Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.

Ülésnapok - 1901-409

350 Í09. országos ülés 1904 márczius 2í-én, csütörtökön. oldalon.) Ezért volt kénytelen a kormány évenkint provizoriumos törvényjavaslatokkal pótolni a hiányt. Ez már az ötödik provizoriumos javaslat. De a kormány mindez ideig az 1899 : XV. t. czikkbcn foglalt pénzügyi egyezményt e provizoriumos javaslatokkal fentartotta a nélkül, hogy azon bárminő változtatást tett volna. Hogy részünkről eddig ezt a provizoriumos törvényjavaslatot meg nem szavaztuk, ezt tisztán azért tettük, mert szükségét láttuk annak, hogy a kérdés végre rendeztessék és nem akartuk a kérdést ilyen kisegítő expediensekkel halasztgatni. Most a kormány szintén beterjesztette ezt a provizoriumos törvényjavaslatot, a mely azonban, az eddigi szokástól eltérőleg, még külön intézkedéseket tartalmaz, különösen pedig azt, hogy miután Horvátország belkormányzata körül, igy az autonóm belszükségleteknél nagymérvű hiányok merültek fel, ezek pótlására három millió koronát bocsát Horvátország rendelkezésére utólagos elszámolás kötelezettsége mellett. Hogy minő lesz az az utólagos elszámolás, erre nézve az igen t. előadó ur tegnap már felvilágosítást adott: hogy t. i. egyáltalában nincs kilátás arra nézve, hogy ebből az összegből csak egy krajczárt is visszakapjunk. Ez tehát nem olyan elszámolás, a mely tulajdonképen csak ideiglenes kisegítés volna Horvátországra nézve, hogy ezt a ránézve tűrhetetlen helyzetet némileg enyhítsük, ez nem olyan segély, a mely csak provizoriumos javaslatban van felvéve, hanem előre el lehettünk rá készülve, hogy majd a kormány által beterjesztendő törvényben állandósittatni fog. A kormány ezt a 3 millió korona felvételét arra bazirozza, hogy azt mondja, hogy a fogyasztási adó reformja folytán a fogyasztási adónál Horvátországban a jövedelem nagy mértékben csökkent és ezen csökkenés folytán állott be azon helyzet, hogy Horvátország most már a maga autonóm költségeit fedezni egyáltalán nem képes, A kormány jelentése szerint 1899-ben 279,828 korona, 1900-ban 1.423,153 korona, 1901-ben 1.909,304 korona volt az az összeg, a mely a horvát autonóm szükségletek fedezésénél mint hiány mutatkozott, Itt a kormány csak azt tünteti ki, hogy mennyi volt az adminisztratív költségeknél a hiány, de azt nem, hogy azon hiány tényleg a fogyasztási adókból beállott csökkenés folytán állott elő. Mert ha el is ismerem azt, hogy az 1898-iki fogyasztási adótörvények hatása Horvátországban megnyilatkozott abban, hogy a fogyasztási adóknál tényleg kevesebb volt a bevétel, a mennyiben most már a termelési helyen szedetik be a fogyasztási adó, nem pedig a fogyasztási területen; de hogy a fogyasztási adóban beállott apadás tisztán és kizárólag a Horvátország belkormányzati szükségletét képező öszszeget érintené, ez kizárt dolog, mert hiszen érinti nemcsak azt a negyvennégy százalékot, a mely mint pausálé a belkormányzati szükséglet fedezésére biztosítva van, hanem a közös költségeket is abban az arányban, a melyet a horvátok a közös költségek czimén Magyarország részére viselni tartoznak. Csak egy átlagos számot veszek, A fogyasztási adóknál mutatkozik, mondjuk, 2 millió korona hiány; ez nemcsak az autonóm költségeket terheli, hanem terheli egyúttal a közös költségeket is, a mi mindenesetre apasztja azt a hiányt, a mely az autonóm szükségleteknél fedezetlenül mutatkozik. Hogy ez igy van, legjobban igazolja a m. kir. számvevőszék jelentése a Magyarország és Horvátország közt 1901. évre megejtett leszámolásról. E szerint mi a közös költségek czimén fizettünk Horvátországért mint olyan összeget, a mely azután nem telt ki a horvátországi adóból, 1900-ban 6.305,650 koronát, a rákövetkező évben pedig, tehát 1901-ben fizettünk már 9.449,000 koronát, tehát csak egy évben 3 milliónál többel emelkedett az a költség, a melyet mi Horvátországnak a közös költségekhez való hozzájárulás czimén, mint pótlékot fizettünk, mint olyan összeget, a mely a horvát állami bevételekből fedezetlen maradt. Tehát ez is kitünteti, hogy ha csakugyan mutatkozott hiány a fogyasztási adónál, akkor az a fogyasztási adó nemcsak azt a negyvennégy százalékot terheli, hanem egyúttal terheli azt az ötvenhat százalékot is, a mely a közös költségek viselésénél Horvátország részéről fedezendő. T. képviselőház! A horvát követelések között, a melyek ezen pénzügyi egyezség körül felmerültek, volt egy követelés, a mely . épen erre az alapra volt fektetve, arra t. L, hogy miután az uj fogyasztási adótörvény Horvátországnak adóbevételeit csökkentette, és miután ez a csökkenés akként állott elő, hogy az uj rendezés folytán most már a termelési területen veszik be az adót és nem a fogyasztási területen: tehát átutalás által pótoltassák a horvátok részére az a veszteség, a mely ezen adórendezés folytán beállott. T. képviselőház! A rendezésnek ezt a módját, még ha igy is áll a dolog, a leghatározottabban vissza kell utasítanunk; (Helyeslés a baloldalon.) mert, t. képviselőház, mi Horvátországgal egyezségünket kétféle módon eszközölhetjük. Eszközölhetjük az 1868 : XXX. t.-cz.-nek megfelelőleg ugy, a mint jelenleg van, nevezetesen, hogy elsősorban bizonyos összeget megállapítunk a horvát belkormányzati költségek fedezésére, a többi fenmaradó összegek pedig fordíttatnak a közös költségek viselésére, a mely közös költségeket Horvátország a maga részéről elvállalta, ugy, amint azok kronologikus sorrendben az 1868 : XXX. t.-czikk 6., 8., 9. és 10. §-aiban lefektetve vannak. De rendezhető a horvát pénzügyi egyezség akként is, — a mint joggal követelhetjük, — hogy, a mennyiben Horvátország elvállalta a közös költségekhez az