nemzetért, nem kapott tőle semmit, hanem ellenkezőleg az utána következő nagy hazafiak, a kik az ő birtokait kapták, Rákóczit hazaárulónak nyilvánították és törvényileg kiközösítették a nemzet kebeléből. Ezen nagy adósság súlya alatt igenis végre el kell határoznunk magunkat és tettekben is be kell bizonyítanunk, hogy mi Rákóczi emlékéhez, tetteihez és nagyságához hivek és méltók vagyunk s épen azért nem lehet továbbra is elodázni e kérdést és a kormány állásfoglalását, nem szabad a magyar parlamentnek továbbra is olyan hitványul eljárni e kérdésben, mint eddig. (TJgy van! Uqy van! a baloldalon.) Holló Lajos: Ezt is csak elformulázzák! Lengyel Zoltán: De, t. ház, én most a dolog érdemébe nem bocsátkozhatom, csak egy indítványt vagyok bátor az elnöki bejelentéshez benyújtani, mely szerint a ház utasítja a kérvényi bizottságot, hogy Szilágy vármegye köKÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906 XXIII. KÖTET. zönségének Rákóczi Ferencz és társai hamvai hazaszállítása érdekében beadott kérvényéről nvolcz nap alatt tegyen a háznak jelentést. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Hock János képviselő ur kíván szólani. (Halljuk! Ralijuk!) Hock János: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Most, a mikor egy év óta erős nemzeti mozgalom hullámverései tapasztalhatók az egész országban, csodálatos, hogy összefügg a mi politikai szabadságunk mozgalmával az a nagy történelmi mozgalom is, a melynek egy eszményi alakja van és a mely két mozgalmat én egymástól úgyszólván el sem választhatom. Mert én ugy tanultam a népek szabadságtörténelméből is, hogy minden erőteljes nemzeti mozgalomnak a hátterében van egy ideális gondolat, egy történelmi nagyság, a kit évszázadokon keresztül méltatlanul üldöztek, (Ugy van! Ugy van! a haloldalon.) a ki összes Önzetlen hazaszereteteért sem talált mást, csak vérpadot, kegyetlenséget és később még saját honfitársai részéről is megvetést és gyalázatot. Tehát, a mikor a történelmi igazságszolgáltatásnak az a pillanata elérkezik, hogy az az eszményi alak a sírból felkel és a maga nagyhatású, a nemzetet életre rázó küzdelmei emlékével újra megjelenik a szintéren, akkor lehetetlen, hogy ez a hatás következmények nélkül maradjon. (Elénk helyeslés a bal- és szélsőhaloldalon.) Hiszen a történelemnek szelleme az, a mint maga Garlyle is határozottan kijelenti, hogy a népek emelkedése mindig egyes kiváló férfiak vezetése folytán történik, és sohasem a nagytömeg emelkedik. Valamint a tenger felszínét érinti először a napsugár és csak azután hatol le annak mélyébe a nap melege: ugy egy nemzet zömét, tömegét állandóan és egyszerre felmelegíteni nem lehet, hanem mindig vannak kiválasztott egyének, arra hivatott nagyságok, a kik lelkükben a hazaszeretetet nagyobb mélységével, tisztább önzetlenségével szállnak sikra; ők a vezérek, a kik kezükbe veszik a zászlót, és a nemzet nagy tömegének nem azt mondják, hogy: » Előre!« hanem azt, hogy: »Utánam!« (Élénk helyeslés a szelsőhalóldalon.) Mert sajátságos: mindig vezér kell a tömegnek; mindig egy hős kell, a ki kezébe veszi a haladás zászlaját, előre viszi azt, és saját élete feláldozásának példájával mutatja meg, hogyan kell a hazaszeretetet egészen az önfeláldozás erényének magaslatáig vinni. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ha végiglapozzuk az összes nemzetek történetét: egyetlen alakot sem találunk olyant, a ki méltó volna a mi Rákóczi Ferenczünkkel való összehasonlításra, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) a kinek hatása erősebb, önzetlensége tisztább és nemesebb lett volna, mint a Rákóczié. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Kubik Béla: Miért hallgattok, csüggedt madarak ? 6