Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.
Ülésnapok - 1901-395
42 395. országos ülés Í90í márczius 7-én, hétfőn. Gabányi Miklős: Nem magyarok azok, hanem osztrákok! (Derültség.) Hock János: És ezért mondottam, t. ház, hogy lehetetlen meg nem találni azt a benső összefüggést a mai nagy politikai mozgalom és azon történeti ünneplések között, a melyet épen egy éve, hogy megkezdettek, és a melyet azóta szakadatlanul ünnepel a nemzet, (Ügy van! TJgy van! a szélsöbaloläalon.) a mely most jutott el tényleg azon régi köíelességérzetéhez, a melyet eddig csak egyes kiváló honfiak, tör ténészek, vagy higgadtszivii történeti kritikusok ébresztgettek Rákóczival szemben, A Rákóczi kultusz most lett nemzeti öntudattá. (TJgy van! a szélsöbaloläalon.) Kétségtelen, hogy azok között, a kik Eákóczi emléke érdekében való fáradozásukban egész életükön át önfeláldozásukkal tűntek ki, és e tekintetben a nemzet hálájára jtarthatnak számot, az első Thaly Kálmán. (Élénk éljenzés a szélsöbaloläalon.) 0 volt az, a ki egész életének rendszeres, tudományos munkálkodását szentelte ennek a kérdésnek és valamint az a bányász hosszú, nehéz és verejtékes munka után tud csak a mélységből valamely kincset előhozni és napvilágra tárni: ugy ő is egy egész élet önfeláldozó munkájával volt képes mindenféle gyanútól ós előítélettől megtisztítani ennek a nagy alaknak a nevét, történelmi emlékét, ugy állítván őt az egész nemzet elé, mint egy örökké követendő példát, mint a hazafiúi lelkesedés és őszinteség legtisztább alakját. (Elénk felkiáltások a szélsöbaloläalon •' Éljen Thaly Kálmán!) Rákosi Viktor: Többet ér ez, mint a rossz államférfiak tevékenysége! Hock János: Főleg neki köszönhetjük, hogy ez a kérdés ma már tisztán áll nemcsak a történészek előtt, hanem azt hiszem, minden becsületes, tisztességesen gondolkozó magyar ember előtt is. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloläalon.) Nem találkozik többé ellenvélemény, sőt az a Rákóczi név és annak hatása, a mely egykor fegyverbe szólította törvényes és alkotmányos jogai mellett az egész magyar nemzetet, újra kitört a sirból és ugyanolyan hatást tudott gyakorolni 200 év múlva is, mint egykor az ő nemzetére. (TJgy van! Ugy van! a szélsöbaloläalon.) Az ország minden része megmozdult, pártkülömbség nélkül foglaltunk állást, hogy a Rákóczi Ferenczet megillető nemzeti kötelességet, vagyis az ő nevét rehabilitáló és az 1715. törvénynek gyalázatosságát újra és újra megbélyegző nemzeti mozgalmat vegye a törvényhozás végre a kezébe, (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloläalon.) hogy azt a törvényt, mely EZ önzetlen, önfeláldozó hazaszeretetet a szolgalelkek hozzájárulásával megbélyegezte, eltöröljük és a távol idegenben nyugvó szent hamvakat, a magyar szabadságért vérzett nagy hősnek porladozó tetemeit hazájába visszaszállítsuk. (Élénk helyeslés, Ugy van! a bal- és a szélsöbaloläalon.) E tekintetben megint nem volt, ismétlem, nézetkülönbség az egész országban. Mindenütt rendezték az ünnepségeket. Egyetemek, a kolozsvári és budapesti egyetem tanári kara is megmozdult, ők vettek részt, úgyszólván, ezen ünnepélyek rendszésében. Mindenütt, a törvényhatóságoknál is egyhangúlag kifejezést nyert az az óhajtás, hogy a mi urunk és fejedelmünk, Rákóczi Ferencz holttestét hazahozzák, hogy legyen egy szent sirral többje a magyarnak, a hova eljár zarándokolni a honfibánat és uj erőt, lelkesedést szerez, a mikor látja, hogy a magyar hazafias önérzettel szemben bizonyos szervezett és önérdeken alapuló pártok rendszeresen el akarják fojtani a nemzeti irányzatokat. (Elénk helyeslés és taps a bal- és a szélsöbaloläalon.) Kétségtelen, hogy Rákóczi hamvainak hazahozatala egy régi nemzeti kötelesség lerovása és jövőre egy szent példának inaugurálása és felállítása az országban; a mi annyit jelent, hogy időszakonként elnyomhatják a nemzeti érzéstől áttüzesedett szivekben a lelkesedést, küldhetik számkivetésbe hőseinket, vihetik őket jószágelkobzásig, sőt a vérpadig; de ha elnyomják is a nemzetnek hőseit, az az eszme, a melyet hirdettek, el nem nyomható. Idővel minden egészséges, minden önzetlen nemzeti mozgalom sírjából feltámad s újra hirdeti azon eszméket és eszményeket, melyekért egyes hősünk vértanuságba ment és meghalt. (Éljenzés a szélsöbaloläalon.) Ezt teszi Rákóczi Ferencz is most. Kétszáz év múlva beszél az ő önzetlen hazafiságáról, tiszta és kitartó nemzeti küzdelmeiről ennek az országnak s élő példaként állítja oda magát, hogy ha egyes erőszakos korszakok, vagy meg nem ért- hazafias törekvések hajótörést szenvednek is a hatalom ellentállásán, de azok csak ideiglenesen helyeztetnek a sirba, mert a nemzeti mozgalmakat mindaddig, mig az a nemzet él, mig az a nemzet egészségesen érez és gondolkozik, végkép elnyomi nem lehet. Fel fognak mindig támadni sírjukból, a mint feltámadott Rákóczi Ferencz s uj igazságokat, eszményeket hirdet a régi történelmi emlékek alapján a magyarnak. (Tetszés balfelöl.) T. ház! Kétségtelen, hogy mikor Rákóczi Ferencz zászlót bontott ebben az országban, (Halljuk! Halljuk!) nagyon hasonlított a mai állapothoz az ország akkori helyzete. (Ugy van! balfelöl.) Ez az ország akkor olyan szerencsétlen állapotban volt, hogy egyfelől a török pusztításnak minden nyomorát érezte, másfelől a német hatalomnak ezt a nemzetet tekintetbe sem vevő, s annak teljes leigázására törekvő politikáját is Összes szerencsétlenségeivel tűrnie kellett. (Ugy van! balfelöl.) Egy földrajzi terület voltunk csupán, a mely arra szolgált, hogy a török és német hadjáratok borzalmait viselje. Nemzeti egyéniségünkről szó sem volt. Maguknak főurainknak legnagyobb része is vagy a török
