Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.

Ülésnapok - 1901-409

409. országos ülés 1905 márczius Ik-én, csütörtökön. 351 adó arányában való hozzájárulást, elsősorban ezek a költségek vonatnak le az adóbevételből, és csak a fenmaradó összeg pótoltatik a horvát adminisztratív költségekből Hogyha ekként rendeznők Horvátországgal a mi pénzügyi egyezségünket, akkor nagyon kevés maradna Horvátország részére az adminisztratív költségekre, mert a közös költségek óriási mértékben emelkednek, ugy, hogy maholnap odajutunk, hogy Horvátországnak adóbevételei nem lesznek elegendők a közös költségek fedezésére. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) A midőn tehát egyrészről biztosítottuk Horvátországnak azt, hogy az adminisztratív költségeket pausális összegben a maga részére megkaphassa, és igy minden kötelezettség elhárul rólunk, a mennyiben ha a közös költségek bármilyen mértékben emelkednek, az rájuk nézve külön terhet képezett volna: most előáll a kormány és azt mondja: miután az adminisztratív költségeknél is mutatkozik hiány, ezt a hiányt mi külön pótoljuk. Nohát, t. képviselőház, ilyen egyezkedéshez mi a magunk részéről egyáltalában hozzá nem járulhatunk ; (Helyeslés a baloldalon.) nem járulhatunk hozzá annyival is inkább, mert Horvátország részéről, különösen a Mlzók részéről, minduntalan felmerül az a kívánalom, hogy Horvátország önálló pénzügyi önkormányzatot nyerjen; és hogy ha már most mi a fogyasztási adónál ily rekompenzáczióban részesítjük, ez, t. képviselőház, első lépés a pénzügyi különváláshoz és ezt a lépést épen a magyar kormány teszi, mert ezen a czimen azután ők jogosan elő fognak állani a többi követelésekkel is. Tehát, t. képviselőház, már ezen szempontból is határozottan vissza kell utasítanunk a rendezés ezen módját. (Helyeslés a baloldalon.) Elvégre' mi, Magyarország, nem zárkózunk el attól, hogy Horvátország fejlődjék, mert hiszen e fejlődés utoljára Magyarországnak is érdekében állhat, hanem legyen ezen rendezés a törvénynek, az 1868: XXX. törvényczikkhen lefektetett elveknek és szellemnek megfelelő. (Helyeslés a baloldalon.) Hogyha Horvátország kimutatja azt, hogy neki más bevétele nincs, mint az a bevétel, a mely a közös költségekre és az adminisztratív költségekre fordíttatik, ha ők jogosan elismertetik velünk, hogy nem képesek abból a 44 százalékból az adminisztratív költségeket fedezni: én a magam részéről szívesen hozzájárulok a rendezésnek ahhoz a módjához, hogy ezt a pausális összeget, ezt a 44 százalékot, mondjuk, bizonyos perczentuáczióval felemeljük; hanem a rendezésnek azt a módját, a melyet a kormány terjesztett elő, hogy pausális összeg mellett nekik külön segélyt is adjon, a magunk részéről elfogadhatónak nem találom. (Ugy van! balfelöl.) De, t. ház, jelenleg ez a pénzügyi egyezmény a horvát regnikoláris bizottságnak tárgyalása alatt áll, és mint a kormány maga is mondja, nagyon rövid idő választ el bennünket attól, hogy ez a kérdés véglegesen rendeztessék. Ha tehát áll a kormánynak ez a kijelentése, akkor mi szükség volt arra, hogy ne tartassák fenn az előbbi állapot, az 1899-iki törvényczikk rendelkezéseinek értelmében, és hogy most ilyen külön rendelkezést vegyünk fel? De, t. ház, midőn a kormány a horvátok részére ezen 3 millió korona segélyt a törvénybe felvétetni kéri, ezzel veszedelmes preczedenst is alkot. Mert a horvát regnikoláris bizottság országos bizottság, a mely a kormánynak minden ingerencziájától ment, saját meggyőződése szerint az eléje terjesztett számadatok alapján dönt és egyezik meg. Ha már most a kormány előre a horvátoknak bizonyos jogczimen ilyen összeget bocsát a rendelkezésükre és ahhoz a törvényhozásnak hozzájárulását is kikéri, — és meg is kapja, ha ebből törvény lesz — akkor teljesen tárgytalanná válik a horvát regnikoláris bizottsággal e tárgyban megkezdett egyezségi tárgyalás, mert ez akkor prejudikálni fog azon bizottság határozatának. Már pedig a kérdésnek ezen stádiumában erre a bizottságra ily törvényhozási aktusokkal befolyást gyakorolni egyáltalában nem szabad. Én tehát ezen szempontból is kénytelen vagyok a törvényjavaslatot visszautasítani. Még csak egyetlenegy megjegyzést akarok tenni. Meglep engem az a körülmény, hogy a mikor ezt a törvényjavaslatot tárgyaljuk, a horvát országgyűlési képviselők közül egyetlenegy tagot sem látok itt. (Ugy van! Hol vannak ? balfelöl. Zaj- Elnök csenget.) Hát, t. ház, a horvát országgyűlési képviselő urakat rövid idővel ezelőtt itt láttam testületileg felvonulni akkor, midőn a kormánynak volt egy előterjesztése, a mely Magyarország alkotmánya éljen intézett merényletet. (Ugy van! bed felni.) És a horvát országgyűlési képviselők a kormánynak ezt az előterjesztését teljes odaadással szavazatukkal támogatták. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Most pedig, midőn létérdeküket érintő törvényt tárgyalunk, még arra sem tartják érdemesnek a házat, hogy itt legyenek és az ő szavazatukkal állást foglaljanak, esetleg felszólalásukkal a szükséges felvilágosításokat megadják. Már 1848-ban, mikor a magyar szabadságért folyt a küzdelem, akkor is ott láttuk horvát testvéreinket a szabadság elnyomására törő ellenségeink sorában. Ott látjuk akkor is, midőn a magyar alkotmány ellen intéznek merényletet; de nem látjuk őket itt akkor, midőn a saját érdeküket érintő törvényjavaslatot tárgyalunk. Mi következik ebből? Az, hogy annak fejében terjesztetett elő ilyen törvényjavaslat; mert a kormányt teljes odaadással támogatták, most a miniszterelnök ur ez előterjesztésével kapják meg a rekompenzácziót, hogy Magyarország 3 millióval járuljon hozzá az ő belügyi költségeikhez, az 1868 : XXX. t.-czikk szellemével és elveivel ellenkezően. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon,)